NPORT

Ehhez képest meglehetősen lagymatag játékkal nyitotta a mérkőzést Déri Csaba együttese, amely öt perc elteltével máris kilencpontos hátrányban találta magát riválisával, de akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a dombóváriak első tizenhárom pontjából tizenegyet magára vállaló Tory Walkerrel szemben. A menetrendszerű tarjáni időkérést követően azután Gorszkij és Sirutavicius tripláival kezdték meg a felzárkózást a mieink, sőt a szereplést a három nappal korábbi kupatalálkozón összeszedett izomsérülése dacára is vállaló Hartvich közeli találatával kisvártatva már vendégvezetést mutatott az eredményjelző. A nyitó negyed hajrája pedig már egyértelműen a hétközi dobópárbajt idézte: mindkét oldalon gyenge védőmunka, s számos könnyű kosár jellemezte ezt az időszakot.

Az SKSE csapatából ekkortájt leginkább a palánk alatti magassági fölényét kihasználó Vavra- Hartvich-Gorszkij trió válaszolgatott a továbbra is egyszemélyes hadseregként küzdő Walker változatos kosaraira, így meglehetősen érthetetlen volt, hogy a saját szempontjukból horrorisztikusan alakuló második felvonásban miért mondtak le teljesen középjátékosaik foglalkoztatásáról a látogatók. Akik a már bevált centerjáték helyett szinte csak a távoli dobásokat erőltették – a lehető legminimálisabb sikerrel. A mieink nem kevesebb, mint tíz alkalommal célozták meg a kosarat a hárompontos vonalon túlról, s bár a meccsről-meccsre haloványabb teljesítményt nyújtó Sirutavicius vezetésével többnyire teljesen szabadon kísérletezhettek, próbálkozásaik nyomán a labda mindenfelé szállt, csak éppen a gyűrűbe nem. Egy ilyen kósza „ívelést” követően azután a játékszer a mezőnyből cirka fél fejjel kimagasló Bajramovics kezében landolt, aki senkitől sem zavartatva megszerezte a látogatók negyedbeli első – s mint később kiderült utolsó – pontjait. Csaknem öt perc elteltével…

Bármilyen hihetetlen is azonban, a langaléta bosnyák ziccere az egyenlítést jelentette, hiszen az addig eltelt időben a sok nagy csatát megért, ám pályájuk delelőjén már túljutott veteránokkal, valamint a kevés puskaport szagolt fiatalokkal kiálló hazai gárda bemutatta mennyit ér az ezen az estén búcsúmérkőzését játszó Walker nélkül: nos minden bántó szándék nélkül megállapíthatjuk, nem sokat. A többiek bénázását látva Földi Sándor nem is jegelte sokáig a kispadon legjobbját, aki visszatérését követően szinte pillanatok alatt eldöntötte a mérkőzést. Tette ráadásul mosolyogva, s oly’ könnyedén mintha csak ez a világ legtermészetesebb dolga volna. A „mutatványához” dr. Deák Attila személyében komoly segítőtársat kapó tengerentúli klasszis az erőtlennek tűnő, védekezésben rendre lemaradozó, látszólag minden tervszerűséget és elképzelést nélkülözve rohamozó vendégek asszisztálása mellett 14–0-ás félidőzáró rohamra vezette övéit, s a nagyszünetre kialakuló 42–28-as állás a mienk szánalmas vergődését látva bizony nem sok jót ígért a folytatásra sem. 

A térfélcserét követően a jóval szaporább tarjáni ponttermés dacára a vasutasok egy-egy jól időzített triplával egészen könnyedén tartották előnyüket, ráadásul, ekkortájt a roppant gyenge színvonalon bíráskodó játékvezető trió is alaposan megfújta a hazai pályát. Kapitány Gellért és társai a mérkőzést tulajdonképpen eldöntő középső két negyedben öt (!) támadó- és egy technikai hibát ítéltek az SKSE játékosai ellen, ami az amúgy is gyengélkedő vendégcsapat nem túl meggyőző felzárkózási kísérleteit még inkább lehetetlenné tette.

A záró periódus derekán 75–53-as állásnál már egy kisebbfajta fieszta kezdett kibontakozni a dombóvári csarnokban, ám ekkor a szűkre szabott játékidejével remekül sáfárkodó Sebők, valamint Barlow és Vavra gyors egymásutánban szerzett tizenegy pontjával némileg váratlanul megfelezte hátrányát a mintegy varázsütésre erőszakosabbá, s jóval lendületesebbé váló vendégcsapat. Csakhogy ekkor ismét előlépett Walker, aki a hazai szempontból mindig a legjobb pillanatokban „közbekotyogó” dr. Deák segítségével elővezetett 7–0-ás szériával végleg pontot tett a meglehetősen alacsony színvonalú találkozó végére. Mert bár a vendégek a végjátékban is próbálkoztak, erejükből, s főként idejükből már csupán arra futotta, hogy valamivel elviselhetőbbé tegyék a különbségét ennek a roppant fájó, s könnyen lehet végzetes következményekkel járó vereségnek.

Földi Sándor: – Védekezésben és támadásban egyaránt voltak jó momentumaink, igaz dobásaink nem sikerültek úgy, mint a szerdai mérkőzésen. A találkozó pozitívuma számomra a győzelem mellett az, hogy mindenkinek játéklehetőséget tudtam adni. Köszönöm a szurkolók buzdítását, a fiúknak, és különösképpen a távozó Walkernek pedig a játékot.
Déri Csaba: – A kupamérkőzéshez képest mindkét csapat lényegesen jobban védekezett és lepattanózott. A második játékrészben bemutatott borzasztóan gyenge dobóteljesítményünk azonban döntőnek bizonyult, ráadásul a dombóváriaknak volt egy igazi idegenlégiósuk, aki szerdán és most is teljesen más dimenzióban játszott, mint a többiek.

További eredmények: Szolnoki Olaj KK – Debreceni Egyetem KE 88–48, Falco-SZOVA KC-Szombathely – Zalakerámia-ZTE KK 74–85, Soproni KC – Kaposvári KK 95–69, MJUS-Fortress Körmend – Atomerőmű SE 86–71, Albacomp – Pécsi VSK-Pannonpower 79–74. A Kecskeméti KSE –Marso-Vagép Nyíregyháza KK mérkőzés lapzártánk után ért véget.