NPORT

A tarjániak a bemelegítést már a társakkal végző, de az elmúlt napokban alig enyhülő hátfájdalmai miatt a játékot ezúttal sem vállaló Hartvich Tamás nélkül várták az őszi szezonból elhalasztott törökbálinti rangadót, melyen ugyanakkor az idényt nagy reményekkel kezdő, ám menet közben kisebb (?) pénzügyi krízisbe kerülő hazai gárda sem számíthatott már néhány korábbi kulcsemberére.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Igaz az MTK utóbbi hetekben mutatott játékán szinte egyáltalán nem látszott meg a távozó spílerek – a Jászberénybe visszatérő Kovács Attila, a visszavonuló Horváth Csaba, illetve az épp Salgótarjánba igazoló Jaroszlav Gorszkij – hiánya, így elmondható, hogy szombaton este két remek formában lévő együttes feszült egymásnak a nem kifejezetten ilyen szintű sporteseményekre tervezett helyi tornacsarnokban. A szép számú vendégdrukkernek köszönhetően kiváló hangulatban, ám meglehetősen kapkodó játékkal kezdődött a listavezető egriek „legfőbb üldözőjének” kilétéről döntő derbi, melynek első hét pontját a valamivel hamarabb lehiggadó házigazdák jegyezték.

Bár majd’ négy percnek kellett eltelnie, mire Godena révén az eleinte hibát-hibára halmozó piros-feketék is beköszöntek, a folytatásban mind támadásban, mind védekezésben alaposan feljavultak a vendégek. Olyannyira, hogy Surmann Péter, Gorszkij és az ezúttal a kispadról beszálló Kocsis sorozatos tripláival a nyitó negyed második részében nem csak fordítottak, de az első kisszünetre már tisztes előnyre is szert tettek a mieink (18–23).

A rövid pihenőt követően azután az estét háromból három sikeres távoli dobással nyitó Kocsis, a szokásos hasznos „segédpontjait” ezúttal is megbízhatóan szállító Surmann Gábor, valamint a néhány nem is annyira aprócska hibáját ügyes gólpasszokkal és szemfüles kosarakkal helyesbítő Sebők növelte tovább a különbséget, az ellen két vezére, a „tűzkezű” Hajmásy és a rutinos Szarvas ugyanakkor sehogyan sem találta azt a bizonyos fonalat. A betliző hazai ászokat ebben az időszakban leginkább a lendületes Spiriev próbálta kisegíteni, ám a gyors egymásutánban hét pontot termelő kisember igyekezete ellenére a félidő hajrájába fordulva immár kereken egy tucatra nőtt a feleket elválasztó távolság.

Ekkor kevesen gondolták, hogy a tarjániak tetemesnek mondható fórja alig három (játék)perc alatt elolvad majd, pedig így történt: a nagyszünetet egy 15–3-as szériával keretbe foglaló Törökbálint a harmadik felvonás legelején Bihari góljaival utolérte a megtorpanó vendéggárdát (47–47). Sőt, 51–50-nél hosszú idő után már ismét hazai vezetést mutatott az eredményjelző, igaz a helyzet komolyságára szép lassan ráeszmélő látogatók túl sokáig azért nem hagyták örülni ellenfelüket. Kocsis gyakorlatilag postafordultával érkező távoli találata egy 9–2-es vendégrohamra adott jelet, melyet követően hosszú percekre négy-nyolc pont között állandósult a különbség. Az utolsó rövid pihenő előtt azonban Hajmásy bravúros, három plusz egyes akciója, illetve Szarvas dudaszó pillanatában a gyűrűben landoló középtávoli tempója nyomán ismét pillanatok alatt oda lett az SKSE nehezen kicsikart előnye, az így kialakult 71–71-es részeredmény pedig rendkívül éles, s vendégszempontból meglehetősen kétes kimenetelű végjátékot ígért.

A záró periódus elején azután, a védekezés teljes zárójelbe tételével, őrült rohanásba kezdtek a csapatok, melyből még annak dacára is a hazaiak jöttek ki jobban, hogy Molnár István alakulata a megbízható Szabó Balázs után, egy fegyelmezetlenség következtében, az éppen belendülő Hajmásyt is elveszítette. Az üldözöttből megint üldözővé váló tarjániak Gorszkij és Surmann Péter hármasaival a finisben többször is előzési távolságba közelítették meg a szinte extázisban játszó házigazdákat, ám a picit túlpörgő Sebők a kulcsszituációkban rendre hibázott. Nem úgy az MTK legjobbja, Bihari, aki 91–90-nél dobott két ziccerével gyakorlatilag el is döntötte a rangadó sorsát. A hátralévő nyúlfarknyi időben ugyanis hiába kapkodtak már a veszett fejsze nyele után Godenáék, taktikai szabálytalanságaikat követően – a legvégén még egy kiállítást is kiprovokáló – Szarvas tízből mindössze egyszer hibázott a büntetővonalról… Az első félidő nagy részében kifejezetten jó teljesítményt nyújtó tarjániak ezen az estén szinte lekopírozták korábbi egri produkciójukat, s ismét egy már-már megnyert, de legalábbis bőven nyerhető találkozót buktak el gyengébb hajrájuk miatt.

Összességében azonban elmondható, hogy ezúttal (is) az a csapat nyert, amely jobban akarta a sikert és valljuk meg – a saját szintjén – többet is tett azért. Habár ez a fiaskó természetesen nem jött jókor, az alapszakasz első helyéről még korántsem kell lemondaniuk a mieinknek, annál is inkább, mivel Dániel Tamás legénysége valamennyi hátralévő rangadóját hazai pályán játssza majd.

Dániel Tamás: – Amíg koncentráltan, fegyelmezetten játszottunk, addig biztosan uraltuk a mérkőzést. Sajnos túl hamar elhittük, hogy nyertünk, és ezt követően, elsősorban védekezésben, szétestünk. Arra jó volt ez a vereség, hogy egyértelműsítette a feladatot: az alapszakaszban már nem hibázhatunk.