NPORT

– A tavalyi bajnokság tapasztalatai alapján milyen célkitűzéseket fogalmaztak meg az idei szezonra?
– Az előző év során kiderült, hogy a ránk jellemző, erősen hullámzó játékunkkal is, a bajnokságban részt vevők közül bárkit képesek vagyunk legyőzni. A 2008/09-es szezonban nagyon gyenge őszt produkálva a 6. helyen végeztünk. Mindezek alapján dobogóközelben szerettük volna zárni a bajnokság első felét, legalább 18 pont elérésével. Mint tudjuk, ismét kritikán aluli őszt produkáltunk.

– Az első négy meccsből háromszor nyertek, aztán hat alkalomból egyszer sem. Mi volt a vesszőfutás oka?
– A bajnokság első fordulóiban a gyengébb csapatokkal játszottunk, ezért tudtunk három mérkőzést is nyerni, de már akkor látszott, hogy nagy problémáink lesznek később. Elfogadhatatlan támadójátékot nyújtottunk, szinte kivétel nélkül minden mérkőzésünkön. A gond rendkívül összetett és nem a védekezésünkben keresendő, hiszen a mérkőzések döntő hányadában kevés gólt kaptunk. A probléma alapja, hogy két év alatt több, átlövő poszton eredményes játékost veszítettünk. Mára nincs olyan játékosunk, aki kintről, átlövésekkel képes mérkőzésenként akár öt-hat gólt is lőni. A csapatban kevés a „minden áron nyerni akarok” mentalitású játékos. Ezek a lányok nagyszerű emberek, a világ végére nyugodtan elindulnék velük, mert biztosan jól éreznénk magunkat egész úton, de a mérkőzés-szituációk megnyeréséhez szükséges, vagányság, dörzsöltség nincs meg bennük. A csapat nagy része idén ballag, már nem a „jövőjéért” játszik, leginkább csak jól akarják érezni magukat, nem képesek mindenáron megszakadni a pályán. Nagyfokú tettrekészség, koncentráltság, precízség nélkül nem lehet eredményes támadójátékot produkálni.
– Az utolsó találkozókra ismét feléledt a Madách DSE, ráadásul a megyei rangadó igazán izgalmasan alakult...
– A záró három fordulóban szerencsére tudtunk ismét kétszer is győzelemnek örülni. Bizony már ránk is fért. A megyei rangadók mindenhol különös hangulattal bíró találkozók. Így volt ez most is. A szép számú közönség igazán jól szórakozhatott. Egy kintről is gólokat szerezni képes, önbizalomtól duzzadó Balassagyarmat otthonában nem tudtunk átlépni az árnyékunkon. A csapat szegényebb lett két ponttal, de játékosaim gazdagabbak egy újabb tapasztalattal. Ez még valahol kamatozódik!
– Most csupán tizenegyedik a gárda a tabellán: vajon várható-e olyan teljesítmény a bajnokság második felében, mint tavaly, amikor tavasszal sokáig veretlenek maradtak?
– Én is kíváncsi vagyok, hogy mire leszünk képesek tavasszal. Hosszú az út a bajnokság végéig, sok dolog alakulhat jól és rosszul is számunkra, de azon leszünk, hogy valami hasonló produkcióval örvendeztessük meg magunkat és szurkolóinkat, mint előző tavasszal nyújtottunk. Jelen helyzetünkben, ha előző évi helyezésünket a bajnokság végére elérnénk, elégedettek lehetnénk. Amúgy pedig amit mi, döntően a magunk erejéből véghez viszünk, az így is megsüvegelendő, helyezéstől függetlenül. Kár, hogy a csendesen végzett, tisztességes munkának ma hazánkban nincs igazán becsülete. Most még a nagyhangú, gátlástalanok a nyerők.