NPORT

Kaposvári KK – Salgótarjáni KSE 98–75 (27–24, 18–12, 29–13, 24–26)
Kaposvár, 600 néző, vezette: Ádám, Kiss L., Szabó G.
Kaposvári KK: PREJEAN 23/6, WELTON 19/6, Vojvoda 8, DÁVID G. 15/9, Orosz 4. Csere: Hendlein 10, Soós G. 11/9, Kiss Kornél 8/6, Kováts R., Kovács D., Fónai, Márkus. Vezetőedző: Fekete Ádám. Edző: Filipovics Gordan.
Salgótarjáni KSE: SEBŐK 22/6, Szabó Z., Gorszkij 3, Vavra 14, DAVIS 19/3. Csere: Hartvich 11, Gál 4, Kiss Károly, Túróczi 2. Vezetőedző: Walke Károly. Edző: Soós Gábor.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Az eredmény alakulása: 4. perc: 9–10, 8. perc: 21–22, 14. p.: 30–31, 18. perc: 35–36, 22. perc: 52–36, 24. p.: 52–44, 28. perc: 67–47, 33. p.: 78–55, 38. perc: 89–65.
Kipontozódott: Orosz (33.).

Az izomsérüléséből többé-kevésbé fölépült Hartvich Tamással kiegészülő, ám Ughy Albert és Rickey Huckaby személyében igazi „fazonszabászait” továbbra is nélkülöző SKSE az egy héttel korábbi paksi fiaskó feledtetésére készült a pontvadászat egyik meglepetéscsapatának jósolt Kaposvári KK otthonában.

Jelen sanyarú helyzetükben ezt igazából már egy tisztes különbségű vereséggel is megvalósíthatják a tarjániak, gondoltuk előzetesen, ám a szombat esti találkozó első másfél negyede alapján örömmel konstatálhattuk, hogy akár az idegenbeli bravúr sem tűnik utópikus álomnak a mieink számára. James Davis és a születésnapos Sebők Tamás nyitó kosaraira ugyan egy 7–0-ás sorozattal feleltek a csapata első tucatnyi pontjából tízet magára vállaló Dávid Gergely vezette házigazdák, a mieink másik ünnepeltjének, Vavra Andrásnak a viszontválasza is hamar érkezett egy szép ziccer, valamint két értékesített büntető formájában. A nyitó felvonás hátralévő részében azután váltott kosárszerzéssel haladtak a felek, vendégoldalon továbbra is leginkább a szabályos eszközökkel gyakorlatilag feltartóztathatatlan Davis (akit – a hazai drukkerek „Bud Spencer után szabadon” csak – Bulldózernek hívtak), valamint a támadásban és védekezésben egyaránt abszolút vezéregyéniségnek bizonyuló Sebők volt az aktuális gólfelelős.

Mindez az első rövid pihenőt követően sem változott, igaz ekkortájt talán kevesebb alkalommal jutott el a labda az addig így, vagy úgy (első szándékból, vagy éppen a szabálytalanság miatt megítélt szabaddobásokból), de minden akcióját kosárral befejező Davishez, mint az kívánatos lett volna. A palánk alól kiszoruló kaposváriak azonban támadásban ugyancsak sokszor választottak rossz megoldásokat, így az erről az oldaláról még talán kevésbé ismert Davis remek tripláját követően 35–36-os állással fordultak a félidő hajrájába a csapatok. A végjáték viszont egyértelműen a feljavuló Hendlein szemfüles találataira építő kaposváriaké volt, akik „némi Kiss” játékvezetői segédlettel bemutatott 10–0-ás futásukkal az addig látottak fényében megnyugtatónak is mondható kilencpontos előnnyel térhettek pihenőre (45–36).

Ráadásul a mieink nem csak előbb kezdték, de később is fejezték be a nagyszünetet, mint riválisuk, így a fordulást követően három tarjáni labdaeladást, s az ezekből szerzett menetrendszerű kaposvári kontragólokat követően egy szemvillanás alatt majd’ húsz pontra hízott a felek közötti távolság. Walke Károly elmaradhatatlan időkérése után azért rendezték soraikat a vendégek, s a hatalmas elánnal küzdő Sebők révén alig két perc alatt meg is felezte hátrányát az SKSE. Nem volt hát meglepő, hogy Fekete Ádám kisvártatva szintén maga köré gyűjtötte tanítványait egy röpke tanácskozásra. A fiatal hazai szakvezető ugyancsak jó tanácsokkal láthatta el „hallgatóságát”, hiszen a folytatásban néhány remekül kivitelezett triplával ismét, s mint kiderült immár véglegesen, megúsztak a kedvező (játékvezetői) hátszelet is kihasználó „delfinek”.

Huszonöt pontos különbségnél félő volt, hogy megismétlődik az elmúlt hét végi paksi vesszőfutás, ám a salgótarjáni gárda a Sebők–Vavra–Hartvich triónak köszönhetően ezúttal mindvégig megőrizte tartását, s a közönségszórakoztató megoldásokban (a második játékrészre feljavuló Welton, valamint a szünet után haloványabban teljesítő Davis zsákolásai), valamint hajmeresztő hibákban bővelkedő végjátékban két pontocskát le is csippentett hátrányából.

Összességében az amerikai légiósai által vezetett Kaposvár győzelmének jogosságához nem férhet kétség, ám a játékvezetők által épp a legfontosabb pillanatokban „megsegített” vendéglátók sikerének különbsége a látottak alapján kissé talán túlzottnak mondható.

Fekete Ádám: – A találkozó előtt felhívtam játékosaim figyelmét arra, hogy nem szabad félvállról vennünk a mérkőzést, ennek ellenére az első másfél negyedben meglehetősen dekon-centrált játékot nyújtottunk. Az első félidő végén, illetve a második elején sikerült megmutatnunk az igazi arcunkat, ami elég volt ahhoz, hogy huszonöt ponttal ellépjünk. A hátralévő időben ismét leültünk kissé, ám a legfontosabb, hogy hazai pályán győzelemmel mutatkoztunk be.
Walke Károly: – Nagyságrendekkel jobb teljesítményt nyújtottunk, mint a Paks ellen, amíg erővel és játékossal bírtuk, jelen szűkös lehetőségeink között is méltó partnerei voltunk a kaposvári csapatnak és egál körül tartottuk a mérkőzést. Az akarati tényezőkkel nem volt gond, amennyiben fejben is sikerül felnőnünk a feladathoz és döntéseinket jobban választjuk meg, még szorosabbá tehetjük a mostanihoz hasonló mérkőzéseinket.

További eredmények: Kecskeméti KSE – Dombóvár KC 92–82, Falco-Szova KC-Szombathely – Marso-Vagép-Nyíregyházi KK 98–87 (1. forduló), MJUS-Körmend – Zalakerámia-ZTE KK 72–74, Kecskeméti KSE – Falco-Szova KC-Szombathely 62–85, Soproni KC – Albacomp 103–98, Dombóvár KC – Szolnoki Olaj KK 87–84.