NPORT

A szervezet az első volt az országban, melyet kifejezetten ezen sport művelésére keltettek életre, az akkori vezetők a sportág hazai szakági szövetségének megalapításánál is bábáskodtak.

Az elmúlt húsz év alatt az egyesület közel húsz országos rangú (országos bajnokság, magyar kupa) eseményt rendezett a triál, a downhill és főként az olimpiai cross-country szakágban, de már harmadik éve tagja az országúti amatőr kupasorozat versenyeinek is. A városi bajnokság sorozata idén a 17. szezonját tapossa, ezen felül pedig több teljesítménytúra megrendezését is az egyesület jegyzi. Összességében mintegy száz megrendezett esemény köthető a Salgótarjáni HKE nevéhez, melyek közül ez idáig a legrangosabb a 2010. augusztusában lebonyolított nemzetközi, világranglistapont-szerző, C1-es kategóriájú verseny volt, tíz ország részvételével. Az egyesület eredményességét tekintve sok kéz szükségeltetne megszámlálni a megnyert országos eseményeket, vagy a bajnoki címeket – akár a hegyikerék-páros, akár az országúti kerékpáros szakágra gondolunk.

A számok és az adatok mellett azonban van egy másik fontos tényező is, ami nem más, mint a közösség. A megye egyik legnagyobb – közel kétszáz taggal rendelkező – civil (sport)szervezete sokak számára egyenesen a „második családot” jelenti, életen át tartó barátságok születtek a közös érdeklődés által. Talán az alapító tagok 1991 nyarán még nem is gondolták, hogy egy ilyen meghatározó közösség alapjait rakják le éppen. Ezt most már kijelenthetjük, hiszen remek példa, hogy a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség alapító egyesületei közül is már csak a salgótarjáni létezik – akkori, eredeti formájában. Az évek alatt egyesületek jöttek-mentek a honi hegyikerék-páros életben, a Salgótarjáni HKE viszont 20 éves fennállását ünnepelte az elmúlt hét végén.

A program kora délelőtt indult, a terepen és országúton meghatározott útvonalakat mintegy félszáz tag teljesítette. A tekerés után a Dolinkába visszaérkezve pihenőképpen a kiállított relikviákat lehetett megszemlélni, fellapozni a megannyi fotóalbum valamelyikét, vagy éppen rég látott barátokkal beszélgetni, akik ezen alkalomból tértek vissza újra a közösségbe egy kis nosztalgiázásra. Délután 13 órakor rövid, ünnepi közgyűlésre is sor került, melyen felszólat Szabó Ferenc, az egyesület alapító elnöke, aki 1991 és 2006 között vezette a kerékpárosokat.

A szívhez szóló beszédet Melihercsik János, az egyesület öt éve regnáló elnökének gondolatai követték, aki mint mondta: „Nehéz munkát vállalt 2006-ban az új elnökség, hiszen egy olyan munkát kellett folytatni, ami minden tekintetben kiváló volt.” Az ünnepi közgyűlésnek egy pár perces „komoly” része is volt azonban, sor került az alapszabály módosítására is. Az egyesület vezetése szerette volna, ha a hivatalos iratokon is visszaköszön a szervezet minden tevékenysége, így – bár ezen munkát lényegében már évek óta végzi a klub – bekerült a szövegbe a közlekedésben résztvevők szemléletformálása, a kerékpáros-kultúra népszerűsítése és a kerékpáros- érdekképviseleti tevékenység is.

A hivatalos epizódot az ebéd követte, majd a szórakozásé volt a főszerep, sokak számára talán érdekesnek tűnő „versenyek” vették kezdetüket. Elsőként került lebonyolításra a „helybenállóverseny”, mely során egy aszfaltra rajzolt négyzet alakú területen belül kellett minél tovább egy helyben állni a kerékpárral – természetesen lábletétel nélkül. A versenyszám legjobbjának Tóth Gábor, az országúti kerékpáros szakág oszlopos tagja bizonyult. A következő versenyre a Dolinka fái és árkai között kijelölt, megszámlálhatatlan kanyarral tarkított ügyességi pályán került sor. A feladat itt is a nyeregben való teljesítés volt elsődlegesen, hiszen minden lábletételért, fának támaszkodásért 5 másodperces büntetés járt. A legügyesebb – és ezáltal a leggyorsabb – Kispál Máté volt, aki idén az olimpiai szakág másodosztályában okozott meglepetést a mezőny számára dobogós helyezéseivel.

A záró versenyszám a biciklihajítás volt. Nem kell megijedni, természetesen egy direkt erre a napra, hibás, használhatatlan alkatrészekből összerakott kerékpárt kellett minél távolabbra taszajtani, a drága gépek érintetlenek maradtak. A legjobb dobónak Macsó Kornél bizonyult, akinek egy kicsit a szerencse is segített, mivel a kerékpár az első földet érésénél pontosan a kerekére érkezett, ami által még egyet „megugrott”. A mindenki szerint jól sikerült esemény a születésnapi torta felvágásával zárult.