NPORT

Megerősített szakmai stábbal – Dániel Tamás munkáját a csapat korábbi kosarasa, s a 2000-es évek elején rövid ideig játékos-edzője, Kis Sándor segítette tanácsadói minőségben –, s a komoly élvonalbeli rutinnal felvértezett szlovák Michal Tarabus személyében egy frissen igazolt játékossal kiegészülve várta a listavezető SKSE a szombat esti egri összecsapást, amely nem kisebb, igaz nem is nagyobb dologról, mint a Keleti csoport őszi első helyéről volt hivatott dönteni.

A cikk a hirdetés után folytatódik

 

Az ősi riválisok január eleji újabb, a mostaninál lényegesen komolyabb téttel bíró (a Hepp Kupa elődöntőjének győztese a mellett, hogy harcba szállhat a végső győzelemért, a Magyar Kupában is megmutathatja magát) találkozójának „előjátékaként” is aposztrofálható északi derbi a szépszámú vendégszurkolónak köszönhetően hamisítatlan rangadó hangulatban, egy ügyes tarjáni kosárral vette kezdetét, igaz Kocsis ziccerére a távolról beköszönő Máté révén szinte postafordultával érkezett a hazai válasz. Ez a forgatókönyv a meglehetősen ideges játékot hozó nyitó percekben nem is nagyon változott: a jó néhány érthetetlen hibát elkövető piros-feketék többnyire nem kis nehézségek árán betuszkolt közeli találataira rendre triplákkal, illetve kettő plusz egyes akciókkal feleltek a negyed hajrájára így pár ponttal meglépő főiskolások. Nem sokkal a kisszünet előtt azután Likár végre a mieink első hárompontosát is beemelte, amely egyszersmind egy fordítást, s a második felvonás elejére ötpontos vendégvezetést eredményező 9–0-ás SKSE-sorozat nyitányát is jelentette (16–21).

Csakhogy a folytatásban ismét a hosszúra nyúló gólcsendjüket Kováts Róbert és Zsemlye centerkosaraival megtörő egri gárda pillanatai következtek, olyannyira, hogy a változatlanul nagy kedvvel és felettébb eredményesen játszó Máté sokadik remek egyéni alakítását követően, az első félidő utolsó két percébe fordulva már 32–27-es állást mutatott az eredményjelző. A slusszpoén azonban ezúttal is a Sebők találataival a finisben kétszer is egalizáló tarjániaké volt, akik Hartvich dudaszó pillanatában dobott ziccerének köszönhetően minimális előnnyel vonulhattak a nagyszünetre (34–36).

A fordulás után Sebők kezdte meg a pontgyártást, ám az addig meglepően csendes Krasznai bemutatkozó triplája a folytatásban már egy roppant erőteljes, 11–2-es hazai roham alapjait vetette meg. A megtorpanó tarjániak elmaradhatatlan időkérésüket követően Surmann Péter remek villanásaival gyorsan visszajöttek a meccsbe, sőt Kocsis zsinórban szerzett nyolc pontjával a harmadik periódus közepére újfent szert tettek némi előnyre is. Az egriek legjobbját, az első félidei tizennyolcas összetermését, a második húsz percben mindössze néggyel megtoldó Mátét ugyan egészen szépen sikerült „kivonniuk a forgalomból”, csakhogy a nagy formába lendülő Krasznaival továbbra sem bírtak a mieink, így egészen 53–53-ig kéz a kézben haladtak egymással a csapatok. Ekkor azonban Kocsis sorrendben harmadik hármasával, illetve Godena két remek centerezésével hét ponttal megugrottak a látogatók, akik előtt a végső tíz perc kezdetén remek lehetőség kínálkozott a szívósan küzdő egriek ellenállásának megtörésére is (53–60). Ám az egyre feszültebbé váló küzdelemben előbb Hartvich vesztette el a fejét technikai hibát érően, majd Sebők követett el sportszerűtlen(nek ítélt) szabálytalanságot, az ellenfél fegyelmezetlenségei által újból lendületbe hozott házigazdák pedig természetesen nem mulasztottak el élni a szinte tálcán kínált eséllyel.

A hajrára belelendülő Erdei pontos dobásainak hála 61–61-nél ismét utolérték riválisukat az egriek, akiknek a későbbiekben is minden vendégtalálatra megvolt a válaszuk. Sőt, a finisbe fordulva már meg sem várták a „kérdést”, hanem Krasznai révén hosszú idő ismét magukhoz ragadták a kezdeményezést a néhány egyértelműen őket segítő játékvezetői ítélettel (a sípmesterek meglehetősen egyoldalúvá váló ténykedéséről leginkább a kulcsszituációkban kétszer is támadóhibával sújtott, a sorsdöntőnek bizonyuló hazai tripla előtt pedig büntetlenül a földbe döngölt Surmann Péter tudna mesélni) megtámogatott vendéglátók. A kiélezett, s érzelmileg túlfűtött végjátékban tulajdonképpen épp annyira billent a hazai pálya, hogy a főiskolások meg tudják őrizni csekélyke előnyüket, hiába tettek ugyanis a hátralévő nyúlfarknyi időben még néhány kétségbeesett felzárkózási kísérletet a legjobb dobójukat, Kocsist a finisben érthetetlenül jegelő tarjániak, ahogy lenni szokott, nekik ekkor már semmi sem sikerült.

Bajnokesélyes együttesekhez méltó kiegyenlített, nagy csatát hozott az északi rangadó, melyen, ahogy mondani szokás, elsősorban a játék küzdő jellege domborodott ki. Az első három felvonásában jobbára fej-fej mellett, váltott vezetéssel haladtak a csapatok, a negyedik negyed elején viszont a tarjániak akár el is dönthették volna a találkozó sorsát, ehelyett néhány fegyelmezetlenséggel, illetve ki nem kényszerített hibával szinte saját maguk hozták vissza a meccsbe hétpontos hátrányból felzárkózó ellenfelüket. Amit a mieink (s igazán a hazaiak sem) tudtak megtenni, az egálról induló végjátékban megtették az ekkor szinte minden ítéletükkel a piros-feketéket sújtó játékvezetők, akik az addig szépen felmondott leckébe épp a legrosszabbkor belebakizó vendéggárda nem elhanyagolható közreműködésével két pontot tettek az „ajándékért”, valljuk be, derekasan megdolgozó egriek karácsonyfája alá.

Váczi Péter: – Kevés cserelehetőségünk volt, de kezdő játékosaim szerencsére jól bírták a csatát, és a szünetben eszközölt változtatások is jól sültek el. A ma esti izgalmas rangadó után, azt gondolom, senkinek nem lehet hiányérzete, az MTK elleni találkozót követően tett nyilatkozatomat is módosítanom kell annyiban, hogy nem akkor, hanem most játszott egymással a csoport két legjobb csapata. Éppen ezért nagyon örülök a sikernek, ami az őszi első helyet jelenti számunkra.
Dániel Tamás: – Sajnálom, hogy azokban a fontos pillanatokban, amikor elléphettünk volna az Egertől és bebiztosíthattuk volna a győzelmet, kiengedtünk, nem tudtunk eléggé koncentrálni és fegyelmezetlenségeinkkel gyakorlatilag odaadtuk a mérkőzést az ellenfélnek. Azért mondom, hogy odaadtuk, mert véleményem szerint a találkozó nagy részében mi irányítottuk a játékot. Nyilván le fogjuk vonni a tanúságokat és megyünk előre. A csapat nevében is köszönöm a rengeteg salgótarjáni szurkolónak, hogy elkísértek minket, és ezúton is szeretnénk boldog karácsonyt és újévet kívánni minden értünk szorítónak.