NPORT

Egyik csapat sem a legjobb összeállításában várta a szombat esti bajnoki találkozót, igaz míg a házigazdák ezúttal könnyű szívvel lemondhattak a fájós hátát odahaza kúrálgató Hartvich Tamás szolgálatairól, addig a vendégek mesterének, Nagy Ágostonnak már nyilvánvalóan sokkalta komolyabb fejfájást okozott három legjobb pontszerzőjének távolléte.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A diákolimpiai döntőn szereplő kulcsemberek hiánya eleinte alaposan meg is látszott a roppant fiatal átlagéletkorú debreceni gárda produkcióján: mire a tavalyi idényben még Salgótarjánban pattogtató Gál Krisztián és társai jó öt perc elteltével megszerezték első mezőnykosarukat, a csapata első huszonkét pontját (tizenkettő – tízes megosztásban) magára vállaló Gorszkij-Sebők kettős vezette piros-feketék már árkon-bokron túl jártak. Ugyan a folytatásban a megilletődöttségüket szép lassan leküzdő látogatók is jóval szaporábban kezdték termelni a kosarakat, a Surmann-testvérek találatainak köszönhetően a nyitó negyed második felében már húsz pont körül állandósult a különbség (32–12).

A cikk a hirdetés után folytatódik

A korán, és felettébb könnyen megszerzett tekintélyes előny azonban olybá tűnt túlságosan is elkényelmesítette az addigi húzóembereiket egymás után lecserélő vendéglátókat, akik csupán közeli szemlélői voltak annak a kisszünetet keretbe foglaló 18–5-ös DEAC-rohamnak, amivel az első fertályóra végére a lelkesen játszó vendégek is „bejelentkeztek” a mérkőzésbe (37–30).

Dániel Tamás együttese szenvedését látva gyors egymásutánban kétszer is időt kért, s próbálta rendezni a sorokat, ám nem lehet azt mondani, hogy a tréner által elmondottaknak túl sok foganatja lett volna. Kocsis továbbra is látványosan szenvedett a számára nem túlságosan „testhezálló” irányító poszton, de az utóbbi időben némileg mellőzött Kiss Károly és Szabó Zoltán sem igazán tudott élni a viszonylag bőséges játéklehetőséggel. Amíg védekezésben többnyire csak „moziztak”, addig a túloldalon szinte minden egyes kosárért vért izzadtak ebben az időszakban a tarjániak, akiknek csupán a félidő hajrájában, kezdősoruk visszatértét követően sikerült kimozdulniuk a holtpontról. Ekkor azonban Surmann Péter góljaival és gólpasszaival, illetve Gorszkij dudaszó pillanatában bepottyanó triplájával szinte pillanatok alatt visszacsikarták korábban elherdált előnyük java részét a mieink, így végül 50–34-es állásnál vonulhattak pihenőre a csapatok. Az elmúlt másfél meccsen nem sok aktivitást mutató hazai szurkolótábor a fordulást követően a legjobbkor érzett rá, hogy nem szabad hagynia teljesen kiszunnyadni a kedvencek többségében ezen az estén eléggé mélyen pislákoló harci tüzet, s Godenáék kétségtelenül próbáltak is rászolgálni a rég hallott buzdításra. A pillanatok alatt kilenc pontot összeszorgoskodó veterán tarjáni center, no meg a mindvégig jól játszó Sebők és Gorszkij mellett egy-egy ziccer és tripla erejéig Kocsis és Szabó Zoltán is összekapta magát, s a harmadik negyed végére máris huszonöt egységnyire nőtt a feleket elválasztó távolság (76–51).

Azért csupán ennyire, mert az első játékrészben még a saját térfeléről is betaláló Nagy Benedek személyében a túloldalon a sok igyekvő fiatal között egy klasszisteljesítményt nyújtó játékos is akadt. A vendégek alig tizenhét esztendős tehetsége rutinos rókákat megszégyenítő magabiztossággal küldte a helyére az egyik triplát a másik után, ami még akkor is megsüvegelendő teljesítmény, ha az élete meccsét játszó aprócska irányító a meglehetősen szellős tarjáni védekezésnek köszönhetően többnyire teljesen tiszta helyzetekből próbálkozhatott. Bármennyire is igyekezett azonban a végül egy híján harminc ponttal, közte hét hármassal záró debreceni „kis Nagy ember” a záró felvonásban már a cserék cseréinek is lehetőséget adó SKSE sikerét igazából ő sem tudta kétségessé tenni.

Az ezen az estén csupán felvillanásokra képes tarjáni csapat öszszességében egy könnyen felejthető mérkőzésen tartotta otthon a két bajnoki pontot, és a papírformának megfelelően győzelemmel hangolt a nyilvánvalóan teljesen más motivációt jelentő jövő szombati, törökbálinti rangadóra.

Dániel Tamás: – Ez tipikusan egy „legyünk túl rajta” jellegű mérkőzés volt, aminek ráadásul az sem kedvezett, hogy az elején rövid idő alatt húszpontos előnyre tettünk szert. Innentől kezdve ugyanis már nagyon nehéz volt a koncentrációt fenntartani, ami az esetek többségében nem is sikerült. A lényeg azonban, hogy megvan a kötelező győzelem.

 

További eredmények: EKF-Eger-Hész – Szerencs VSE 105–53, EnterNet-Vásárhelyi Kosársuli – Nagykőrösi Sólymok KE 77–65, Óbudai Kaszások – Bajai Bácska FKE 81–85. A Kecskeméti Főiskola – Tiszaújvárosi Tisza Tv-Phoenix KK mérkőzést március 14-én játsszák. Szabadnapos: MTK Törökbálint.