NPORT

Mindkét mérkőző fél remek előjelekkel várta az NB I/B-s férfi kosárlabda bajnokság elődöntőjének vasárnap esti első felvonását, hiszen míg a nyugati országrész reprezentánsai közül egyedüliként versenyben maradt bonyhádi gárda a negyeddöntő visszavágóján tizennégy pontos hátrányt ledolgozva aratott önbizalom növelő győzelmet az MTK Törökbálint ellen, addig az SKSE a pécsi egyetemistákkal szemben elért habkönnyű kettős sikerrel immár zsinórban kilencre növelte veretlenül megvívott találkozói számát.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Amiként az várható volt, a legutóbbi két idény ezüstérmese alaposan bekezdett a találkozó elején: Jilling kettő plusz egyes akcióját követően sorrendben Panta, Lukács, majd Jilling volt eredményes a triplavonalon túlról, miközben a túloldalról Gorszkij bemutatkozó hármasán kívül mindössze egyetlen árva pont érkezett válaszként. Persze az utóbbi találkozókon már megszokhattuk, hogy a feldobást követően jó néhány percbe is beletelhet, mire a tarjáni együttes eléri az „üzemi hőfokot”, így vendégoldalon még az sem keltett különösebb riadalmat, hogy a nyitó negyed közepére immár kerek tízessel lépett meg a kimagasló dobóformát mutató völgységi alakulat (18–8).

A szép lassan belemelegedő SKSE az együttes első tizennyolc pontjából tizenhármat vállaló Surmann-testvérek találataival kisvártatva meg is kezdte a felzárkózást, ráadásul hazai részről hamar vezéráldozatot követelt a csata, a rutinos Rutkai ugyanis egy balszerencsés leérkezés nyomán súlyosnak látszó bokasérülést szenvedett. Csapatkapitányuk elvesztése a folytatásban érezhetően megtörte a bonyhádiak kezdeti lendületét, amit kihasználva a kisszünet előtt egy Gorszkij, Kocsis és Sebők kosaraira épített 9–0-ás futással immár a vezetést is magukhoz ragadták a harcosan játszó piros-feketék (25–28).

A rövid pihenőt követően azonban Kovács Balázs hamar egalizált, majd percekig váltott kosárszerzéssel haladtak a felek. Ami azt illeti korántsem ez volt a találkozó legszínvonalasabb időszaka, ahogy mondani szokás, leginkább egymás hibáiból éltek ekkortájt a csapatok. A félidő hajrájába fordulva azután ismét megrázták magukat a változatlanul nagy iramot diktáló házigazdák, s egy Kovács, Jilling és Panta által levezényelt 9–2-es sorozattal pillantok alatt hétpontos vezetésre tettek szert. Ettől jobban azonban már nem tudtak meglógni a bonyhádiak, amiért leginkább az SKSE csapatát a játékrész hajrájában gyakorlatilag a hátán cipelő Gorszkijt illeti dicséret. Noha a játék addigi képe összességében inkább a hazaiak elképzeléseit tükrözte, a mieink utolsó tucatnyi pontjából tizenegyet jegyző orosz bedobó által kialakított 50–47-es félidei állás egyértelműen azt mutatta, hogy Dániel Tamás legénysége korántsem esélytelen egy bravúros idegenbeli sikerre, aminek begyűjtéséhez ugyanakkor védekezésben mindenképpen fel kell javulniuk a vendégeknek.

Godena közeli, illetve Likár távoli kosara vezette be a második húsz percet, s bár Lukács hamar visszaragadta a vezetést, ezen az estén utoljára 53–52-nél mutatott hazai előnyt az eredményjelző tábla. A hátsó soraikat rendező tarjániak a folytatásban egy pazar 10–2-es rohamot produkálva fordítottak, majd a kapkodóvá és pontatlanná váló házigazdák közel tízperces mezőnykosár nélküli periódusát kihasználva a záró felvonás elejére tíz pont körül állandósították a különbséget (63–73). Surmann Péter nyugodt, kiegyensúlyozott és rendkívül sokoldalú (8 pont, 7 lepattanó, 9 gólpassz, 3 labdaszerzés) irányítójátéka ismét aranyat ért a piros-feketéknek, akiknél a találkozó e döntő szakaszában elsősorban a mezőny legjobbjának bizonyuló Gorszkij, a palánk alatti területeket magabiztosan uraló Godena, illetve a bokasérüléséből immár láthatóan teljesen felépült Sebők feleltek a pontgyártásért. Míg a mieinknél minden pályára lépő játékos a csapat hasznára tudott lenni egy-egy jó megoldással, addig a bonyhádiakon általános elbizonytalanodás, elerőtlenedés lett úrrá.

A szünet előtt támadásban remeklő hazaiak dobásai immár sorra célt tévesztettek (8/33-as, alig 24%-os mezőnymutató, s mindössze 23 pont a fordulás után), s hiába próbálta a hajrában menteni a menthetőt Kovács és Lukács, a fonalat a legjobbkor elkapó Kocsis vezetésével a tarjániak nemcsak hogy visszaverték e megkésett felzárkózási kísérletet, de egy 9–0-ás meccszáró rohammal az odavágó mellett gyaníthatóan a párharc sorsát is végképp eldöntötték.

Jobban kezdte az elődöntő első mérkőzését a nyugat becsületéért küzdő bonyhádi gárda, ám a fordulást követően az első húsz percben remek dobóteljesítménnyel félszáz pontig jutó házigazdák mintha elfáradtak volna a saját maguk által diktált tempótól. A támadásban mindvégig magas színvonalon teljesítő tarjáni együttes ugyanakkor a második játékrészre védekezését is alaposan rendbe szedte, aminek köszönhetően Kocsisék végeredményben egy nem várt különbségű sikerrel zárták az előzetesen meglehetősen rázósnak ígérkező dunántúli kirándulást. Bár a tizenhat pontos idegenbeli győzelemmel a fináléba jutás kérdése minden bizonnyal eldőlt, biztosak lehetünk benne, hogy az összességében kifejezetten jó benyomást keltő tolnai gárda Salgótarjánban sem feltett kezekkel fog pályára lépni, aminek következtében a szombati visszavágóból is kifejezetten élvezetes meccs kerekedhet.

Dániel Tamás: – Csak gratulálni tudok a csapatnak, hogy ismét ilyen akarással, és ennyire koncentrált játékkal rukkolt elő. Ez eredményezte a magabiztos sikert. Megkockáztatom, hogy az idei ellenfeleink közül ez a bonyhádi gárda képviseli a legkomolyabb játékerőt, nem véletlen, hogy sokan előrehozott döntőként tekintettek erre a párharcra. Természetesen jelentős előnyünk birtokában sem dőlünk hátra, s a visszavágóra is legjobb tudásunk szerint fel fogunk készülni. Kérem a salgótarjániakat, hogy ha ismét egy sporttörténeti siker részesei akarnak lenni, akkor látogassanak ki szombaton a sportcsarnokba, és segítsenek nekünk kivívni a fináléba jutást.