NPORT

AZ ONLINE KÖZVETÍTÉS ELÉRÉSÉHEZ KATTINTSON IDE!
Nyugodtan nevezhetjük (sport)történelmi jelentőségűnek a Salgótarjáni KSE kosárlabdázóinak szombat esti, Dombóvár KC elleni hazai bajnoki mérkőzését, hiszen a megyeszékhely férfiegyüttese nem kevesebb, mint hatvan esztendő elteltével léphet pályára élvonalbeli találkozón saját közönsége előtt.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A klub vezetői természetesen igyekeznek megadni a módját a premiernek, melynek apropóján az 1949-es búcsú óta eltelt hat évtized történéseit foglaltuk össze dióhéjban.

Salgótarjánban az 1940-es évek elején az Acélgyári Levente Egylet keretén belül, Vrana Gyula leventeoktató és Scholcz Rezső munkájának köszönhetően honosodott meg a kosárlabdázás, amely első aranykorát a második világháborút követően élte: az 1948–49-es idényben az SSE mindkét csapata az NB I-ben szerepelt. A Kobán László, Földi Gyula, Kovács Emil, Csatlós János és Pintér Gyula nevével fémjelzett férficsapat azonban a szezon végén búcsúzott a legmagasabb osztálytól, igaz akkor még kevesen gondolták, hogy a következő élvonalbeli mérkőzésre több mint hatvan esztendőt kell várniuk a sportág helyi híveinek.

Miután a bajnoki rendszer átszervezése miatt 1951-től öt éven át szüneteltek a nemzeti bajnokság küzdelmei, csapataink a megyei, majd a területi pontvadászatokban szerepeltek. Ennek az időszaknak a legnagyobb sikere 1962-re datálódik, amikor a Csuka Gábor vezette kohászgárda hatalmas bravúrt végrehajtva beverekedte magát a Magyar Népköztársasági Kupa négyes döntőjébe.

Az 1960-as évek közepétől azután a többek között Boronyai Tamás, Szert Sándor, Palla László, Tóth Péter, Juhász Béla, Laczkó Sándor, Balogh István, Szabó Péter, Dániel Tamás, Magyar János által erősített SKSE (1977–84 között STC) az NB II-ben versenyzett, mígnem 1991-ben az acélgyári gárda feljutott az NB I/B csoportjába. A később Salgótarjáni Kosárlabda Klub, majd Salgótarjáni Fekete Sasok néven szereplő együttes az osztály élcsapataként többször is közel járt az élvonalba kerüléshez, miközben olyan kiválóságok pattogtattak színeiben, mint Borók László, Farkas Attila, Anatolij Szebta, Pavel Hivrenko, Szinisa Radonjics, Fekete Csaba, Mirko Zserajics, Berkics László, Ruszlan Haszjanov, Selmeci Gábor, Tursics Olivér, Kovács Zoltán, Larry Carr, vagy éppen Turcsán Zsolt.

A múlt század utolsó éveiben financiális problémák miatt egy évadot az NB II-ben töltöttek a megyeszékhelyiek, ám a rövid „pokoljárást” követően ismét a második vonal meghatározó csapatává váltak Ughy Alberték. A további előrelépés pénzügyi feltételeit azonban Salgótarjánban nem sikerült biztosítani, így a Fekete Sasok felnőttegyüttese a 2003/2004-es szezon előtt Egerbe tette át székhelyét. Miután 2006-ban a sikerek ellenére megvonták kiemelt státusukat, a Fekete Sasokat működtető gazdasági társaság visszatért Salgótarjánba, ahol ekkortájt az NB II-ben váltakozó sikerrel szereplő Beszterce KK jelentette a versenyszerű kosárlabdázás csúcsát.

A két fél megállapodása értelmében a felnőttcsapatot továbbra is a Dávid Krisztián vezette Beszterce KK működteti, az utánpótlás-nevelés fellendítésére életre hívták a Salgótarjáni Kosárlabda Iskolát, s mindkét egyesület menedzselését a D-Group Basketball Kft. sportvállalkozás végzi. A többek között a sokszoros csehszlovák válogatott Stefan Svitekkel és a Dombóvár élvonalbeli csapatánál is húzóembernek számító Hartvich Tamással megerősített, a Wamsler SE által névadó főszponzorként támogatott együttes a 2007/2008-as NB II-es pontvadászat bronzérmeseként kivívta az NB I/B-s szereplés jogát, majd – Vavra András, Sebők Tamás és Jaroszlav Gorszkij személyében újabb élvonalbeli rutinnal felvértezett kosárlabdázókkal kiegészülve – újoncként egészen a fináléig menetelt.

Ugyan a SMAFC-NYME együttese egy végletekig kiélezett párharcban jobbnak bizonyult a mieinknél, mivel a soproniak a szükséges feltételek híján nem tudták vállalni az A-csoportos szereplést, így az MKOSZ elnökségének egyhangú döntése alapján a Salgótarján léphetett a legjobbak közé. A gárda meghatározó játékosai közül Hartvich Tamás, Vavra András, Sebők Tamás, Jaroszlav Gorszkij továbbra is rendelkezésre áll, s szintén salgótarjáni színekben szerepel az előttünk álló idényben Szabó Zoltán, Kiss Károly és Balikó Attila is. A felsoroltakhoz a nyáron az NB I/B-s bajnokság egyik legjobb irányítója, a Salgótarjánban korábban már többször megfordult Ughy Albert, a szintén Egerből érkező fiatal Gál Krisztián, valamint három amerikai kosárlabdázó Rickey Huckaby, Tiras Wade és James Davis csatlakozott, míg a vezetőedzői posztra a játékosként sokszoros válogatott Walke Károly érkezett.

A hatvan esztendő után első élvonalbeli idényére készülő Salgótarjáni Kosárlabda SE legfőbb célja újoncként nem lehet más mint a biztos bennmaradás kivívása, amely felé az első lépést – három idegenbeli vereséget követően – éppen a Dombóvár KC elleni hazai premier alkalmával tehetik meg a mieink.

– Talán nagy szavak ezek, de a hét végén sporttörténelmet írunk, hiszen hatvan év után tér vissza az első osztályú kosárlabdázás Salgótarjánba – mondta Dávid Krisztián, az egyesület elnöke.
– Nagy öröm ez szurkolóknak, sportvezetőknek és játékosoknak egyaránt, s személy szerint engem is óriási büszkeséggel tölt el, hogy részese lehetek az utóbbi majd’ harminc év legnagyobb salgótarjáni labdajátéksikerének. Rögös úton jutottunk el idáig: megyei bajnokság, NB II, NB I/B és végül az első osztály. Sok szép emléket őrzünk a megelőző időszakból, ám abban, hogy a szépen felújított városi sportcsarnokban az utóbbi esztendő egyik meglepetéscsapatát a Dombóvárt fogadhatjuk, rengeteg munka van.

Sokan nem is értik miért csináljuk, a válasz azonban igen egyszerű: szeretnénk hétről hétre tömött lelátók előtt, izgalmas mérkőzést játszani, színvonalas szórakozást biztosítani mindenkinek! Ebbe aktuális ellenfeleink persze mindig igyekeznek majd belerondítani. Most éppen az a dombóvári csapat, amely talán mondhatom, hogy hozzánk hasonlóan, nagyon jól választotta meg keretének külföldi kontingensét. Csapatként elég kiszámíthatatlanok, a parádés támadójáték és a kevésbé eredményes védekezés egyaránt repertoárjuk része.

Reméljük, bárhogyan is szerepelnek majd nálunk, mi föléjük tudunk kerekedni. Ami minket illet, sajnos felkészülésünket számtalan apró és kicsit jelentősebb probléma is nehezítette a héten, de tudomásom szerint, mindenki egészséges és hadra fogható állapotban várja a csapat hazai premierjét. Nagyon szeretnénk nyerni, és bízom benne, hogy közönségünk fergeteges bíztatása erőt ad nekünk, hogy a legjobb formánkat nyújtva egyértelműen jelezzük erőnket a liga többi csapatának is.

Ez azért is fontos, mert megítélésem szerint eddigi idegenbeli összecsapásaink nem éppen a csapat igazi arcát tükrözték. Várunk mindenkit, mert csak egy közös produkció hozhat sikert Salgótarjánnak!