NPORT

Cseri Péter vezetőedzővel – aki tavasz közepéig még Lombos Istvánnal párban, utána viszont egészen a bajnokság végéig egyedül látta el a szakvezetői feladatokat – értékeltük a társaság mögött hagyott szezont.

– Amikor a 2010-es évre fordult a csapat, szinte minden vezető azt ecsetelte, kedvezőbb a sorsolás mint ősszel, az addigi nyolc pont mellé akár tizenkettőt is lehet szerezni, ez pedig már a biztos bennmaradást jelentheti. Ennek ellenére a Csömör elleni nyitó győzelem után egy olyan hosszú vereségsorozat jött, amire nem volt még példa a klub NB-s történetében...
– Való igaz, hogy remekül indultunk a 39-30-as, Csömörrel szembeni fölényes sikerrel. Csak ezután következett minden edző rémálma, a sérüléshullám. Ez a Dabassal szembeni meccsen indult, aztán a kezdő játékosok közül egyszerre négyen-öten is lesérültek, ráadásul tartósan. Volt olyan mérkőzés, a békési, amikor csak egyetlen cserével, egy kapuscserével rendelkeztünk. Ez sajnos megpecsételte a sorsunkat, mert épp ebben a két hónapos időszakban olyan találkozókat játszottunk, amelyek határozott nyerési reménnyel kecsegtettek, de például a Kalocsát kötelező lett volna legyőzni.
– Lombos István menet közbeni – április eleji – lemondása mennyire befolyásolta a szakmai munkát?
– Szakmai értelemben semmi gond sem fakadt abból, hogy egyedül maradtam szakvezető, hiszen Lombos Istvánnal együtt kezdtük, és együtt végeztük az idei munkát, a játékosokat megismertem és ők is megismertek engem. Mindenki elfogadta, hogy én lettem az irányító személy, senki sem hátráltatott ebben, mi több, talán picit jobb is lett a helyzet, mert így nem szóródott szét a játékosok figyelme edzésen és mérkőzésen.
– Úgy hallottuk, az edzéslátogatottság terén is komoly hiányosságok mutatkoztak.
– Ahogy jöttek a vereségek, úgy maradoztak el edzésről a játékosok. Sajnos, a kézilabdában is úgy van, főleg amatőr, vagy félprofi szinten, hogy ha nincs sikerélmény, a kedv is elmegy. Sokan a munkájukkal nem tudták összeegyeztetni az edzésmunkát. Ez is lehet oka a kudarcoknak, de szerintem nem mérvadó.
– Az utolsó három összecsapásra, amikor már valóban „égett a tűz a lábak alatt”, valahogy összekapta magát a csapat, és öt pontot gyűjtve elérte a lehető maximumot, vagyis a legjobb kieső helyét. Mivel magyarázza ezt a „feltámadást”?
– Egyrészt felépültek a sérültek, de én inkább úgy fogalmaznék, a társaság érett össze igazán a végére. Eddig is megfogadták a tanácsaimat, de a Kalocsa elleni vereség után összehívtam őket, és kértem a fiúkat, figyeljenek oda, koncentráljanak, mert a meccsek sorsa ötven százalékban a fejben dől el, hozzanak jó döntéseket a fontos helyzetekben, készüljenek tudatosabban ezekre a létfontosságú rangadókra. Ez összejött, valóban nagyon egységesen, szinte az életükért küzdöttek, ennek lett az eredménye a két győzelem és az egy döntetlen, de azért nagy kár, hogy a tizenegyedik helyre nem sikerült felkapaszkodnunk.
– Mi lesz a Kábel SE további sorsa? A legjobb kieső pozíció akár még bennmaradást is ígérhet...
– Lombos István elnök az utolsó edzések egyikén azt kérte, hogy június 15-ig mindenki várjon az átigazolással, akit esetleg megkerestek, még ne mondjon határozott igent, mert bármi alakulhat számunkra kedvezően. Én magam azonban szkeptikus vagyok az NB I/B-s tagság megtartása ügyében, mert azért a világ élvonalába tartozó magyar kézilabdázás második vonalában való induláshoz rengeteg pénz kell, nálunk pedig anyagi gondok is vannak, és úgy nem szabad elindulni, hogy nincs meg a fedezet a biztonságos működésre. De az NB II. is olyan, hogy nem szabad félvállról venni, az ifjúsági csapatunk jelenlegi keretéből, éppen fiatalsága, rutintalansága miatt szinte nincs senki, aki akár NB II-es szinten bevethető lenne, ha pedig nem lesz másodosztály, akkor a nem balassagyarmati játékosok távoznak, és az is előfordulhat, hogy a maradó nyolc-kilenc ember közül egy-kettő már nem vállalja tovább az aktív játékot. Tehát számomra, jelenleg még az NB II-es indulás is kérdéses.
– Ha lenne mégis NB I/B, akkor Cseri Péter folytatná a munkát edzőként?
– Ez nem rajtam múlik, de természetesen vállalnám a munkát. Balassagyarmati vagyok, itt nevelkedtem, itt tevékenykedtem, ahol tudok, segítek.