NPORT

A menhely döcögősen indult, ugyanis hiába voltak csillogó, villogó kutyaólakat, az állatok kénytelenek voltak néhol a sárban taposni, ha esett az eső. Riportunkban többen is megszólalnak, mi azt közöljük, amit a tulajdonos önkormányzat, az üzemeltető VGÜ Kft., valamint három alapítvány osztott meg velünk.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Az önkormányzati törvény a települési önkormányzatok kötelező feladataként határozza meg a település belterületén a kóbor ebek befogását, őrzését, értékesítését, veszélyes ebek ártalmatlanná tételét – tudtuk meg dr. Kádár Zsombortól, Salgótarján jegyzőjétől.

– A fentiekben foglalt feladatokat Salgótarján Megyei Jogú Város vonatkozásában a Salgótarjáni Városgazdálkodási és Üzemeltetési Kft. látja el. Gyepmesteri szolgálatot tart fenn és gyepmesteri telepet üzemeltet. 2005-ig a gyepmesteri telep a gyurtyánosi hulladéklerakónál működött, nehéz körülmények között.

A korszerű gyepmesteri telep kialakítására a Salgótarján Térségi Hulladékkezelő Központ telephelyén 2005-ben került sor. Öt egységes elkülönítővel és nyolc egységes elválasztott rendszerű kennellel. A VGÜ Kft. az állatvédelem elkötelezettje, ezért – csatlakozva a város vezetésének programjához – saját beruházásban, 2006-ban (az Állatvédelmi Törvény szellemében) a gyepmesteri telep mellett állatmenhelyet is létesített. Abból a célból, hogy a gazdátlanná vált ebek új gazdára találását is biztosítani tudjuk. 2007-ben 90 kutyát, 2008-ban 134-et, 2009-ben 121 kutyát, 2010 első félévében pedig 49 ebet sikerült új gazdához juttatni. Ehhez kapcsolódóan cél volt továbbá a gyepmesteri telepre került kutyák védelme is, hogy az arra alkalmas egyedeket áttéve az állatmenhelyre, minél kevesebb állatot kelljen elaltatni – fogalmazott a jegyző.

Hídvégi Ottóné portálunknak elmondta: az ő általa vezetett Gazdikereső Közhasznú Alapítvány az adományozók által befolyt összegből hirdetőtáblákat készíttetett a gazdikereső kutyák képével, amelyek még most is kint vannak a salgótarjáni piacnál és a főpostánál. Hídvéginétől megtudtuk: az alapítvány saját költségén csináltatott még kutyaólakat és térelválasztó rácsokat. Azért, hogy a kutyák ne gázoljanak sárban, raklapokat szerzett és kavicsot. A menhely megnyitása után gyakran kijártak az állatvédők, akik egyre többször tapasztalták azt, hogy „az Állatvédelmi Törvénnyel ellenkező módon voltak a kutyák”.

– Az ott dolgozó gyakran dúlt, fúlt, ha kimentünk – mondta Hídvégi Ottóné, majd hozzátette: a kutyákat sok esetben moslékkal etették, a penészes kenyér pedig napokig úszkált ugyanabban az ivóvízben.
– Ha azt mondtuk, hogy éheznek a kutyák, a gondozó úgy megtöltötte a tányérokat moslékkal, hogy még három nap múlva is abban úsztak a tálak. Ráadásul gyakran egy edényből evett három kutya – mondta az alapítvány-vezető, aki szerint a menhelyen dolgozó azért kapja a pénzét, hogy ellássa a kutyákat.

A menhely kezelése a VGÜ Kft. feladata. Hídvégi Ottóné szerint mégsem teszik a kötelességüket. Nekik kellene gondoskodni a kutyák oltásáról is, „de ők inkább leoltanak”.
– Az állatgondozó a feladatokra megfelelő végzettséggel és képesítéssel rendelkezik – tájékoztatta portálunkat Bodnár Benedek, a VGÜ Kft. ügyvezető igazgatója.
– Feladatát a munkáltató által kiadott munkaköri leírás és telepi szabályzat alapján végzi. Így tevékenységét az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVII. törvény rendelkezései alapján és „Salgótarján Gyepmesteri Telep és Állatmenhely üzemeltetési és állat-egészségügyi szabályzatának” megfelelően végzi. Munkája során együttműködik az állati hulladékkezelő állomás dolgozójával, a gyepmesterrel, a gyepmesteri telep és állatmenhely felügyeletét ellátó állatorvossal, szakhatóságokkal, valamint a társaságunkkal együttműködési megállapodást kötött állatvédő alapítványokkal. A telepeken tartott állatokról naprakész nyilvántartást vezet, amellyel nyomon követhető a befogott-behozott állatok elhelyezése, gondozása, ápolása, (takarmányozás, itatás, kitrágyázás, almozás, fertőtlenítés, szaporulat kezelése, beteg állatok elkülönítése, elhullott állatokkal kapcsolatos teendők elvégzése). Közreműködik a védőoltásoknál, megelőző és gyógyító állatorvosi ellátásban, a leoltásban, az állatok külső kártevőkkel és élősködőkkel történő fertőzés megelőzésében, kezelésében. Részt vesz a rendezvényeken (örökbefogadó nap, alapítványi rendezvények), látogatókat fogad, kísér, felügyeletet biztosít.

– Milyen a VGÜ Kft. kapcsolata az állatvédőkkel?
– Tevékenységükhöz csatlakozott a Gazdikereső Állatvédő Alapítvány. Együttműködési megállapodásban vállalt szerepet (és valósított meg) az állatok etetése, veszettség elleni védőoltása és más orvosi beavatkozások finanszírozásában, valamint a tartás feltételeinek javításában. Térelválasztó rácsokat, kutyaólakat szerzett be az alapítvány, valamint a két zárt kennelsor közötti tereprendezéshez biztosította az anyagot. Több alkalommal örökbefogadó napokat szervezett. 2008-ban az újonnan szerveződő „Befogad-lak” Környezet- és Állatvédő Alapítvány, több sikeres örökbefogadó napot szervezett, ezzel sok elhagyott kutyának talált új gazdát. 2009-ben jelentős értékben kutyatápot, élelmet adott a menhelyen élő kutyák élelmezéséhez. 2008-tól a Bátonyterenyei Ezüstfenyő Idősek Otthona rendszeresen szállít élelmiszer-hulladékot takarmányozási célra – közölte Bodnár Benedek.

Dr. Kádár Zsombort is megkérdeztük, hogy hogyan kell működnie a telephelynek?
– A gyepmesteri tevékenység, valamint az állatmenhely működtetése, finanszírozása részben önkormányzati költségvetésből, részben támogatásból, illetve az üzemeltető hozzájárulásából tevődik össze. A gyepmesteri szolgálatra (begyűjtés, készenlét, bér, fuvar) fordított kiadás teljes egészében felemészti a költségvetési forrást, az állatmenhely finanszírozása kizárólag támogatásból, valamint az üzemeltető anyagi hozzájárulásából, illetve egyéb értékesítési és költségtérítési bevételeiből származik. A gyepmesteri telep és állatmenhely az érvényben lévő elvárások, rendeletek, szabályzatok szerint valósult meg. Érvényes hatósági működési engedélyekkel rendelkezik. A feladat ellátása során a szigorú előírásoknak megfelelően történik, valamint működési engedélyben foglaltak szerint.

A telep szigorúan zárt rendszerű, nyitvatartási rend szerint működik, kizárólag az állatgondozó felügyelete mellett látogatható. A személyi feltételek biztosítottak, az állatgondozó szakirányú végzettségű munkatárs.

Dr. Mag Gyula fő-állatorvossal kötött szerződés alapján a gyepmesteri telep és állatmenhely heti rendszeres, illetve szükség szerinti orvosi felügyelete, ellátása biztosított. A tárgyi feltételek kialakítottak. A telepet a növekvő igény miatt évente mintegy 400-450 állat ellátásához szükséges technikai, technológiai felszereléssel kellett ellátni (konyha, raktár, kennelek, energia, infrastruktúra), amelyen naponta 40-60 állat egyidejű ellátása biztosított. A terület körbehatárolt, azt folyamatosan őrzik. Napi működési feltételek, mint például a takarmányozás, biztosított.

A Nógrád Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatósági Hivatal Fő-állatorvosi Hivatala az élelmiszer forgalmazó és vendéglátóhelyen keletkező élelmiszer-hulladék takarmányozási célra való felhasználását engedélyezte a telepen. Ezen kívül száraz kutyatápot is kapnak a kutyák – tudtuk meg a jegyzőtől.

– Nem akarjuk, hogy ágyban, párnák közt legyen a kutya, nem akarjuk emberi tulajdonságokkal felruházni őket, csak azt szeretnénk, hogy ha már élnek, akkor méltó körülmények között tehessék – mondta Hídvégi Ottóné, majd hozzátette: egy hatalmas kuvasznak nem elég két négyzetméter. Mesélt egy kiskutyáról is, aki balesetet szenvedett, és ezután került a menhelyre.
– A kiskutya szemmel láthatóan beteg volt, 10 napja tartózkodott a menhelyen. Ez idő alatt el sem tudott mozdulni a helyéről, maga alá piszkított, reszketett, fájdalmai lehettek, le volt bénulva. Szóltam egy salgótarjáni állatorvosnak, aki kijött velem a telepre. Hozta a barátját is, aki szintén állatorvos, csak ő a fővárosban praktizál. Meg akarták vizsgálni, de a csillogó orvosi rendelőbe nem mehettek be. A földön, a porban vizsgálták a kiskutyát, s azt mondták, hogy olyan súlyos sérülései vannak, hogy azonnal el kell altatni, hogy tovább ne szenvedjen. Ez volt az a pillanat, amikor a törvény felülírta a rendeletet, amely tartalmazza, hogy 14 napig tartani kell a kutyát. Súlyos eset volt, el kellett altatni. Nem az alapítvány feladata lenne, de például az ivartalanításokat is mi fizettük, amik alkalmanként több mint 10 ezer forintba kerültek – mesélte Hídvéginé. Elmondta azt is, hogy kétszer is jártak Salgótarján jegyzőjénél, de nem kaptak választ kérdéseikre. Többek között arra sem, hogy miért csak időszakosan van nyitva a telep? Akkor, amikor az emberek dolgoznak és nem érnek rá, hogy ellátogasson a menhelyre.

Mi is megkérdeztük dr. Kádár Zsombort, hogy mik a tapasztalatai a menhellyel kapcsolatban?
– Az utóbbi fél évben, mind a fogadónapomon, mind telefonon vagy személyes megkeresések során jöttek hozzám több állatvédő szervezettől is. Magánemberek is arra hívták fel a figyelmemet, hogy a gyepmesteri telep és az állatmenhely szabálytalanul, a törvényi előírásokat figyelmen kívül hagyva működik. Ennek ellenőrzésére 2010. június 29-én személyesen tettem látogatást a menhelyen – előzetes figyelmeztetés nélkül! Amit ott láttam, a szerint úgy gondolom, hogy van olyan hiányosság, amin javítani lehet és kell, de alapvetően nem találtam kiugró szabálytalanságot. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy amennyiben ennyire megromlott a viszony az állatvédő „civilek” és a VGÜ Kft. között, akkor meg kell próbálni új alapokra helyezni az együttműködést.

Egyeztetve Bodnár Benedek igazgatóval közösen arra jutottunk, hogy egy pályázati eljárás keretében „kiajánljuk” a feladat kiszervezhető részét. Így meg lenne a lehetőség arra, hogy az eddigi „rossznak ítélt” gyakorlatot az állatvédő szervezetek maguk változtassák meg – közölte dr. Kádár.

– Az állatvédők nem kívánatos személyek a menhelyen – ahogyan Hídvéginé mondja. – Ők csak akkor jók, ha adnak valamit. Az emberek viszont azért adják az egy százalékot, hogy jó helyre tegyük. Egyre kevesebbet járunk ki a menhelyre. Főleg azóta, hogy megvádoltak minket azzal, hogy gyakori jelenlétünk miatt a gondozó távozni akar, ki van tőlünk az idegrendszere. A VGÜ egyik munkatársa – többek füle hallatára – pedig azt mondta, hogy engem a gondozó legszívesebben egy jó nagy lapáttal vágna hátba – mesélte a Gazdikereső vezetője.

Szerkesztőségünkhöz eljutott információk szerint a VGÜ Kft. valóban szívesen kiadná kezéből a kutyák gondozását, így pályázatot írtak ki a menhely működtetésére. Hídvégi Ottóné figyelmét is felhívták arra, hogy akár ők is üzemeltethetnék a telepet. Hogy mindez mennyibe kerülne, milyen feladatokkal járna a felhívásból nem derül ki.

– Tekintettel az utóbbi időben elszaporodott állatlétszámra, az Állatvédelmi Törvény szigorú elvárásaira, valamint társaságunk anyagi és ellátást biztosító szakmai nehézségeire, az állattartás körülményeinek további biztosítása érdekében a telepek állatgondozást igénylő fenntartására szakmai szervezeteket, elsősorban Salgótarjánban működő állatvédő-gondozó szervezeteket kíván bevonni az év második felében – tudtuk meg Bodnár Benedektől.

Hídvégi Ottóné azt is megosztotta velünk, hogy egyik reggel kihívták őt is a menhelyre. Ott volt többek között a város jegyzője is. Tátva maradt a szája, amikor meglátta, hogy minden ragyog, a kutyák pedig nem piszkosak, nem porosak, és nem hárman esznek egy tányérból.

– Nyilván nem véletlen, hogy minden tiptop volt. Csak sajnos én és az állatvédő aktivisták mindig mást tapasztaltunk. Volt közöttük, aki sírva távozott a telephelyről, mert olyan elkeserítő körülményeket látott – vázolta az egyik állatvédő aktivista, és mesélt róla, hogy a sintér Salgótarjánban „vadászik” a kutyákra, s mindegyiket összeszedi. Nemrég egy idős néni kapuján szaladt ki kedvence, amit az arra járó sintér azonnal fel is kapott. A néni mindenhol kereste a kutyát, végül eljutott a csókáspusztai menhelyre. Hátul, egy eldugott szegletben meglett az eb, a néni legnagyobb örömére.

– Volt egy belga juhászkutya a telepen, akit megharaptak a társai. Súlyos sérülései voltak. Budapestről, a kutyamentő segélyszolgálat eljött érte és elvitte. Azóta már jól van – zárta szavait az állatvédő.
– Mik a kutyatartás szabályai és ki látja el az orvosi felügyeletet?
– Az állattartás szabályait Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának a többször módosított 35/2003. (XI.27.) Ör. számú rendelete határozza meg. A VGÜ Kft. a rendeletben foglaltak maradéktalan betartása mellett látja el az üzemeltetési feladatait (14 napos tartás, értékesítés, elaltatás, illetve állatmenhelyi továbbgondozás). Részletes feladatokat a Kft. belső üzemeltetési szabályzatában rögzíti – tudatta a VGÜ Kft. ügyvezetője.

– Az állatok elaltatása az 1998. évi Állatvédelmi törvény 45. §-nak, illetve a vonatkozó 41/1997. (V.28.) FM rendelet előírásainak betartásával történik. A törvény 41. §-ban foglalt létesítési feltételeknek megfelelően a rendszeres állatorvosi ellátás biztosítás érdekében folyamatos éves szerződést kötöttünk dr. Mag Gyula főállatorvossal, aki rendkívüli, soron kívüli beavatkozást is biztosít. Az állatvédő alapítványokkal az utóbbi időben az együttműködés nem zavartalan. Nehezen fogadják el, hogy a telep működési rendjéhez igazodniuk kell. Több alkalommal, ez évben egyre sűrűbben kapunk névtelen és névvel jelzett feljelentések alapján ellenőrzéseket, vizsgálatokat, azonban működésünkben szabálytalanságot az illetékes hatóságok nem találtak. Sajnos egyre kevesebb olyan támogatást kapunk tőlük, ami a feladatuk lenne: új gazdák felkutatása, a kutyák gazdához juttatása.

Az alapítványok távolságtartóak lettek. A „Gazdit és Otthont” Alapítvány képviselőjét, Csontos Jánosnét is megkerestük. Mondja el ő is a menhelyen tapasztaltakról véleményét.
– Túl sok jót nem tudok mondani... A kutyáknak esélyük sincs arra, hogy gazdához jussanak, mert nem hirdetik meg őket. Egy honlap készítése nem sok idő, oda fel lehetne tenni a kutyák képeit, információkat róluk. Amióta Hídvéginé nem jár ki, azóta még elkeserítőbb a helyzet. 13-15 kutya van azon a helyen, ahol 35 is elférne. A sintértelepről nem kerülnek át a menhelyre a kutyák, inkább leoltják őket. A menhely szép helyen van, ideális lehetne a környezet, könnyen meg lehet közelíteni, velünk, alapítványi dolgozókkal pedig jól együtt lehetne működni. Szabadidőnk rovására, saját pénzből is mentjük a kutyákat, ha lehet, de most már nem tudjuk hova tenni őket. Nem olyan a salgótarjáni menhely, mint amilyennek ígérték – zárta szavait Csontos Jánosné.

A harmadik alapítvány, a „Befogad-lak” egyik aktivistáját is megkérdeztük a témával kapcsolatban.
– Szerintem az a legnagyobb probléma, hogy a menhelyről elhozott kutyák betegek. Nemrég a piacnál volt egy levél, amelyben valaki leírta, hogy senki ne vigyen kutyát a menhelyről, mert az beteg és úgyis el fog pusztulni. Éppen ezek miatt a városban senkinek sincs jó véleménye a menhelyről – mondta az alapítvány tagja, aki szerint a VGÜ Kft. olyan pályázatot írt ki, amelyikre nem sokan jelentkeznek majd. – A pályázati kiírásban olyan dolgokat kérnek, amik nekik kötelességük lett volna és mégsem teljesítették – véli, majd arról beszélt, hogy ők több örökbefogadó napot is szerveztek régebben, és némi ajándékot is adtak a kutyák mellé.

– Mi nem kötöttünk együttműködési szerződést a VGÜ Kft.-vel, mert nem jutottunk közös nevezőre. Az utóbbi időben már nem járunk ki rendszeresen a menhelyre, de talán már javult a helyzet az előző hónapokhoz képest – zárta szavait a „Befogad-lak” egyik tagja.