NPORT

– Az elmúlt nyáron a keretben jelentős változások történtek. Beváltak az elképzeléseid?
– Az erősítés félig-meddig történt meg. Kimondottan erősítés volt Schuchmann Attila, Udvari Tamás és Székesi Ádám, míg a többiek kényszermegoldásként kerültek hozzánk. Aztán a legnagyobb hiányposztra, a támadórészbe nem tudtunk minőségi játékost hozni.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Milyen külső körülmények befolyásolták pozitív, vagy negatív irányban a csapat őszi felkészülését, szereplését?
– Én azt mondom, hogy itt csak pozitív dolgok történnek. Ritka jelenség, hogy a vezetőség, a város önkormányzata, amit ígér, azt teljesíti. Az infrastruktúra tökéletes. Egyetlen probléma volt csak, hogy az utolsó héten érkeztek játékosok, ez meg is látszott a bajnokság elején. Ami nekem a legnagyobb problémám, hogy taktikai edzést szinte lehetetlen volt tartani, mivel szinte soha nem volt meg edzésen teljes létszámban a csapat. Balga Bálint, Nagy Ákos, Széles Gábor főiskolai tanulmányaik miatt hiányoztak, míg Zolnyánszki Norbert és Gyimesi Gábor munkahelyi elfoglaltság végett csak kéthetente járt edzésre. Közülük három-négy olyan játékos van, akikre én kezdőként számítottam.

– Ősszel tizenhárom mérkőzésen huszonhárom pontot szerzett a csapat. Elégedett voltál, vagy jobb szereplést vártál?
– Így visszatekintve nem vagyok elégedett, rengeteg pontot elszórtunk. Jobb koncentráltsággal első helyen is zárhattuk volna a bajnokságban az őszi szezont. Elég csak a hazai pályán elhullajtott pontjainkra gondolni.
– Miként sikerült a tavaszi felkészülés?
– A felkészülés és az egész tavasz kétarcúra sikerült. Február végéig jól ment minden. Ekkor viszont jött egy óriási nagy pofon a bajnokság kezdetére, egyik napról a másikra hat játékos távozott. Székesiről és Gyimesiről tudtunk, de a többiről nem. Újra csapatot kellett építeni, hogy közben ment a bajnokság. Át kellett értékelnem a helyezésünket is, mert februárban az első háromba gondoltam a gárdát. Azonban nem gondoltam, hogy az itt maradt játékosokban ekkora mentális és emberi tulajdonságok lakoznak. – Az átigazolások körül sok volt a bizonytalanság tavasszal. Ez mennyiben befolyásolta a csapat munkáját? – Egyértelműen gyengült a csapat tavaszra. Ennek is köszönhetően játékrendszerben nem tudtunk változtatni, voltak meccsek melybe egyszerűen nem tudtam belenyúlni.
– A csapat végül teljesítette a célkitűzésed, az első hatban végzett. Elégedett vagy, netán van hiányérzeted?
– Sokkal nagyobb dolognak tartom a ravaszi tizennyolc pont megszerzését, mint az őszi huszonhármat, mert ezért a tavaszi pontokért sokkal keményebben kellett a fiúknak megdolgozni. Nagyon nagy segítséget nyújtottak ebben a csapat körül lévő vezetők, és nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy van még egy edző, aki a pályán belül betartatta a játékosokkal taktikát. Őt Mohácsi Lászlónak hívják. A tavaszi szereplés alapján sincs hiányérzetem. Tisztában voltam vele a rajt pillanataiban, hogy vannak problémáink. Sokkal nagyobb visszaesést is megértettem volna, büszke vagyok a fiúkra, hogy ilyen kritikus helyzetben is megmutatták mire képesek.
– Mely mérkőzésekre emlékszel szívesen, és melyek okoztak esetleg csalódást?
– Kezdjük az őszi szezonnal: csalódást okozott az első két hazai mérkőzés. A Putnok ellen a második félidőben minimum döntetlent kellett volna elérni, míg a Püspöpladányt gólokkal kellett volna verni a helyzetek alapján. Hevesen 2–1-es vezetésünknél két százszázalékos helyzetet kihagytunk, majd a kilencvenharmadik percben elvesztettük a mérkőzést. Az FTC II. elleni meccsről annyit mondok, hogy nem lehet belőlük felkészülni, tehát az ellenfelek a meccs előtt szembesülnek azzal, hogy a felnőtt csapatból kik játszanak. Nekem nincs kiemelendő mérkőzésem, mert minden meccsen láttam a csapaton a győzni akarást. Az FTC II. kivételével minden találkozón volt esély, hogy mi is megnyer- hetjük a mérkőzést. Tavasszal valamennyi mérkőzésünkre büszke vagyok. Heten edzettünk heteken keresztül, három-négy játékosom iskolai tanulmányai miatt jóformán csak a bajnoki mérkőzéseken jelent meg, de nem okoztak csalódást. Tudtam, hogy a végére fejben és fizikálisan is el fog fáradni a csapat, de becsületesen végigdolgozták a tavaszt. Az utolsó, az FTC II. elleni hazai bajnoki mérkőzésünkig a csoportban mi kaptuk a legkevesebb gólt.
– Mely csapatrészek teljesítményével vagy elégedett, mely játékosok okoztak csalódást, kikkel vagy elégedett?
– Az őszi szezonban a védelemmel és a középpályával voltam elégedett. Úgy érzem kapus és védelem poszton jók voltunk fejben és fegyelmezettségben a tavaszi szezonban is. A nagy problémánk a középpályán volt inkább, ott is a támadó résszel. Csatársorunk az kritikán aluli volt, de ezt mutatja is a góljaik száma. Két embernek tudok felmentést adni ez alól a hozzáállás alól, de a harmadiknak nem. Langóról tudtam hogy október óta nem edzett, és fizikálisan nagyon mélyen van, de a pozitív mentalitása miatt már az első perctől játszania kellett. A másik ilyen a Széles Gabi, aki nem edzett és jóformán meccsre jött, de tőle nem is várhattam csodákat. Viszont Aranyos Márk bebizonyította számomra, hogy nagyon sokat kell még fejlődnie ahhoz, hogy profi labdarúgó legyen, elsősorban mentalitásból. A Nagy Ákos iskolai elfoglaltság és sérülés miatt nem tudta hozni ami benne van, de még most is azt mondom, hogy nagyon nagy lehetőségek rejlenek benne. Ugyanez vonatkozik Fekete Ádámra, aki remélem Mohácsi Laci utódja lesz egy-két év múlva. A többiek tavaszi teljesítményével elégedett vagyok.
– Másfél éve dolgozol Balassagyarmaton, a közönség és a játékosok is kedvelnek. Elismerik az elvégzett szakmai munkát. Ezek ismeretében folytatod Balassagyarmaton?
– A jelen pillanatban úgy néz ki, hogy folytatjuk ezt a kapcsolatot, szeretnénk még ennél is sikeresebb évet elkönyvelni. Július 13-án, kedden 18 órakor kezdjük meg a felkészülést az elkövetkező bajnoki szezonra. Egyet nagyon szeretnék. Egyszer végre három, négy héttel a bajnokság kezdete előtt tudni, hogy melyek azok a játékosok, akikkel végig fogom dolgozni az őszi szezont.