NPORT

Igaz, a vártnál döcögősebb idénykezdés miatt nemrégiben menesztett Horváth Imre helyét az Olaj kispadján elfoglaló korábbi sikeredző, Pór Péter légiós kontingense még így is teljesnek volt mondható, hiszen a házigazdáknál a hosszú betegsége után visszatérő Thomas Kelley is játékra jelentkezett. Jelentkezett volna szíves örömest a tarjániak, úgy tűnik csupán edzőpartnernek szerződtetett centere, Adnan Bajramovics is, csakhogy a bosnyák kosaras továbbra sem kapott zöld utat a tekintélyes összegű kivásárlási díjhoz ragaszkodó ex-klubjától. Így azután Walke Károly az egy héttel korábbi, Kecskemét elleni összecsapáshoz hasonló szereposztásban küldte pályára csapatát, ettől több párhuzam azonban aligha volt felfedezhető a két találkozó között.

A szokásos formáját hozó hazai, valamint az örvendetesen szép számban felvonuló vendégtábor hangpárbajának köszönhetően pokoli(an jó) hangulatban kezdődött a szombat esti mérkőzés, melynek első perceit rendkívül kapkodó játék jellemezte mindkét oldalon. A nagyszerű triplával bemutatkozó Sirutavicius és a nem kevésbé mutatós távoli kosárral egalizáló Cseh gyors gólváltása után itt is, ott is több támadás zárult eredménytelenül. A kollektív bénázást követően azután a házigazdák kaptak előbb lábra, és egy szenegáli (Barro), amerikai (Frazier), Cseh koprodukcióban készült három perces „oktatófilm” bemutatásával könnyedén faképnél hagyták az ez idő alatt dobásig is csupán elvétve jutó riválisukat.

A többek között egy 11–2-es szériát is magába foglaló szolnoki menetelésre természetesen tarjáni időkérés volt a válasz, melynek során Walke Károlynak sikerült valamelyest megnyugtatnia sokszor fejetlenül rohamozó legénységét. Leginkább az amúgy sem hebehurgyaságáról híres Gorszkij vette a lapot, s a zsinórban hét pontot termelő bedobó erőfeszítéseinek köszönhetően az Olaj tetemes előnye az első kisszünetre a felére csökkent (25–20).

Csakhogy a veterán Alekszicset is bevető szolnokiak a második felvonás elején a mieink több mint négy perces kosárcsendjét kihasználva hamar és felettébb könnyedén visszaállították a kétszámjegyű különbséget. Az SKSE játéka a mérkőzés ezen szakaszában meglehetősen csüggesztő képet mutatott: eladott labdák garmadája (a félidő végéig nem kevesebb, mint 17 alkalommal ajándékozták oda a játékszert ellenfelüknek a vendégkosarasok), előkészítetlenül, kiszorított helyzetekből elengedett dobások sora jellemezte az egy héttel korábbi önmagára halovány kontúrjaiban sem emlékeztető Salgótarján produkcióját. Azt sem állíthatjuk ugyanakkor, hogy a leginkább Frazier és Cseh találataival lépegető házigazdák különösebben sziporkáztak volna ekkortájt, igaz a látottak alapján a második játékrészben mindössze két (!) mezőnykosarat szerző tarjáni gárda tizenöt pontos félidei hátránya így is tisztesnek volt mondható (45–30).

A fordulást követően eleinte váltott kosárszerzéssel haladtak a felek, Fodor és Kelley tempóira a túloldalon leginkább Goszkij és Sirutavicius válaszolgatott. A harmadik periódus hajrájában azonban minden visszatért a régi kerékvágásba: a Barro-Cseh-Frazer trió ismét befűzte az oktatófilmet, s egy közönségszórakoztató megoldásokat sem nélkülöző 13–0-s rohammal szemvillanás alatt csaknem harminc pontosra hizlalta a feleket elválasztó távolságot (68–41).

A szolnokiak feljavulásával párhuzamosan a gondolkodásban és mozgásgyorsaságban egyaránt látványosan alulmaradó tarjániak játéka újfent görcsös erőlködésbe csapott át, s a mieink szinte megszámlálhatatlan eladott labdával (Sebőkék ebbéli mutatóját egy kisebb bevásárlóközpont sportrészlege is bízvást megirigyelhetné), és kihagyott dobással bosszantották az értük szorítókat. Vendégrészről egyedüliként talán a sokoldalúan kosárlabdázó (14 pont, 4-4 lepattanó és labdaszerzés, 5 gólpassz) Gorszkij érdemelt dicséretet teljesítményéért; az irányító poszt terhei alatt ezúttal összeroppanó Sebők, a lelkesen tüzelő, ám elvétve (sem nagyon) találó Vavra, illetve az időnként megvillanó, egyébként társai többségéhez hasonlóan látványosan szenvedő Sirutavicius egyaránt rengeteg hibával tette a dolgát, míg Davis a kikapcsolására remekül fölkészült hazai védők szorításában a meccs nagy részében nem hogy labdához, gyakorlatilag levegőhöz sem jutott.

A záró felvonásban a Fodor vezette szolnoki fakó a megváltoztathatatlanba végképp beletörődő rivális „látszatvédekezését” kihasználva már szinte tetszés szerint érte el újabb és újabb látványos kosarait, így végeredményben a vártnál is simábban született meg a bajnokesélyes papírforma sikere.

A sokkalta „olajozottabb” csapatjátékot bemutató Szolnok szép kosaras ünnepet varázsolt fantasztikus közönségének, igaz bőkezű (karácsonyi) ajándékaikkal a mérkőzés folyamán rekordmennyiségű, huszonnyolc labdaeladást produkáló tarjániak is jócskán hozzájárultak a házigazdák fölényes sikeréhez.

Pór Péter: – A mérkőzés egyes periódusaiban nagyon jól játszva sikerült győznünk, viszont voltak olyan hullámvölgyeink is, amelyeket erősebb csapatok ellen már nem engedhetünk meg magunknak.
Walke Károly: – Talány számomra, hogyan tudtunk ekkora formahanyatlást produkálni az egy héttel ezelőtti meccsünkhöz képest. Mentális hibák eredményezték a rengeteg eladott labdát, és a katasztrofális dobóteljesítményt. Gratulálok a szolnokiaknak és sok sikert kívánok nekik a továbbiakban!

További eredmények: MJUS-Fortress Körmend – Marso-Vagép Nyíregyháza KK 88–86, Atomerőmű SE – Falco-SZOVA KC Szombathely 74–84, Dombóvár KC – Pécsi VSK-Pannonpower 85–78, Albacomp – Zalakerámia-ZTE KK 86–89, Kecskeméti KSE – Kaposvári KK 87–66. Korábban: Soproni KC – Debreceni Egyetem KE 103–84.