NPORT

Mindkét másodosztályú csoport listavezetőjét legyőzve tartotta otthon a dr. Hepp Ferenc amatőr kupa serlegét a Konecranes-Salgótarjáni KSE NB I/B-s férfi kosárlabdacsapata, amely a hét végén a sportág helyi történetének első diadalát aratta országos kiírású versenysorozatban. A nagy sikerű négyes döntő eseményeit, tanulságait Dániel Tamás szakmai vezető segítségével elevenítettük föl.

– Mi volt ön számára a hét vége legnagyobb pozitívuma?
– Nagyon jó, felemelő érzés volt vasárnap látni azt a rengeteg boldog salgótarjáni arcot. Ebben a városban annyira vágynak az emberek a sikerre, arra, hogy egy kicsit jobb életünk legyen, hogy az valami hihetetlen. Megtisztelő, hogy mi lehettünk most azok, akik megajándékoztuk az itt élőket egy ilyen élménnyel. Nagyon készültünk erre a viadalra, ami gondolom látszott is a csapaton. Számomra egyébként leginkább a Kanizsa elleni döntő volt fontos, mert bármily furcsa, annak ellenére, hogy a bajnoki mérkőzésen, ha csak néhány ponttal is, de vereséget szenvedtünk az egriektől, tőlük abszolút nem tartottam. Már a mérkőzés előtt elmondtam, hogy azt a meccset nem az Eger nyerte meg, hanem mi veszítettük el. Most azonban a kezdeti merevség után könnyebben, magától érthetődőbben tudtuk érvényesíteni minden poszton meglévő előnyünket.
– A félidő hajrájában néhány magáról megfeledkezett hazai néző agresszív viselkedése miatt az öltözőbe vonuló egriek viszont egyértelműen megkérdőjelezik – legalább is ilyen arányban – győzelmük jogosságát, mondván a mérkőzés az említett sajnálatos incidenst követően gyakorlatilag minden sportértékét elveszítette.
– Számunkra a legfájóbb, hogy egy kellemetlen intermezzo lehetőséget ad az egrieknek, hogy félremagyarázzák a pályán történteket. Aki ott volt, és látta a meccset, az tudja, hogy olyan lendületben voltunk, amit már nem tudtak volna megállítani. A kényszerszünet inkább nekünk tett rosszat, lemerevedtünk, kiestünk a ritmusból, de így is nagyon magabiztosan hoztuk a mérkőzést. Az atrocitással kapcsolatban most is hangsúlyozom, hogy hiba volt a néhány szurkoló részéről, hogy bedőltek az egri provokációnak. Hazugság ugyanis, hogy a hevesiek semmit sem tettek azért, hogy ez így alakuljon. Erdei Ádám például végig mutogatott, köpködött, trágár kifejezéseket kiabált a játékosaink, szurkolóink felé, s ugyanígy viselkedett Váczi Péter edző is.

  Hartvich Tamásékat a keleti listavezető egriek (sötét mezben Krasznai Tibor) és a nyugaton éllovas kanizsaiak sem tudták meggátolni első országos kupasikerük megszerzésében

A csapatuk fölött ülő vezetők és szurkolók szintén mindent megtettek azért, hogy legyen balhé, mégpedig nem is először, amire példát is tudok mondani. A december 17-i mérkőzésen történt, hogy Kocsis Tamás az oldalvonalon kiszaladva mentett meg egy labdát, majd a lendület miatt átugrott az egri kispadon és a falnál tartózkodó hazai vezetőknél állt meg. Ellökte magát a bordásfaltól, hogy visszatérjen a pályára, mire Orosz Béla technikai vezető nemes egyszerűséggel utána rúgott. Nem érte el, és hála istennek nagyon kevesen látták a mozdulatát. Éppen ezért, én sem csináltam belőle ügyet, hisz' mi a mérkőzéssel foglalkoztunk. Ez a mentalitás érződött rajtuk a szombat esti elődöntő alatt is. Úgy gondolom tehát, hogy ők is könyékig benne voltak a balhéban, amit mondom még egyszer, nagyon sajnálok, mert egy sokkal simább győzelemtől fosztott meg minket. De ha már a negatívumoknál tartunk, akkor még egy dolog. A múlt hét elején megkerestük a Tarjáni TV vezetőjét, és kértük, hogy vegyék föl a mérkőzéseinket. Azt is fölajánlottam, hogy ha ennek valamilyen anyagi vonzata van, akkor arról is beszélhetünk. A mai napig semmilyen visszajelzést sem kaptunk, a rendezvény közelébe sem jött a városi tévé, ellenben Egerből, Budapestről, Sopronból és Nagykanizsáról is érkeztek televíziós stábok, akiknek fontos volt ez a rendezvény. Szerintem ez már minősíthetetlen, és igazán nem is akarom kommentálni, de azt kívánom, hogy a továbbiakban is csak koszorúzásokat vegyenek föl, mert az talán nem haladja meg a képességeiket.
– Ennyi negatívum után talán térjünk is vissza a pozitív dolgokhoz, annál is inkább, mivel a legtöbben azért segítően álltak az eseményhez. Kik voltak azok, akiknek a támogatása nélkül nem jöhetett volna létre ez a nagyszerű rendezvény?
– Elsőként Omaszta Zoltánt és Szabó Pétert kell kiemelnem, akik megkerestek minket, és felajánlották segítségüket. Ugyanígy említhetném azonban Galcsik Tamást, Saxinger Csabát, Nagy Gábort, Pusztáné Belinyák Ágnest, dr. Gaál Zoltánt, vagy Tóth Zénót, de a sor nyilván még folytatható. A döntő előtt egyébként telefonon beszéltem Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester asszonnyal is, aki jelezte, hogy szabadságon van, ezért nem tud rész venni az eseményen, de gratulál a csapatnak. Én bízom abban, hogy a már korábban hozzá eljuttatott megkeresésre is választ kapunk, amiben én kértem, hogy ha nekünk sikerül az első országos kupát megnyerni Salgótarjánnak, akkor ezt anyagilag is ismerje el a város vezetése. Nem tudom elképzelni, hogy erre nemet mondana polgármester asszony.
– A maguk részéről végül is mindent megtettek, hiszen az Eger elleni sikert követően, másnap este az idény eddigi részében szinte megállíthatatlan Kanizsa KK csapatát is fölöttébb magabiztosan legyőzve elhódították a Hepp Kupa serlegét. Számított ilyen fölényes diadalra a fináléban?
– A döntőbeli ellenfelünket, mint csapat nem nagyon ismertük, de nagyon imponáló eredményekkel érkeztek Salgótarjánba. Én azt tartottam a legfontosabbnak, hogy ha lehet, akkor a saját stílusunkat, akaratunkat erőltessük rájuk. Az elején még döcögött a gépezet, de az első negyed végétől nagyrészt az érvényesült a pályán, amit mi akartunk. Már volt egy-egy klasszisteljesítmény is a részünkről, de még közel sem játszottunk úgy, ahogy valóban tudunk. Abban is biztos vagyok, hogy ez a Kanizsa is jóval többre képes annál, mint amit most mutatott. Éppen ezért nagyon fontos időszak előtt állunk, hisz' most jön az a bajnoki sorozat, ahol mintegy két és fél hónap alatt el kell jutnunk arra a szintre, hogy a rájátszásban valóban tudásszintünknek megfelelően teljesíthessünk. A játékosállományban már igazán nagy változásokat nem tervezünk, de azt még szeretnénk elérni, hogy Gorszkijt és Tarabust egyszerre tudjuk játszatni, illetve boldog lennék, ha legalább a bajnokság végére a térdműtétéből lábadozó Ughy Albertre is számíthatnék.
– Melyek az előttünk álló hetek legfontosabb feladatai?
– A hét végén folytatódik a bajnokság, ahol nem lehet más célunk, mint hogy az alapszakaszban hátralévő összes mérkőzésünket megnyerjük és keleti elsőként várhassuk a rájátszást. A Magyar Kupában a Falcot fogadjuk, mégpedig az egyeztetések alapján január 25-én, szerdán 19 órától. Szeretnénk egy jó meccset játszani az A-csoport egyik legjobb passzban lévő gárdájával és szeretnénk kiszolgálni a reményeink szerint szép számú közönséget. Előtte azonban két bajnoki találkozónk lesz: szombaton a Baját fogadjuk, amellyel szemben ugye szintén van törlesztenivalónk, illetve 20-án, pénteken Tiszaújvárosba utazunk. Végezetül még egyszer köszönöm mindenkinek a segítséget, a biztatást, a szurkolást, a gratulációkat. Sokan mondták, hogy ezen az estén végre megint jó volt salgótarjáninak lenni.