NPORT

A nagy rivális Eger elleni kupasikert követően alig egy héttel másik bajnoki legyőzőjének, a négy közé kerülésért küzdő Bajai Bácskának készült visszavágni az újesztendőt nagyszerű formában kezdő salgótarjáni együttes.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Bár a találkozó Godena és Kocsis révén hazai kosarakkal indult, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Hosszú István legénysége is jóval komolyabb reményeket dédelget ezen a szombat estén a tisztes helytállásnál. A támadójátékukat elsősorban Hosszú Gergely – eleinte meglehetősen rövid – kinti dobásaira, illetve a remek felépítésű Mándity kezdettől fogva meghatározó palánk alatti munkájára építő látogatók védekezésben első számú feladatuknak Surmann Péter ellehetetlenítését tekintették, s ennek érdekében rendkívül agresszív, egész pályás letámadással zaklatták a házigazdák játékmesterét. Aki azonban vajmi kevéssé zavartatta magát a nyakában lihegő „kopóktól”, s a tőle megszokott rezzenéstelen nyugalommal osztogatta a gólpasszokat és termelte a kosarakat. Igaz a csapata első húsz pontjának majd’ felét jegyző, s a többi hazai találat megszületésében is tevékenyen közreműködő karmester góljai egy idő után csak a pár egységnyi hátrány szinten tartásához bizonyultak elegendőnek, a túloldalon ugyanis ekkorra már, a továbbra is remekül centerező Mándity mellett, két kisember, Hosszú és Kancsár is alaposan elkapta a fonalat (22–28).

Ahogy azt már az utóbbi időben megszokhattuk, a félidő hajrájában azután ismét Surmann Gábor beállása hozott új lendületet az SKSE játékába: a remek labdaszerzéssel, és négy fontos ponttal nyitó „szupercsere” elévülhetetlen érdemeket szerzett a mieink felzárkózásában. Bár művét egy bosszantó közjáték miatt (edzője alig három perc után kénytelen volt lehívni a pályáról a gyenge napot kifogó játékvezetők sokadik fals ítéletét teljes joggal, ám a kelleténél hevesebben vitató hátvédet) végül nem fejezhette be, megtette ezt helyette fivére, akiknek félidőzáró kosara minimális hazai vezetést eredményezett a nagyszünetre (34–33).

Csakhogy a térfélcserét követően mintha az öltözőben maradtak volna a több mint két percig gólképtelen fehérmezesek, s ezt kihasználva hat ponttal megugrottak a Mándity és Ágfalvi vezetésével 7–0-ás nyitó szakaszt produkáló Sugovica-partiak. Az előző heti formájuktól jócskán elmaradó tarjániak támadójátéka a folytatásban sem igazán akart összeállni, ráadásul a védekező palánkról lecsorgó labdák is sorra bajai kezekben kötöttek ki, egyáltalán nem lehetett tehát csodálkozni azon, hogy itt-ott néhány drukker már ébresztőt kiáltott az álmoskásan játszó kedvenceknek. A lelátói „dorgálások” leginkább az ekkortájt főként betörésekből eredményes Surmann Péterre, valamint a nemcsak fontos, de helyenként igen látványos kosarai mellett védekezésben is hatalmas munkát végző Gorszkijra hatottak, akik a harmadik periódus végére már egészen közel hozták együttesüket a büntetődobási lehetőségeit változatlanuk pazarló bőkezűséggel herdáló – tucatnyi kihagyott szabaddobás az első félórában – vendéggárdához. Sőt, Hartvich ziccerével közjátéknyi időre a vezetést is átvette a hazai együttes, mivel azonban a hátralévő nyúlfarknyi időbe még egy-egy támadóidő lejártakor esett Hosszú-tripla és Kancsár-kettes is belefért, a záró felvonásra négypontos bajai előnnyel fordultak a csapatok (50–54).

A végső szakasz elején Likár büntetőből egalizált, majd percekig fej-fej mellett haladtak a felek. A végjátékhoz közeledve azután a jó játékkal nem csak az utóbbi találkozókon, de eleddig ezen az estén is adós maradó Kocsis unt rá az „egyenlősdire”, és két hibátlan távoli kosárral, valamint egy remek labdaszerzést követő ziccerrel hatpontos előnyhöz juttatta övéit (68–62). Az erejükkel jól láthatóan elkészülő látogatók számára innen pedig már nem volt visszaút, így a pazar szériát kifogó Kocsis (14 pont és 4/4-es triplamutató a döntő szakaszban) újabb két hármasa már csupán a kegyelemdöfést jelentette a dicséretesen, igaz helyenként nem a legszimpatikusabban küzdő Bácska számára.

A Hepp Kupa győztes tarjáni együttes ha jóllakottnak nem is, de mindenképpen tompának és fásultnak tűnt a szombat esti bajnoki találkozó nagy részében. A rendkívül akaratosan kosárlabdázó bajaiak ezt kihasználva egészen a hajráig „riogatták” a sokat bosszankodó hazai drukkereket, akik leginkább a megingathatatlan Surmann Péternek és a mindkét palánk alatt remeklő Jaroszlav Gorszkijnak rebeghettek köszönetet azért, hogy kedvenceik egálról rugaszkodhattak neki a véghajrának. A finisben azután az addig meglehetősen csendes Kocsis Tamás néhány jól irányzott „ostorcsapása”, illetve a vendégek húzóembereinek elerőtlenedése a piros-feketék javára döntötte el a küzdelmes találkozót, melynek két pontja még nagy súllyal eshet latba a végelszámolásnál.

Dániel Tamás: – Azt gondolom, hogy kicsit még a kupagyőzelem bűvöletében volt a csapat, ráadásul egy nagyon agresszív, tudatos kosárlabdát játszó Bajával találkoztunk ezen az estén. Harmincöt percig bizonytalanul, enerváltan játszottunk, de a hajrára sikerült felpörögnünk, és néhány extra teljesítménynek köszönhetően megnyernünk a mérkőzést.