NPORT

Atomerőmű SE – Salgótarjáni KSE 99–56 (23–12, 27–18, 19–19, 30–7)
Paks, 800 néző, vezette: dr. Valovics, Bognár, Jakab.
Atomerőmű SE: Mészáros Z. 6/3, HORVÁTH Á. 21/6, KISS ZS. 14/12, Körtélyesi 11/3, Horti 2. Csere: DILL 12/3, Gulyás 8, English 7, Clark 11/3, Medve, Kovács Á. 5, Morgen 2. Vezetőedző: Dzunics Braniszlav. Edző: Schmidt Béla.
Salgótarjáni KSE: Sebők 5/3, Szabó Z. 6/6, Gorszkij 2, VAVRA 22/9, DAVIS 12/3. Csere: Kiss K. 9/3, Gál, Túróczi, Balikó. Vezetőedző: Walke Károly. Edző: Soós Gábor.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Az eredmény alakulása: 3. p.: 3–6, 6. perc: 15–6, 14. perc: 28–17, 17. perc: 33–28, 22. p.: 54–32, 27. perc: 66–47, 34. perc: 82–49, 38. perc: 95–54. Kipontozódott: Gorszkij (39.).

Szó, mi szó nem a legjobb előjelekkel várta első élvonalbeli fellépését az elitbe hatvan év szünet után visszatérő salgótarjáni együttes, a mieink felkészülését végigkísérő balszerencse-sorozat ugyanis épp az ideális körülmények között is rázósnak ígérkező paksi túra előtt érte el tetőpontját. Hogy mást ne mondjunk, a hét közepén még a tervezett kezdőcsapat négy tagjának a szereplése is erősen kérdéses volt, nem csoda hát, hogy az SKSE illetékesei „szívhez szóló” levélben kérték atomvárosi kollégáikat a találkozó elnapolására. Akik azonban sportszerűség ide, vagy oda élből elutasították a rivális halasztási kérelmét, az ezer sebből vérző újonc elleni összecsapásban nyilván remek alkalmat látva a minapi Szuperkupa mérkőzésen az előzetesen talán kissé lesajnált PVSK által megtépázott nimbuszuk helyreállítására.

A szombat esti derbi esélyeiről talán mindennél jobban árulkodik, hogy míg a tarjániak csapatkapitányuk, az izomsérüléséből lábadozó Hartvich Tamás, valamint legeredményesebb pontszerzőjük, a bokáját az utolsó edzések egyikén kificamító Rickey Huckaby – és természetesen a leghamarabb egy hónap múlva visszatérő Ughy Albert – nélkül, több félig-meddig egészséges felnőtt- és öt kevés puskaport szagolt juniorjátékossal a keretben készültek a mérkőzésre, addig Dzunics Braniszlav azt a luxust is megengedhette magának, hogy az utóbbi jó másfél évtized egyik legnagyobb „formátumú” hazai kosarasa, Gulyás Róbert mellett tengerentúli légiósait is a kispadra ültesse.

Az első percek alapján mindenesetre úgy tűnt, hogy nem válnak be a nemzeti csapatot a nyári Eb-pótselejtezőn nagy sikerrel iránytó szerb származású mester számításai, Vavra kosarainak köszönhetően ugyanis a rengeteg hibával tarkított fel-alá rohangálásból a mieink jöttek ki szerény előnnyel (3–6).

A folytatásban azonban alaposan megtorpant Walke Károly legénysége: büntetők, ziccerek sorát rontottak el a látogatók, amit kihasználva az élharcosaikat egymás után bevető paksiak a félköríven túlról roppant hatékonyan célzó Kiss Zsolt vezényletével könnyedén fordítottak. Az első kisszünetre tizenegy pontos hátrányba kerülő vendégek a rövid pihenőt követően azután újból megemberelték magukat, s a remek napot kifogó Vavra, az addig jobbára a lepattanók gyűjtésben jeleskedő Davis, valamint a kényszerűségből vállalt karmesteri szerepkörben némileg idegenül mozgó Sebők tripláival a félidő hajrájához közeledve 33–28-ra zárkóztak fel.

Csakhogy a bánatukra ezúttal szebbik arcát mutató Horváth Ákos és a palánk alatt rendet vágó Anthony Dill kettőse hamarjában lehűtötte az éledező vendég-reményeket, egy paksi szempontból lélekemelő, a túloldalról nézve viszont igencsak lelombozó 17–2-es sorozathoz segítve a féltávra kerek húszassal meglépő házigazdákat (50–30).

A fordulást követően a tarjániak mintegy harminc főt számláló lelkes szurkolótáboruk találkozó elején felmutatott „Kikapni lehet, de feladni soha!” feliratú transzparensének üzenetét magukévá téve léptek pályára, s bár Körtélyesiék olykor bántóan könnyű kosarakat dobtak, a tábla alatt hatékonyan dolgozó Vavra (22 pont, 8 lepattanó) és Davis (12 pont, 16 lepattanó), valamint a bravúros triplagólokat szerző Szabó Zoltán révén rendre érkezett válasz a hazai találatokra. A harmadik negyedben nem is nőtt tovább a felek közötti távolság – nem úgy a hazai örömjátékot hozó utolsó tíz percben, amikor a „váltott lovakkal” száguldó Atomerőmű kegyetlenül bedarálta fizikálisan és fejben egyaránt elfáradó ellenfelét. A helyenként még a félpályán is csak nagy nehézségek árán átbukdácsoló, dobóhelyzetbe elvétve jutó, s a riválist összességében nem kevesebb, mint harmincegy (!) labdaeladással segítő tarjániak a hajrában már csupán közeli szemlélői voltak a hazai zsákoló- és hárompontos-dobó parádénak, s végeredményben több mint negyven pontos vereséggel zárták a Duna-parti (tor)túrát.

Az előzmények ismeretében várható volt, hogy az újonc tarjáni csapatnak jelen állapotában túlságosan is nagy falat lesz a címvédésre készülő Atomerőmű SE, ám a látottak alapján mégis maradt némi hiányérzet az emberben, hiszen sérült kulcsemberek ide, válogatottakkal és kimagasló képességű külföldiekkel telitűzdelt rivális oda, kicsivel pontosabb játékkal egy szorosabb eredmény lehetősége is benne volt ebben a mérkőzésben.

Dzunics Braniszlav: – Elégedett vagyok a csapattal. Aki ma lehetőséget kapott az élt is vele, és igyekezett kivenni a részét a győzelemből.
Walke Károly: – Azt gondolom, hogy amíg erővel bírta, tartalékos csapatunk tisztességgel helytállt a nagyobb játékerőt képviselő Atomerőművel szemben. Az erőnk fogytával sajnos a koncentrációnk is csökkent és a rengeteg eladott labdával könnyű kosarakhoz segítettük a Paksot. Egy biztos, jó úton haladunk, komplett kerettel és a megkezdett munkát folytatva biztos vagyok benne, hogy sikerül elérnünk célkitűzésünket. A csapat nevében is szeretném megköszönni szurkolóinknak, hogy elkísértek és bíztattak bennünket.