NPORT

Noha a papírforma minden körülmények között az alapszakasz-elsőséget hajszoló SKSE mellett szólt volna a szombat esti találkozón, az egy héttel korábban a Törökbálint együttesével szemben óriási küzdelemben, mindössze egyetlen ponttal alulmaradó kecskemétiek alaposan megkönnyítették a Hartvich kivételével valamenynyi kulcsemberüket bevető vendéglátóik dolgát azzal, hogy legjobbjaik magasabb osztályú elfoglaltsága miatt tulajdonképpen egy utánpótláscsapatot küldtek pályára a salgótarjáni sportcsarnokban.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Ennek megfelelően a kísérleti ötössel kezdő házigazdák az első pillanattól fölényesen uralták az edzőmérkőzés jellegű és hangulatú összecsapást, melynek egyoldalúságát mi sem mutatta jobban, minthogy a vendégek fiatal trénere, Guóth Ádám már a második perc végén kénytelen volt maga köré gyűjteni megszeppent tanítványait. A két remek triplával és egy könnyed ziccerrel bemutatkozó Szabó Zoltán vezette házigazdáknak ennyi idő is elég volt ugyanis ahhoz, hogy 11–0-s vezetésre tegyenek szert, s bár az időkérés némileg megtörte a mieink kezdeti lendületét, a nyitó negyed második felében kíméletlenül dübörgött tovább a tarjáni henger. Miközben a nyomasztó magassági- és erőfölényben lévő rivális agresszív zónavédekezésével szemben a „főiskolások” többnyire eleve kudarcra ítélt külső dobásokkal próbálkoztak, Likárék a túloldalon szinte ellenállás nélkül gyártották a pontokat.

A kisszünetben teljes sorcserét végrehajtó piros-feketék 43–3-as (!) nyitányuk eredményeként a második felvonás elején már kerek negyvennel tartottak előbbre, amikor Rácz végre a látogatók második kosarát is beemelte – a találkozó képére jellemző, hogy a hazai publikum által is megünnepelt hárompontost az eredményjelző kezelője elsőre, mondhatni „megszokásból” a tarjániak neve mellé írta be. Ugyan a folytatásban főként Jurászik töretlen vállalkozó kedvének köszönhetően a kecskeméti találatok is gyakoribbá váltak, a félidő hajrájában nemhogy csökkent volna, tovább nőtt a feleket elválasztó távolság. Tarjáni részről ekkortájt 14 pontjával és 6 lepattanójával az a Godena vitte a prímet, aki már akkor élvonalbeli bajnokin szerepelt, mikor a leszerelésével rendre reménytelenül próbálkozó ifjú vendégjátékosok legtöbbje még meg sem született. Miután a mandulaműtétét követően visszatérő Surmann Péter kettesével már a nagyszünet előtt félszáz pontra hízott az SKSE előnye, a második húsz perc sem ígérkezett többnek puszta formalitásnál (67–17).

A térfélcserét követően valamivel kiegyenlítettebbé vált a küzdelem, olyannyira, hogy a jócskán felbátorodó vendégek a harmadik etapban nem csak tartani tudták a különbséget, de néhány ügyes találattal némileg közelebb is lopóztak a védekezésre ekkor már kevésbé ügyelő házigazdákhoz. Ám mielőtt túlságosan is belejöttek volna a kecskemétiek, ismét előlépett a korát meghazudtoló ifjonti lelkesedéssel játszó, végül tizenkilenc játékperce alatt 28 pontig és 10 lepattanóig jutó Godena, s a veterán center gyors egymásutánban szerzett tucatnyi pontjára alapozva az SKSE az utolsó negyed kezdetére nem csak visszaállította félidei vezetését, de egy tízessel meg is toldotta azt (95–35).

Mindazonáltal a száz pontos határt nyolc perccel a befejezés előtt Sebők büntetőjével elérő tarjáni gárda a találkozó végső szakaszában sem vett vissza a tempóból, s olykor látványos megoldásokat is bevetve, Sebők, Kiss Károly és Surmann Gábor révén végül még inkább kiütésessé tette sikerét.
Bár az SKSE NB I/B-s történetének legtöbb kosarát szerezte és legnagyobb különbségű győzelmét aratta, a kecskeméti fiatalok hetvenöt pontos lemészárlása minden bizonnyal nem sorolható a tarjáni gárda fennállásának legdicsőbb tettei közé. Persze pironkodniuk sem elsősorban a találkozót jó felkészülési alkalomnak tekintő, s a közönség kiszolgálását is szem előtt tartó házigazdáknak, sokkal inkább a „gidáikat” a vágóhídra küldő kecskeméti vezetőknek kell azért, hogy – a pontvadászat komolyságát is megkérdőjelező döntésükkel – edzőmérkőzéssé züllesztettek egy másodosztályú bajnokit.

Dániel Tamás: – Én kérek elnézést a Kecskemét csapata helyett, bár amit lehetett, azt megpróbáltuk kihozni ebből a meccsből is. Nyilván elgondolkodtató, hogy az egyik mérkőzésen úgy állnak ki, hogy bárkire veszélyesek lehetnek, egy másikon pedig így. De ez nem a mi dolgunk, nekünk az a feladatunk, hogy a hátralévő négy alapszakaszbeli találkozónkat is megnyerjük és a legjobb helyről kezdjük a rájátszást.