NPORT

Mert bár Eddy Barlow fantasztikus egyéni teljesítménye egészen a hajráig éltette a házigazdák reményeit, az utóbbi két mérkőzéshez képest (is) jócskán meggyengült „vasutasgárda” továbbjutását tulajdonképpen egyetlen pillanatig sem fenyegette veszély.

A feldobást követően a leglaikusabb szemlélők számára is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a magassági hátrányban lévő látogatók szinte kizárólag a távoli dobások sikerére építenek majd. A triplák sorát mindazonáltal a tarjániak amerikai irányítója, Barlow nyitotta meg, ám az első mérkőzés legjobbjának bizonyuló Deák szinte azonnal egalizált, míg az ugyancsak specialistának számító Sirutavicius bemutatkozó hármasára Csirke vágta rá gondolkodás nélkül a választ. E gyors pengeváltás azután meg is adta az első negyed alaphangját: a 19–19-es döntetlennel záruló periódus végéig mindkét fél öt-öt alkalommal talált be a messzeségből.

A „szőnyegbombázás” a rövid pihenőt követően is változatlan intenzitással folytatódott, az elvétve adódó lehetőségeiket minden gond nélkül gólra váltó hazai centerek többnyire csak kapkodhatták a fejüket a felettük sorra-másra elszálló labdák láttán. A szégyen szemre lepattanózásban is a riválisa fölé kerekedő „liliputi” vendégcsapat részéről Csirke és Deák egyaránt három-három triplát dobott a második felvonásban, méghozzá igen könnyedén, a házigazdák ugyanis rossz szokásukhoz híven ezen az estén sem vitték túlzásba a védekezést.

A félidő hajrájában bevetett zóna ráadásul kifejezetten öngyilkos húzásnak bizonyult: a tarjáni falat türelmesen körbeadogató vendégek rendre tisztán kísérletezhettek a sarokból, s többnyire nem is hibázták el a számukra ziccernek tekinthető dobásokat. A mieinknek a mezőnyből ugyancsak kiváló százalékkal tüzelő Barlow próbált fazont szabni, ám az ő tíz, illetve Sirutavicius nyolc pontja is csupán a döntetlenhez lett volna elég, ha Csirke utolsó hármasára nem felel a lefújás pillanatában Sebők egy félpályás kosárral (48–45).

Térfélcsere után eleinte folytatódott a látványos dobópárbaj, az ellenállhatatlanul játszó Barlow, valamint a valamennyi pontját a nagyszünet utánra tartogató Hartvich által húzott házigazdák azonban a harmadik negyed második felében egy 14–4-es rohammal szinte szemvillanásnyi idő alatt faképnél hagyták megtorpanó riválisukat. Az utolsó kisszünetre így kialakuló tizenegy pontos differencia már kifejezetten bíztatónak tűnt a folytatásra nézve, amelyet megelőzően ünnepélyes pillanatokra került sor: a véghajrá előtti szusszanásnyi pihenőt kihasználva Dávid Krisztián, az SKSE elnöke átnyújtotta a találkozó tiszta bevételét a nemrégiben meglovasított kisbuszának pótlására gyűjtő Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület képviselőinek. Bár a záró felvonásban az újból belelendülő Csirke-Cubela páros kosarai nyomán gyorsan felére apadt a vendéglátók előnye, Vavra két ziccerét követően három perccel a lefújás előtt még mindig 84–73-as hazai vezetést mutatott az eredményjelző.

Ezúttal azonban tarjáni részről elmaradt a dombóvári mérkőzéseken bemutatott huszáros hajrá, s míg az addig csupán elvétve hibázó, ám a negyven perces hajtástól érthetően elcsigázott Barlow dobásai a végjátékban sorra lecsorogtak a gyűrűről, a vendégek a találkozó folyamán tíz büntetőt elhibázó Cubela három sikeres szabaddobásával, valamint Csirke sokadik triplájával szinte észrevétlenül kiegyenlítettek. Így azután 4,4 másodperccel a vége előtt, 84–84-nél egy csarnoknyi ember lélegzett fel, amikor az összességében negyven pontig jutó Barlow utolsó erőtartalékait mozgósítva bepöttyintett egy közeli kosarat. A vendégek ugyan a hátralévő nyúlfarknyi időben még egy rohammal próbálkoztak, ám Balogh szorongatott helyzetből elengedett dobása (ami egyben a dombóváriak rekordot jelentő negyvenkettedik triplakísérlete volt a mérkőzésen…) rövidre sikerült, így a saját árnyékát átlépni képtelen SKSE legalább győzelemmel búcsúzhatott az idei kupasorozattól.

A megfogyatkozott, s pillanatnyi összetételében – ezen a szinten legalábbis – meglehetősen szerény játékerőt képviselő dombóvári csapat ha játékban nem is, hitben mindenképpen felülmúlta a támadásban helyenként jól teljesítő, ám védekezésben ismét betliző SKSE-t, s a két mérkőzés összképe alapján teljesen megérdemelten jutott (201–185-ös összesítéssel) a Magyar Kupa legjobb nyolc csapata közé.

Déri Csaba: – Eddigi pályafutásom legaluledzettebb csapatával dolgozom. A győzelemnek örülök, de ha ebben az idényben még el akarunk valamit érni, akkor folytatnunk kell a kemény munkát.
Földi Sándor: – Örülök, hogy egy ilyen foghíjas csapattal is sikerült továbbjutnunk. Hiányoltam a sok szurkolót, mert a csapatot akkor kell bíztatni, támogatni, amikor nehéz helyzetben van.