NPORT

A cikk a hirdetés után folytatódik

Salgótarjáni KSE – MJUS-Fortress Körmend 72–102 (24–24, 14–20, 8–30, 26–28)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 1000 néző, vezette: Györffy, Frányó, Szilas.
Salgótarjáni KSE: Huckaby 10, Sebők 3/3, Gorszkij 5, VAVRA 13/3, DAVIS 32. Csere: Hartvich 1, Kiss K., Szabó Z. 6/6, Gál 2. Edző: Walke Károly.
MJUS-Fortress Körmend: THOMAS 16/3, Kutasi 4, Ferencz 3/3, SCOTT 13, Aliakszejev 6. Csere: BOOKER 22/6, Fodor G. 1, TRUMMER 16/12, Tóth Ge. 6/3, Hegedűs G. 10/3, Kocsis 5/3. Edző: Sabáli Balázs.

Az eredmény alakulása: 4. perc: 11–9, 7. perc: 20–14, 12. perc: 24–32, 18. perc: 37–40, 23. perc: 38–51, 27. perc: 46–60, 31. perc: 46–76, 37. perc: 60–91. Kipontozódott: Sebők (29.).

Három vesztes idegenbeli túrát követően az elmúlt hét végi hazai premieren sem járt sikerrel a Dombóvár elleni találkozó hajrájára elfáradó SKSE, így tehát a tarjániak a szerda esti Körmend elleni „pótmérkőzésükön” újfent első élvonalbeli győzelmük megszerzéséért indultak harcba. Ami korántsem ígérkezett könnyű vállalkozásnak a mieink számára, annak ellenére sem, hogy a korábbi háromszoros bajnokcsapat – vidékiként 1987-ben az első – szintén meglehetősen döcögősen kezdte az idei szezont. Míg ugyanis az elmúlt hetek sikeres tárgyalásai következtében anyagilag is egyenesbe kerülő vasiak az előző fordulókhoz képest átalakított, megerősített kerettel érkeztek a nógrádi megyeszékhelyre, addig Walke Károly kénytelen volt lemondani a mérkőzés eredeti időpontját követően igazolt, ráadásul röpke itt-tartózkodást követően máris távozni készülő Tiras Wade szolgálatairól.

Miután a fenti szabály csupán a halasztást kezdeményező együttesre vonatkozik – amely ugye esetünkben az SKSE volt –, a vendégek trénere, Sabáli Balázs nyugodt szívvel pályára küldhette új szerzeményeit, a tavaly nyíregyházi színekben a liga második legjobb pontszerzőjének bizonyuló amerikai Bookert, valamint a hazánkban a Falco két esztendővel ezelőtti aranyérmes csapatának centereként hírnevet szerző fehérorosz Aliakszejevet.

Sőt, utóbbi kisebb bokafájdalmai ellenére mindjárt a kezdő ötös tagjaként várta a feldobást, amelyet megelőzően a sors fintoraként épp együttese salgótarjáni győzelmének éjszakáján elhunyt Bálind József dombóvári ügyvezetőre, a népszerű „Jampi bácsira” emlékeztek a csapatok, illetve a városi sportcsarnokba ismét szép számban kilátogató szurkolók. A kezdést követően a vendégek játékmestere, Thomas nyitotta meg a gólok sorát, ám a tarjániak első találata ugyancsak egy körmendi (származású) kosaras, Vavra András nevéhez fűződött.

Miután a „földijei” ellen érthetően kettőzött akarással küzdő középjátékoshoz kisvártatva Gorszkij és Sebők, valamint néhány értékesített büntető és ziccer erejéig Davis is csatlakozott, a nyitó negyed első felében jobbára a fegyelmezetten kosárlabdázó házigazdák előnyét mutatta az eredményjelző. A játékrész hajrájában azonban egyre inkább kezdték belőni magukat a kiújuló sérülése miatt Aliakszejevet hamar elveszítő vasiak is, akik Booker és az „őskörmendi” triplagyáros, Trummer révén a kisszünetre egalizáltak (24–24).

Sőt, a rövid pihenőt követően az előbb emlegetett duó újabb nyolc, válasz nélkül maradt pontjával meg is ugrottak a látogatók, s miután a folytatásban percekig felváltva estek a kosarak, a félidő hajrájához közeledve állandósulni látszott a látogatók hat-nyolc pontos vezetése. A tarjániak ebben az időszakban a pontszerzés minden terhét James Davis széles vállaira helyezték, s a tekintélyt parancsoló adottságait remekül kihasználó középjátékos derekasan termelte is a kosarakat.

Sokadik remek centerezését, valamint az eddigiek során talán némileg méltatlanul elfeledett Szabó Zoltán hármasát követően két perccel a nagyszünet előtt 37–40-re zárkóztak fel a fergeteges hangulatot varázsoló szurkolósereg által űzött házigazdák, az egyenlítés azonban két kidolgozatlanul eldobott labda miatt elmaradt. Helyette a szinte valamennyi ítéletükkel a hazai gárdát sújtó játékvezetői trió szimpátiáját élvező vendég piros-feketék növelték valamelyest előnyüket (38–44).

A második játékrész elején pedig gyakorlatilag három perc alatt el is döntötték a két pont sorsát a vendégek, akik ehhez nem csak a változatlanul az ő kedvükre „fütyörésző” sípmesterektől, de a rossz szokásuknak megfelelően ismételten az öltözőben felejtkező tarjániaktól is hathatós segítséget kaptak. A mieink továbbra is szinte kizárólag Davis megjátszására törekedtek, lagymatag löbböléseiket azonban az első félidő tapasztalataiból okuló körmendiek könnyedén levadászták, s bár Sabáli Balázs csapatának támadójátéka is jócskán hagyott kívánni valót maga után, hatékony büntetőzéssel, illetve néhány sikeres távoli dobással pillanatok alatt faképnél hagyták a harmadik felvonás első felében mindössze egyetlen pontocskát jegyző házigazdákat.

Ugyan a szinte egyszemélyes támadósorként működő Davis a folytatásban megint megrázta magát, a tarjániak romokban heverő védelmén könnyűszerrel átgázoló látogatók 18–2-es negyedzáró-negyednyitó rohama immár harmincpontos különbséget eredményezett. Ez pedig a lefújásig már nem is változott, Davis, valamint a harmincöt perces „csipkerózsika-álmából” a már teljességgel tétnélküli hajrára ébredő Huckaby találataira ugyanis gond nélkül válaszolgattak a Booker vezette körmendiek.

Walke Károly: – Az első két negyedben A-csoportos szinten kosárlabdáztunk, minden úgy működött, ahogy megbeszéltük. A harmadik negyedben az öltözőben maradtunk…
Sabáli Balázs: – Nehezen indult, de végül könnyűre sikeredett a mérkőzés. A harmadik negyed döntötte el a találkozó sorsát, amikor a védekezésünk feljavult és Davis már kevésbé volt eredményes.