NPORT

Az 1989-es rendszerváltás óta sportpályák, stadionok tucatjával szűntek meg hazánkban, emellett új alig-alig épült. Nógrád megye szerencsére ebben a romboló folyamatban az üdvözítő kivételek közé tartozott, nem túl sok sportlétesítmény esett áldozatul az üzleti érdekeknek.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Sőt – válság ide, megszorítások oda – minap olyan csoda is megtörtént megyénkben, mely eddig példa nélkül álló: vadonat újonnan kialakított komplett dobópálya épült Mátraterenyén, melyet természetesen és stílusosan nagy sikerű versennyel avattak fel elmúlt szombaton.

Nagy nyüzsgésre érkezett az ember a mátraterenyei vendégház parkjába az elmúlt szombaton, minden lépésénél valamelyik hazai „nagyágyúba” botlott. Hol egy nehézsúlyvető világbajnok kézfogása nyomorgatta meg ujjait, hol egy hasonló címekkel dicsekedhető dobó többpróbás (mellesleg a szakág világszövetségének elnöke Mészáros Miklós) veregette barátságosan hátba – majd segítette fel és porolta le (Rejtő Jenő után szabadon) – e sorok íróját, vagy éppen egy 130 kilós emberhegy lapogatott meg szeretettel – ezt meg a bordáim emlegették meg.

Egyedül az ugyancsak többszörös magyar bajnokunk, világranglista ötödik kerekesszékes atlétánk, MOB Fair play-díjasunk, a tari Kanyó Zsolt volt kíméletes: semmiféle újabb testi sértést nem követett el lapunk firkásza (és egyben fotósa), e sorok írója ellen. Így megmenekülve a további atrocitásoktól, már finomabb közegben, újabb világ- és Európa-bajnok csinos dobóhölgyek koszorújában büszkélkedhettem, és válthattam pár szót dr. Nagy Sándorral, a Szenior Atléták Országos Szövetségének elnökével, tízpróbázó világbajnoki 5. helyezettel, aki természetesen ugyancsak nem maradhatott távol ilyen jeles eseményről.

De miről is van szó? Kriston János (az országos bajnoki címek mellett neki is akad vb arany a tarisznyájában) a Príma Primissima-díjas Bauer Rudolf Nógrád Megyei Dobó Club (BRNMDC) elnöke azzal a felvetéssel kereste meg nemrégiben Mátraterenye polgármesterét, Gecse Lászlót, hogy üdvös és hasznos lenne egy komplett dobópályát (mellesleg a megyében elsőt) megépíteni a községben. A téma hamarosan a képviselő-testület elé került, mely példamutató módon egyhangúlag elfogadta az előterjesztést, így a munkálatok – széles körű összefogással és segítséggel megtámogatva – igen gyönyörű, frekventált helyen, a vendégház parkjában meg is kezdődtek, és hamarosan készen állt az atlétikai ékszerdoboz dobóketreccel, nekifutó betonalapzattal, dobókörökkel, pár lépésre öltözőhelyiséggel és vizesblokkal. Ünnepélyes átadását nyitóversennyel összekötve szombaton tartották meg, ahol a polgármester úr házigazdaként üdvözölte a szép számmal egybegyűlteket, hisz az érdeklődők és a „hazai” versenyzők mellett Tatáról, Tatabányáról, Debrecenből, Nagyigmándról és Miskolcról érkeztek sportolók.

A már fent említett sportvezetők az egész hazai dobótársadalom nevében köszönték meg az atlétikának szóló ajándékot, sőt a nagyigmándiak a pályán átadott első serleggel Gecse Lászlót és Mátraterenyét tisztelték meg, Kriston úr pedig emlékpólókkal kedveskedett az összes megjelentnek, segítőnek, alpolgármesternek, képviselőtestületi tagoknak, szponzornak, köztük Farkas Tamásnak, a Első Nógrádi Erőmű Zrt. vezérigazgatójának.

Aztán a pályaavató dobásnál elröppent a „nyitódiszkosz” és mindhárom helyszínen elkezdődött az eredetileg csak bemutatóversenynek szánt viadal, mely messze túllépett ezen szándékon, hisz csak úgy ontották a résztvevők az idei legjobbakat, egyéni és országos csúcsokat minden kategóriában és korosztályban. Páran a nógrádiak közül „irigykedve” nézték társaikat, mert hát szeniorkorban már gyakoribbak a sérülések és egyéb problémák, hisz volt aki megfázással küszködött – ő az ünnepi ebéd elkészítésében vállalt pótolhatatlan szerepet – és akadt aki a megnyitó előtti éjszakán, álmában, azaz alva szenvedett húzódást, bármilyen furán és bizarrul is hangzik ez.

Kerekes-székes büszkeségünk, a tari Kanyó Zsolt váci edzőtáborból, kőkemény munkából érkezett első(!) nógrádi versenyére, nagy belső nyomás alatt állt, mert a Németh Miklós-emlékverseny előtt ő is új országos csúcsokkal szeretett volna tisztelegni vendéglátóinak. Ez a résztvevők és jelenlévők, szurkolók vastapsa mellett mindkét számában sikerült is, gerelyben 45 centivel szárnyalta túl önmagát, súlylökésben pedig 27 centivel, és a rutinos rókák jó tanácsok tucatjával látták el a még csak 3 éve versenyző Zsoltot, majd megrohamozták speciális dobószékét: szinte mindenki ki akarta próbálni.

Felejthetetlen és megható élmények voltak ezek mindenkinek, de mindemellett akadt még említésre méltó dolog: a verseny befejezése után nézők lepték el a dobóköröket, ketrecet (civilek a pályán!) és próbálgatták az olyan egyszerű szereket, mint a súlygolyó és diszkosz, de a különlegességektől, mint az igmándi nehézkalapács, a szupernehézkővetés vagy az ógörög diszkoszdobás sem riadtak vissza.

Az élmények hatására lehet, hogy új belépési nyilatkozatokat kell nyomtatni a BRNMDC-nak és ez még csak a kezdet, mert lesz itt még országos bajnokság, nemzetközi verseny épeknek és parasportolóknak. Miért is ne, hisz a feltételek adottak.