NPORT

Ez annál is inkább fontos, mert a Stécé ebben az esztendőben ünnepli megalakításának 90. évfordulóját és az NB III-ba jutás a jubileumi esztendő maradandó tényeként íródik be a klub egykoron szép sikereket megélt történetébe.

A szakmai értékelés már megtörtént (a Horváth Gyula edzővel való beszélgetés lapunk július 17-i, szombati számában jelent meg), ezúttal Kakuk József elnököt kértük meg, hogy tekintsen vissza az elmúlt időszakra.

– A június végén befejeződött előző bajnokság az SBTC életében része volt egy folyamatnak, amely most egy szakaszhatárhoz mondhatni mérföldkőhöz érkezett. A jelenlegi elnökség 2007 nyarán vette át az egyesület irányítását, én magam viszont mondhatni, hogy a rendszerváltás óta – azaz mintegy két évtizede – támogatom ilyen-olyan minőségben a csapatot. Sokszor a lét vagy nem lét határán küszködött az klub, előfordultak olyan időszakok is, amikor a városvezetés sem támogatta múltja és érdemei szerint. Kétszer is előfordult, hogy egy sor játékostól meg kellett válnunk s jószerivel ificsapattal indultunk a felnőttek mezőnyében. Ezért tartom nagy jelentőségűnek, hogy minden krízisből kijutva sikerült életben tartani az SBTC-t, sőt egyik fontos célunkat, a bajnokság megnyerését is realizálni tudtuk. Önmagáért beszél az is, hogy mintegy 140 igazolt labdarúgónk van és elmondhatjuk, hogy az SBTC újra nevelő-egyesületnek számít. Nem küldünk, nem tanácsolunk el egyetlen játékost sem, annyi csapatot működtetünk, amennyire szükség van. Ennél fogva a tömegsportban is szerepet vállalunk.
– Ön szerint minek tudhatók be ezek a sikerek?
– Az áldozatvállalásnak és annak az erkölcsi értékrendnek, szellemiségnek, amelyet a Stécé képvisel. Eljutottunk oda, hogy mind a játékoskeretet, mind a csapat előrejutását szolgálók körét megbízható, tisztességes emberek alkotják, olyanok, akik következetesen képviselik elveinket, a közös érdekeket a sajátjaik elé rendelik és akikre mindig lehet számítani. Egyesületünk mentes minden kirívó esettől, úgymond botránytól s kitartó, szívós erőfeszítéseink eredményeképpen jelenleg stabilak a klub szakmai és anyagi alapjai, amelyekre a kor követelményeit is figyelembe véve lehet építkezni. Köszönet és elismerés jár mindenkinek, aki bármi módon – közvetlenül vagy közvetve – hozzájárult ahhoz, hogy ide jutottunk.
– Akkor most hátradőlve, ölbe tett kézzel élvezik munkájuk gyümölcseit?
– Kétségtelenül örülünk eredményeinknek, akár még büszkék is lehetünk, de elbizakodottságról, tétlenkedésről szó sem lehet. Annál is kevésbé, mert – ha egyesek ezt mosolyogva, fanyalogva fogadják is – nekünk az NB III nem cél volt, hanem egy állomás ahhoz, hogy egy idő után beilleszkedve, megerősödve továbbléphessünk magasabb szintre, azaz a Nemzeti Bajnokság második vonalába. E bátrabb, merészebb célok megfogalmazására és elérésére kötelez bennünket az egyesület kilencvenéves múltja s csaknem négy évtizedes NB I-es tagsága is. De a jelenlegi városvezetés is ezt az elvárást fogalmazta meg felénk, annak az erkölcsi és anyagi segítségnek a fejében, amelyet reményeink szerint biztosítanak számunkra. Külön is köszönjük Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester támogató hozzáállását és korrekt kiállását az SBTC és egyáltalán a város labdarúgása mellett. Mi együtt hiszünk abban, hogy belátható időn belül ismét lesz minőségi futball Nógrád megye székhelyén. Ennek az elérése képezi most első számú feladatunkat és arra kérünk minden sportszerető salgótarjánit, hogy higgyen ebben és szimpátiával, önzetlen munkával, anyagi támogatással segítse célunk mielőbbi megvalósítását. Az összefogásra azért is nagy szükség van, mert – őszintén be kell vallani – a taglétszámot és a hazai mérkőzéseink nézőszámát nem sikerült olyan létszámúra bővíteni, amilyet a csapat megérdemelne. Meggyőződésünk, hogy jóval többen vannak, akik lélekben velünk vannak, szurkolnak a Stécének s őszintén akarják újabb sikereinket. El kell őket érnünk és meggyőznünk céljaink realitásáról. Azt is látjuk, tudjuk, hogy mennyi tennivalónk van az infrastruktúra fejlesztésében, így az SBTC-pálya komfortfokozatnak javításában, a szurkolók magasabb színvonalú kiszolgálásában. Nagy szükségünk lenne egy műfüves pályára is.
– A következőkben milyen szerepet szán saját magának a Stécében?
– Szerénytelenség nélkül mondhatom – mint fentebb már említettem is – hogy a „tűzoltó” munkából, a „hadiállapot” megszüntetéséből derekasan kivettem a részem, s minden alkalommal sikerült a vészhelyzetet elhárítani. Számomra továbbra is nagyon fontos az SBTC sorsa, ezért a jövőben is igyekszem a tőlem telhető legtöbbet nyújtani a közös feladatok végrehajtásában, de azt is egyre inkább érzem és vallom, hogy a korszellem s az új út, amelyen elindultunk, másfajta irányítási metódust, struktúrát, esetleg egy más habitusú, kvalitású vezetőt is igényel.