NPORT

A színvonalra nem lehetett panasz, hiszen többek között az utóbbi három év magyar bajnoka, a legerősebb hazai zsaru is itt volt, valamint tarjáni résztvevőért is szoríthattunk.

A cikk a hirdetés után folytatódik

„Háború van, háború van” – harsogta unos-untalan a verseny műsorvezetője buzdításnak szánt szavait a mikrofonba, mellyel a 11 résztvevőt akarta még jobban feltüzelni és még elszántabb küzdelemre sarkalni a rémisztő és irgalmatlan szerek, versenyeszközök, vagy éppen tikkasztó hőség ellen.

A „harci kedvet” csak fokozta, hogy pár méterrel az úgy jó 150 kilónyis „Góliátok” fellépése mellett egy airsoft próbalövészettel egybekötött fegyverbemutatót is tartottak, és a bombázó, Oláh Vivien fitness világbajnok megtisztelő jelenléte és figyelme is doppingként hathatott. Bizony az eltökéltség kellett is az indulóknak, mert a hétköznapi ember számára elborzasztó számok sora követte egymást. Először feltöltött tűzoltóautót vonszoltak időre a „kétajtós szekrények”, majd söröshordók röpködtek a magasba, ahol a többszörös magyar bajnok Szabó Zsolt megpróbálta megdönteni saját, 4 méter 80 centis magyar csúcsát (melyhez pillanatokon belül úgy jutott el, hogy a kezdő magasságokon egy kézzel hajigálta át a őket), de az öt méterre tett lécen csak nem akart átbukfencezni a fránya sörtároló.

Ezután következtek a beígért és újdonságnak számító kombinált dinamikus számok: egy kiérdemesült Skoda alvázat borogattak kétszer is, közben elrohantak egy farönknek álcázott fémhengert fej felé nyomni, hogy utána egy betonnal töltött hordót felrakjanak egy emelvényre. Az előző két számban is nagyon előkelő helyen végző lokálmatador, Bocsó János itt még jobban elemében volt, mert csak a verhetetlennek tűnő Szabó Zsolt előzte meg parányival, pedig hazánk legerősebb zsaruja rándulás (vagy izomszakadás) miatt itt kényszerült feladni a versenyt.

A mi Janink viszont egyre jobban belemelegedett, még (a szerencsére „kimaszírozott”) izomgörcse ellenére is, amelyet a következő dinamikus feladat, a lengősúly-cipeléssel összekötött kofferhordásnál és irdatlan méretű kőgolyó-pakolásnál szedett össze. Szerencsére az időtartamos autóemelés és megtartás már az utolsó kínokat jelentette, mely után az utóbbi végeredményt hirdették ki, a legjobbak említésével: 1. Szabó Zsolt, 2. Endrei Zsolt, 3. Csikós Lóránt, 4. Bocsó János. Ez utóbbi meglepetést is okozott egy ilyen sűrű és neves mezőnyben hisz mint a mi Janink elmondta, csak jó két éve növeli izmait.

„Hál' Istennek jól sikerült a verseny ha nem csak két hét, hanem több időm lett volna a felkészülésre és nem kapok be egy izomgörcsöt, még a harmadik, vagy a 2. hely is elérhető lett volna – szabadkozik a fekvenyomó magyar bajnokságon 6. és erőemelésben is jeleskedő, de mindezeket csak hobbiból űző quasimodos, aki tervezi, hogy további hasonló versenyeken is indul. Munkája mellett megpróbál még több időt szakítani a gyakorlásokra, edzésekre és megragadta az alkalmat, hogy köszönetet mondjon a szakmai felkészítésért, s minden más segítségért Kirschner Krisztiánnak és Horváth Szabolcsnak pedig azért, hogy megszervezte, támogatta a tarjáni versenyt, és az ő indulását.