NPORT

Ezzel a teljesítménnyével a csapat a közel másfél évtizedes fennállása második aranyérmét gyűjtötte be. A gárda szereplését az alábbiakban Markó István csapatkapitány segítségével értékeltük.

– Az első, 2006/2007-es bajnoki cím után szerettünk volna azonnal duplázni, de több okból kifolyólag négy esztendőt kellett várni az újabb sikerre – kezdte röpke múltidézéssel Markó István.
– Akkoriban a csapat az NB II-ben is szerepelt, és hiába szereztünk sok tapasztalatot a felsőbb osztályban, a kétfrontos küzdelmet a szűk játékoskerettel nehezen viseltük. Ráadásul 2008-ban az országos szövetségben történt átszervezések miatt a budapesti csoportból a bivalyerős Keleti-csoportba kerültünk át, ami anyagilag és fizikálisan is megviselte a csapatot. Egy év után anyagi okokból fel is adtuk az NB II-es szereplést, pedig a tizennégy csapatos mezőnyben a 11. helyen zártunk, tehát nem estünk ki. A bajnoki cím utáni hosszú szünet másik fő oka egy régen ismert mondásban rejlett, miszerint „a rájátszás más műfaj”.
– Bár az utóbbi három esztendőben rendre lemaradtak a végső sikerről, egyre jobban látszott, hogy rengeteg munka van a csapatban, aminek előbb-utóbb az eredményességben meg kell majd mutatkoznia.
– Az elmúlt négy évben tudatosan készültünk második bajnoki címünk megszerzésére. Játékos-edzőnk, Szeles Péter tapasztalataira építve egy hatékony edzésprogramot alakítottunk ki, amely a csapat technikai képzettségét jelentősen növelte. Taktikailag azonban talán még többet léptünk előre. A különböző védekezési formációk ellen nyolc-tíz kötött figurát gyakoroltunk be, amelyeket meccshelyzetben is sokszor alkalmaztunk. A játékoskeret nem igazán változott, a csapat gerincét továbbra is az a nyolc ember alkotja, akik már közel tíz éve együtt vannak. Ehhez jött még két fiatal, illetve egy tudatos erősítés, a hatvani Kurucz Gergely személyében. Ő a palánk alatti játékban komoly segítséget jelent.
– Milyen tervekkel vágtak neki az idei pontvadászatnak?
– A bajnokság során előtérbe helyeztük az alapszakasz elsőség megszerzését. Úgy számítottunk ugyanis, hogy a három meghatározó csapat – a Beszterce KK, az Eger és a Pásztó – közül egyedül az várhatja kedvező helyzetből a rájátszást, amelyik megnyeri az alapszakaszt, hiszen a másik kettő egymással kerül majd szembe az elődöntőben. Ennek megfelelően minden mérkőzést komolyan vettünk. Célunk azonban nem a nagy pontkülönbségű győzelmek aratása, hanem játékunk csiszolása, a taktikai variációk gyakorlása volt.
– A riválisok többségével szemben azonban így sem kellett túlságosan megizzadniuk a két pont begyűjtéséért, s végül tízből tíz mérkőzést nyerve, terveiknek megfelelően, az élen zárták az alapszakaszt.
– A Beszterce KK elleni rangadókon nagy küzdelemben oda-vissza sikerült megszerezni a győzelmet, amire még nem volt példa ebben a közel tízéves múltra visszatekintő párviadalban. Szerénytelenség nélkül állíthatom azonban, hogy a többi csapatnak valóban nem volt különösebb esélye megszorítani a Zöld Ördögöket. Sem az NB I/A-s utánpótlás bajnokságban edződő salgótarjáni fiatalok, sem a Longauer Ákossal erősítő PSZF, de még a néhány évvel ezelőtt bombaerős Justitia sem bízhatott a győzelemben. A rájátszásra vonatkozó számításunkat ugyanakkor a bajnoki címvédő egri csapat visszalépése keresztülhúzta, hiszen így a legjobb négy közé másodikként bejutó Besztercésekre sem várt fizikailag kimerítő feladat az elődöntőben.
– A bajnoki címről döntő Mosonujvári Frigyes-emléktorna helyszíne mindenesetre jó ómennek tűnt a csapat számára.
– Valóban kellemes emlékeket ébresztett bennünk a balassagyarmati sportcsarnok, hiszen 2007-es bajnoki címünket ugyancsak itt ünnepelhettük. A rájátszásra azonban négy sérült játékossal érkeztünk, akik közül Zeke Ottó porcsérülése miatt a döntőben nem is léphetett pályára. A PSZF elleni első mérkőzésen nagyon jó rotációban sikerült forgatnia a csapatot Szelesnek Péternek. Minden kulcsjátékos húsz perc, tehát két negyed pihenőt kapott. A tudatos felkészülésnek, jól begyakorolt figuráinknak és a fegyelmezett cseresornak köszönhetően könnyed győzelemmel jutottunk be a döntőbe.
– Mivel a másik elődöntőben sem született meglepetés, így következhetett a nagy rivális Beszterce KK elleni finálé.
– A két csapat találkozói minden alkalommal szikrázóan kemény, feszült légkörű összecsapások, amelyen még édesebb a győzelem íze. A nagy hőség, a fáradtság és a mindkét oldalt sújtó sérülések mellett a presztízs is rányomta bélyegét a döntő mérkőzésre, melyen kicsiny (8-10 fős) szurkolótáborunk nagyszerű hangulatot teremtett. A játékidő nagy részében fej-fej mellett haladtak a csapatok, a Beszterce elsősorban a rutinos Soós Gábor és az NB I-es kerettag Szabó Zoltán kosaraira épített, míg pásztói oldalon Szeles Péter és az én feladatom volt a pontszerzés. A mérkőzés kulcsa azonban a védekezés volt, ebből pedig mindenki bőven kivette a részét. Az elődöntőben pihenéssel töltött percek most kamatoztak, szerencsére végig bírtuk erővel. Az alapszakasz meccsekhez hasonlóan a párharc ezúttal is csak a végjátékban dőlt el. Az 57–54-es pontszegény végeredmény híven tükrözi a csata hevességét. Nagyszerű érzés volt újra bajnoki címet ünnepelni! Sikerünk értékét növeli, hogy a teljes szezonban veretlenek maradtunk, amire jó pár éve nem volt már példa.
– Miben látja a sikerük „titkát”?
– A statisztikák is a csapat erejét mutatják. Öt játékos is tíz pont felett átlagolt a szezonban és egyetlen kiugróan magas dobóteljesítmény sem volt szükséges. A szezon 12 mérkőzésén átlagban 51,5 pontot kaptunk, ami a védekezés minőségének mutatója. A 77,5 dobott pont meccsenként átlagos, de ilyen védekezés mellett ez is bőven elég volt.
– Hogyan tovább?
– Sajnos anyagi feltételeink továbbra sem teszik lehetővé, hogy a bajnoki cím jogán ismét nevezzünk a harmadosztályba, igaz keretünkből heten, más együttesek színeiben, így is NB II-es szinten szerepelnek. Szeles Péter már második éve a Soproni Tigrisek játékosa, s csapatával az idén ezüstérmet szerzett a Nyugati csoportban. Mohácsik Gergely egy szezont játszott a Széchenyi Egyetem Győr csapatában, s pásztói játékosként ő érte el a legnagyobb eredményt, hiszen a 2009/2010-es idényben aranyérmesek lettek és feljutottak a másodosztályba. Jelenleg hat játékosunk szerepel a Hatvani TC együttesében: a hatvani Kurucz Gergely mellett, jómagam, Markó Attila, Szőllősi Szabolcs, Zeke Ottó és az idei szezontól már Mohácsik Gergely is a kék-sárgákat erősíti. Tulajdonképpen ez a hatos alkotja a hatvani csapat gerincét. A 2010/2011-es szezonban a tizennégy csapatos Keleti csoportban a 10. helyezést sikerült megszereznünk, óriási meglepetést okozva az egész mezőnynek.