NPORT

A piros-feketéknél ezen a találkozón mutatkozott be az újonnan érkezett Balaton Dávid, Kocsis Tamás, Koma Dániel és Mészáros Richárd, s ugyancsak szerelést húzott az egy hetes próbajátékon részt vevő horvát Aleksandar Scepanovic is.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Hiányzott viszont a vendéglátóktól a napokban nyaki porckorongsérv-műtéten átesett, s várhatóan még legalább három hétig harcképtelen Vavra András, valamint a kerethez a jövő hét közepén csatlakozó Ivan Skara is. Jól kezdte a találkozót szlovák Extraligás riválisával szemben az előbbiek távollétében klasszikus centerjátékos nélkül pályára lépő salgótarjáni együttes, amely a maga 202 centiméterével a mieink legmagasabb tagjának számító Koma, a „régi bútordarab” Sebők, valamint a teljesítményével öszszességében jó benyomást keltő Scepanovic találataival a nyitó negyed java részében biztosan őrizte öt-hét pontos előnyét.

A folytatásban azonban fokozatosan átvette az irányítást a jóval összeszokottabb, frissebb, s magassági fölényét tudatosan és fölöttébb eredményesen kihasználó Léva, s a második félidőben állandósult a húsz pont körüli vendégvezetés. Ugyan a mieink játékából továbbra sem hiányzott az elképzelés és az akarat, ám a végrehajtásba ekkor már mindkét palánk alatt rengeteg hiba csúszott. Ezen persze nincs is különösebb csodálkoznivaló, hiszen a felkészülés alapozó részének kellős közepén tartó házigazdák eddigi foglalkozásain leginkább a fizikai felkészítésen volt a hangsúly, az egyes játékelemek csiszolása, illetve a dobáspontosság javítása az elkövetkező időszak feladata lesz.

Így azután az amerikai Jones kivételével inkább szorgos „iparosokból”, mintsem labdazsoglőrökből álló lévai legénység győzelmét nem is fenyegette különösebb veszély, s bár a mieink a hajrában is igyekeztek csökkenteni a különbséget, erejükből ekkor már – főként az ígéretesen mozgó Balaton révén – csupán néhány szép kosárra futotta, egyébre nem.

Maros Kovácik: – Ellenfelünk jóval előrébb jár a felkészülésben, hiszen mi még csak két hete kezdtük meg a munkát, ráadásul néhány játékosunk nagyon kevés edzésen tudott részt venni. Azt kértem a csapattól, hogy sok futással próbáljunk kosárlabdázni, s ezt sikerült is teljesíteniük a pályára lépőknek, így a mérkőzés tulajdonképpen elérte a célját. Egyelőre az út elején járunk, de ha komolyan vesszük a munkát és maximális koncentrációval állunk a feladatokhoz, akkor biztos vagyok benne, hogy teljesítményünk és eredményeink is javulni fognak.