NPORT

Ott lehettem hát a 80 000 szerencsés között, aki péntek este (éjjel) a helyszínen nézhette az olimpia megnyitóját és láthattam a britek történelmi tablóját, a színpompás sportolói bevonulást.

A cikk a hirdetés után folytatódik

 Méghozzá a hostessek bizonytalanságának köszönhetően az előadói színpad - ahol Paul Mc Cartney „Hey Jude”-ja zárta a fantasztikus napot - mellett, a nézőtér első sorából.Csak azért kárhoztatom magam, hogy a szigorú szabályoknak nem hánytam fittyet és nem mertem a nagy gépemmel fotózni (mint azt mások minden következmény nélkül megtették) csak a tenyérnyi kis kompakt játékszeremmel videózgatni és kattintgatni.

Márton(Satis) István

A show-t mindenki láthatta a tv-ben, aki rászánta az éjszakáját, melynek majd a legvégén Erzsébet királynő egy (hosszabb) mondattal és négy szóval (Let’s the Games begin) hivatalosan is ránk szabadított jó két hét csúcssportot. Az még hosszú ideig vita tárgya lesz, hogy melyik ország csapata volt a legelegánsabban felöltöztetve, az viszont, hogy a csehek tarka biciklisnadrágban és kék gumicsizmában vonultak, még talán Salvator Dalit is meglepte volna. Szombaton hideg zuhannyal (Cseh Laci korai búcsúja) kezdtük meg a szerepléseinket, de aztán Csernoviczki Éva bravúrbronzot hozott és Gyurta Dani a gyengébb számában, 100 mellen első magyarként 1 perc alá került, s bejutott a vasárnapi döntőbe, melynek végeredményét olvasóink már tudni fogják, mire újságunk a kezükbe kerül. Örülhetünk még többek között a „verekedős” Harcsa Zoli szombati továbbjutásának, bosszankodhatunk Mohamed Aida „buta” vereségéért és a peches Lovassy Krisztián országúti kerékpárosunk fiaskójáért, akit túl nagy hátránya miatt a szabályoknak megfelelően kiszólítottak a mezőnyből, így e sorok írója hiába rohant az olimpiai központból a zsúfolt belvárosba, hogy a végén beszélhessen egy kicsit vele, már nem találta.

 Berki Krisztián alatt megbokrosodott a ló, de végül minden jóra fordult és bízunk a folytatásban, mint Hídvégi Vidnél is. De nem sorolom a már ismert híreket, hisz a többi nyomtatott médiumhoz hasonlóan úgy sem nem lehetünk aktuális hírforrás. London egyébként napközben elég csendes (már amennyire én meg tudom ítélni röpke , két-három versenyszínhely-váltás közben) úgy látszik, vagy a versenyeken vannak az emberek, vagy az „őslakosok” ha tehetik, elmenekültek. Szombaton szinte kihalt utcákon haladtak a hivatalosan felmatricázott olimpiás járművek, a kialakított külön - és a taxisok által irigyelt, s ezért kárhoztatott - sávokra nem is volt szükségük. A Parlement és a belváros fölött állandóan köröző helikopterek száma viszont szombaton kettőre nőtt, de vasárnap délelőtt már egyet sem láttam, úgy látszik nekik is pihenőnap van. Nem úgy a sportolóknak és nézőknek, mert számos magyar vonatkozású számmal folytatódik a leghatalmasabb sportshow.

 Nógrádiak mondták a Nógrádnak

 Sebestyén Samanthát nem volt nehéz szóra bírnom, s bár a Dél- Afrikai Köztársaságban született, jól beszél magyarul. Hogy miért? Mert szülei magyarok, mi több mihálygergei édesanyjával együtt jártam a Madách gimibe, ahol mindig én voltam a „nyugatimádó” (akkor az még más volt, mintha most lennék…), de kicsit később ő volt az, aki először „disszidált” osztályunkból nyugatra - azaz délre, a Dél-Afrikai Köztársaságba - fővárosi magyar vőlegényével, és nem én. (Várhattam jó 10 évet, hogy először a vasfüggöny másik oldalára látogathassak, akkor is a zeltwegi (Ausztria) Formula-1-es versenyre, ahonnan viszont vissza is jöttem, mert engem meg itthon várt a szívem választottja). - Első sorban a magyar úszóknak szurkolok, de a dél afrikaiaknak is, és mivel 8 éve Londonba költöztünk, most már a briteknek is.

Az úszást szertetők és ismerők még biztos emlékeznek fehér bőrű afrikai honfitársamra, Sarah Poewe-re, aki Magyarországon is rengeteget edzett székely származású trénerével, de ott egy idő után nem nézték ezt jó szemmel, mert „ellesték a titkaikat, módszereiket”. Őt ismertem is személyesen, bár nem sokat tartózkodott otthon , de dél -afrikai sikerei mellett nyert olimpiai érmet Németország színeiben. Most sajnos nem tudok majd elmenni az úszószámokra, mert nem kaptunk jegyet rá, de a megnyitón ott leszünk a barátaimmal, már beszereztünk kis magyar papírzászlókat is integetni. Nekünk a nyitóceremónia csak hajnal felé ér véget, mert az egyik haverék házának terasza rá néz az Olimpiai Stadionra és központra, s mi ott rendezünk bulit a londoni játékok tiszteletére. Várunk téged is szívesen - agitál Samy, amit még megfontolok, mert hát miért ne csaphatnák egy görbe éjt én is első olimpiám tiszteletére?