NPORT

Ha jól emlékszem, úgy egy hónapja foglalkoztam azzal a levéllel, amelyet Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester írt Jelasity Radovánnak, az Erste Bank elnök-vezérigazgatójának, s amiben a kormánypárt politikusa nem csupán a város 2006-ban kibocsátott, svájci frank alapú kötvényeivel kapcsolatos árfolyamveszteség megosztását kérte (az önkormányzat 694, egyenként 100 ezer sváci frank névértékű kötvényt bocsátott ki, amikor is egy-egy svájci frank nem a mostani, 245 forint körüli összeget ért, hanem 173,50 forintot), de meg is zsarolta a pénzintézetet, kijelentve, ha az nem hajlandó az egyezkedésre, úgy az országgyűlés jogalkotási és a kormány végrehajtási segítségét fogja kérni, amiből arra következtethetünk, hogy a Fidesz a nyakig eladósodott önkormányzatok tartozásainak egy részét is a bankokkal akarja „lenyeletni”. Nos, a meglehetősen különös történetnek immár folytatása is van, hiszen Lázárék időközben kézhez kapták az Erste válaszát, amiből kiderül, hogy Jelasity Radovánéknak eszük ágában sincs osztozni az árfolyam-ingadozásból fakadó veszteségen, pontosabban csak úgy mennének bele a 2006-os, 12 milliárd forintra rúgó kötvényszerződés feltételeinek a módosításába, ha a hódmezővásárhelyi önkormányzat egy összegben visszaváltana 10 milliárd forint értékű kötvényt. Mondnom sem kell, hogy Lázár elég rendesen kiakadt az általa ultimátumnak minősített válaszon, és nemcsak azért, mert – mint kijelentette – ez idő tájt egyetlen olyan önkormányzat sincsen, amely tízmilliárdnyi szabadon felhasználható készpézzel rendelkezne, hanem mert nézete szerinte az Erste visszaél az erőfölényével. A polgármester mindemellett az egyik országos lapnak azt mondta, a külföldi bankok összehangolt akciót indítottak az önkormányzati szektor ellen, s a helyhatóságok lehetetlen helyzetbe hozásával szeretnék kikényszeríteni az állami konszolidációt.<hidetes>

No, már most, hogy utóbbi állításból (vádból?) mennyi igaz, azt – a dolog természetéből adódóan – meglehetősen nehéz eldönteni, más azonban a helyzet, ami a polgármester által említett ultimátumot, nem különben az erőfölénnyel való visszaélést illeti... Ha ugyanis az emlékezetem nem csal, nem az Erste Bank volt, amely elsőként adott ultimátumot az ügyfelének (az pedig nem bűn, hogy nem csinálták össze magukat attól, mert a „nagy Lázár” személyesen zsarolta meg őket), amiként nem ártana egy keveset eltöprengeni azon sem, vajon nem erőfölénnyel való visszaélés-e, amikor a kormánypárt országgyűlési frakciójának első embere a törvényhozással és a végrehajtással fenyegetőzve szeretné „jobb belátásra” kényszeríteni az üzleti partnerét. Időközben az is kiderült, hogy Lázár egy jó ideig nem csupán szívesen, de eredményesen is „tőzsdézett” a kötvénykibocsátásból származó pénzzel, hiszen – ahogy azt az egyik gazdasági lap meg is írta – 2007 augusztusában maga dicsekedett el azzal, hogy az egy esztendővel korábban piacra dobott kötvényekből származó pénzt befektették, amiből a város a kamat-, illetve árfolyam-különbségnek köszönhetően több mint egymilliárd forinthoz jutott, amit – teszem hozzá – valamiért nem akartak megosztani az Erstével. Az Állami Számvevőszék 2009-es jelentése pedig arról tanúskodik, hogy a közgyűlés 2007 júliusában először egy alkalomra szóló, majd folyamatos megbízást adott Lázárnak arra, hogy származékos devizaműveleteket végezzen a kötvénykibocsátásból még rendelkezésre álló pénzzel. Az ÁSZ szerint a városnak ezek a tranzakciók (devizanemek átváltásából származó árfolyamnyereség, opciós díjbevétel) 2007-ben és 2008-ban további, összesen 1,611 milliárd forint bevételt eredményeztek, ám 2008 őszén beütött a pénzügyi válság, amely miatt a településnek az utolsó két év nyereségével arányos vesztesége keletkezett. Na, egyszóval a történet számomra korántsem az ártatlan önkormányzatról és a csúnya, gonosz bankról szól, mint inkább egy elcseszett tőzsdegururól, aki először sikerrel kockáztatott, később azonban rajtavesztett. És noha most kapkod fűhöz-fához, a felelősséget nem lehet megosztani.