NPORT

Él ugyanis Nyugat-Nógrádban – egészen pontosan Hont településen – egy 36 éves úriember, aki minden hétköznap hajnali 3-kor ébred, felbuszozik budapesti munkahelyére, majd este fél 7-re keveredik haza feleségéhez és kislányához. A hétvégék a kerékpározáson kívül a motorizált járművek körül forognak számára: tank-, autó- vagy kamionvezetés, alkalomadtán az országos rally bajnokságban navigálás Kőváry Barna mellett.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Karvai Sándor ugyanúgy éli életét, mint mi is legtöbben próbáljuk: dolgozik, emellett próbál minél több időt szánni szeretett családjára, szabadidejében pedig hobbijainak hódol. Mégis van egy kis különbség: ő születésétől fogva vakon teszi mindezt.

Talán egy kis értetlenséget szült egyesekben eme bevezető visszássága, lehet voltak olyanok is, akik vissza is olvastak pár mondatot. Nem írtunk azonban semmi valótlant. A honti családapa a hétköznapokat tollak öszszeszerelésével, csomagolásával tölti egy budapesti üzemben, minden nap ingázik otthona és a főváros között. A hétvégék pedig a motorral hajtott járművek iránti szerelem jegyében telnek, többnyire rally-s barátai jóvoltából a legkülönbözőbb gépek kormánya mögé ült már be, így tankot vagy kamiont is próbált már terelgetni, autóval viszont már viszonylag rutinosnak mondható.

Sándor elmesélte, hogy egyszer egy vezetés alkalmával, mikor odafordult alkalmi navigátorához, Kőváry Barnához, ő rémültem kérte, hogy forduljon vissza, mire ő csak annyit válaszolt nevetve: „Nem mindegy?”. Legutóbb az Eger Rally láthattuk őt – most éppen nem autóban ülve. – Remek volt az egri szezonnyitány – kezd mesélni Sándor – bár most itt nem jutott szerep a versenyzésben, hiszen Kőváry Barna barátom nem indul ebben a szezonban. Mellette három szezonon keresztül ültem alkalomadtán a prológokon a navigátori ülésben. Autóvezetésben azonban lesz részem, legközelebb Bunkoczi Lászlóval megyünk majd egy kört az elkövetkezendő napokban.

Egy másik versenyzővel, Borsi Gergővel az egri eseményen jelentettük be legújabb őrületünket, ami nem lesz más, mint az ő útmutatásával egy kis motorozás, némi quadozással egybekötve. Megnyugtatok mindenkit, nem gurult el a gyógyszerem, hiszen legális, szervezett és biztosított, biztonságos körülmények között próbálom ki ezeket a dolgokat, olyanokat is, ami talán egy vak emberhez nem „méltó”. 36 éve vakon születtem, de semmi jóból nem akarok kimaradni. Már gyermekkoromban is csavarogtam, kint töltöttem az időmet a barátokkal a szabadban. Persze akkor is voltak és most is vannak azért hétköznapi problémáim nekem is, de szerencsére imádott családom mellett rengeteg barát is segíti az életemet. Legnagyobb ajándékom, hogy élhetek gyönyörű kislányom és feleségem mellett – zárta gondolatait.

A rádiózás is nagy szerelme, pozitív kisugárzása pedig meg is ragadta egy nagyobb kereskedelmi adó munkatársait, így ott minden reggel jelentkezik „Sanyi sós kiflije” rovatával. Egy részről, ahogyan az ominózus kiflin a só darabkái, úgy tapinthatóak ki a Braille-írás felületből kiemelkedő pontjai is, másrészről pedig a rengeteg megosztott gondolattal lehet párhuzamot vonni a sóval sűrűn hintett kifli kapcsán. Lelkesítő gondolataira vevők a hallgatók, az interjú készítésekor a „Ha belátod, hogy nem vagy olyan bölcs, mint ahogyan tegnap vélted magadról, akkor ma már bölcsebb vagy!” gondolat volt az éppen aktuális „sódarabka”.

Karvai Sándor elgondolkodtató és erőt adó személyiség. Erőt ad az ő története és viszonyulása az élethez az egészségeseknek is, de talán még inkább fogyatékkal élő társainak. „Semmi jóból nem akarok kimaradni” – mondja, a sorstársainak való példamutatást pedig küldetésének tekinti. Mi pedig elgondolkodhatunk rajta, hogy menynyiszer csinálunk elefántot bolhányi problémáinkból és hatalmasodnak el rajtunk talán nem is akkora gondjaink. Ilyenkor jó egy kicsit más oldalról nézni a magunkat és helyzetünket – ha kell, szemléletet váltani, vagy éppen erőt meríteni mások példáiból. Ha nem akarunk túlságosan utópisztikusak lenni, akkor ne mondjuk, hogy a lehetetlen márpedig nem létezik.

Az azonban most egy újabb példán keresztül cáfolhatatlanul kiderült, hogy megfelelő hozzáállással, motiváltsággal és céltudatossággal mit is érhetünk el, hova is juthatunk el, mit is valósíthatunk meg. Egy fogyatékkal élő társunk útmutatást adott nekünk.