NPORT

– Hogyan készültek a bajnoki rajtra és mi volt a célkitűzés? – Valóban a 2010–2011-es évadot a 12. helyen fejeztük be. Őszintén szólva az elért eredménnyel elégedetlenek voltunk, bár helyezésünk biztosította a további megyei I. osztályú szereplést.

A cikk a hirdetés után folytatódik

 Éppen ezért a nyári szünetet arra használtuk fel, hogy megerősítsük az egyesület szervezettségét, megteremtsük a szükséges anyagi, tárgyi feltételeket, s a játékosállományt is minőségileg megújítsuk. Ebben az időszakban került hozzánk Bognár Attila, Dinka Krisztián, valamint visszatért a csapathoz Gerhát Viktor és Jakus Péter. A biztos bentmaradást tűztük ki célként, de reménykedtünk abban, hogy az új összetételű, s az eredményességet akaró játékosállomány jó középcsapat tud lenni. Új szemlélet alakult ki, melynek eredményeként megváltozott az edzésekhez való viszonyulás, kialakult egy jó közösség, amely az amatőr világnak ezen a szintjén talán a legfontosabb tényező az eredményesség szempontjából. Heti három edzéssel és edzőmérkőzésekkel készültünk a rajtra. A versenyidőszakban csak heti két edzést tartottunk, hiszen a munkahelyi elfoglaltságok miatt többet nem tudtak bevállalni a játékosok. A megjelenés változó volt, de többség igyekezett részt venni a foglalkozásokon. Erőfeszítéseinket siker koronázta, hiszen az őszi időszakot a harmadik helyen zártuk.

– Az őszi harmadik hely után változott valami? – A téli átigazolás idején leigazoltuk Sóss Csabát, aki korábban szintén héhalmi játékos volt, míg a másik érkező, Jakus Máté a mi egyesületünkben nevelkedett. Átigazoltuk még Tóth Lászlót is, de mindössze három mérkőzésen tudott a rendelkezésünkre állni. Kiemelném Sóss Csabát, aki hozzáállásával, küzdeni tudásával és góljaival sokat segített a közösségnek. A téli felkészülésünk jól sikerült, a csapat megfelelő kondícionális állapotba került, amely a későbbi nehéz mérkőzéseken döntőnek bizonyult. Ez a momentum azért is fontos, mert a bajnoki időszakban csak heti két edzést tudtunk tartani, nagyon változó megjelenés mellett. Szerencsére a téli időszakban megszerzett erőnlét, akarati tényezőkkel társulva kitartott a szezon végéig.

A közösség tovább erősödött, javult a motiváltság, a játékosokban és a vezetőkben megvolt a hit, az akarat arra, hogy dobogós helyen végezzen az együttes. – Minek tulajdonítható az együttes eredményes szereplése? – A sikeres bajnoki szereplésnek sok összetevője van. Legfontosabb, hogy rendelkezzünk az adott osztály színvonalához szükséges játékosokkal, biztosítva legyenek a feltételek az eredményes működéshez, a szakmai munkához, legyen világos cél, kellő motiváltság, s természetesen elengedhetetlen a szerencse is. Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ebben a bajnokságban mindezek Héhalomban rendelkezésre álltak. – Tavasszal az őszihez képest öt ponttal szereztek többet, s többek között legyőzték a bajnok Nagybátonyt is. Minek köszönhető a kiváló menetelés?

– A statisztikai adatok egyértelműen jelzik, hogy a tavaszi időszak eredményesebb volt. Otthon két, idegenben három ponttal gyűjtöttünk többet, mint ősszel. Mumusnak bizonyult a Nőtincs – hiszen kétszer legyőztek bennünket – , és érthetetlen kisiklásnak tekintem a mátranováki vereségünket. Színvonalas mérkőzést játszottunk a Karancslapujtővel, a Rimóccal, a Berkenyével, a Bánkkal, a Somoskőújfaluval és otthon a Mátranovákkal. Aztán érett, tudatos játékot láttunk a Pásztó, a Szécsény és a Nagybátony ellen is. A kiváló menetelés a játékosok érdeme, akik képesek voltak az együttműködésre, az erőfeszítések megtételére, s mindazoké, akik ehhez a feltételeket megteremtették. Röviden úgy fogalmazhatom meg, hogy a siker a közösségé. – Milyen játékstílus volt a legjellemzőbb az együttesre?

– A játékosállomány összetételéből adódóan előnybe részesítettük a rövid-passzos játékot, és ellenféltől függően a kontrajátékot. Ezzel együtt sem állíthatjuk, hogy a csapat a tudatosság magas fokán áll, hiszen játékukban sok az improvizálás, az ösztönösség és az esetlegesség. Bevallom mégis jól esik, ha egyik másik sportbarátunktól azt halljuk, hogy van stílusa a csapatnak, látványos, kulturált futballt játszik. – Egyénileg kik nyújtottak jó teljesítményt? – Számunkra a második hely megszerzése komoly siker. Azok a játékosok, akik ezt elérték csak dicséretet, elismerést érdemelnek. Kapusaink közül Vida Máté kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Bravúrjai sokszor pontokat hoztak. Természetesen voltak gyengébb napjai is, de összességében a csapat erőssége volt. Őri Tamás a „beugró” szerepét vállalta, s ennek kitűnően megfelelt. Védelmünk erősségét jelzi, hogy a második legkevesebb gólt kaptuk. A Dinka, Kovács, Pásztor, Kárpáti védősor, kiegészülve a Sóss, Babusa kettőssel átlagon felüli teljesítményt nyújtott. A csapat erőssége, s egyben a játékstílus meghatározója a Babusa, Bognár, Gerhát, Danguly összetételű középpályás sor volt. Technikai, taktikai felkészültségük, futóteljesítményük mérkőzések sorát döntötte el. A góllövésből is kivették részüket, hiszen 34 gólt lőttek. A csapat „gólzsákja” ebben a szezonban is Lőrincz Csaba volt. Házi gólkirály lett, s megyei versenyben is a harmadik helyen végzett. A csapat kapitánya, játéka, eredményessége meghatározza a teljesítményt.

A góllistákon elfoglalt helyezése önmagáért beszél. Ékpárja, Jakus Péter igyekezett felnőni a feladathoz. Góljai pontokat jelentettek. Visszatérése egyesületünkhöz sikeres volt. Csak az elismerés hangján tudok szólni Zsámboki Rolandról, Podobén Józsefről, Jakus Mátéról, Tóth Lászlóról és az ifi csapatból átirányított Varga Zoltánról. Viszonylag kevesebb lehetőséget kaptak, de ebben szerepet játszott munkahelyi elfoglaltságuk, sérülésük is. Amikor kellett szívvel, lélekkel küzdöttek a csapatért. – Fennállásuk legjobb eredményét érték el. Mit jelent ez a község életében?

– A sportegyesület az egyik legjobban működő civil szervezet a községünkben. Több mint száz igazolt játékosunk van, köztük női labdarúgók is. Mérkőzéseinken az átlagos nézőszám kétszáz fő. Nemcsak a héhalmiak, hanem a környékbeli településekről is járnak mérkőzéseinkre. Az általános iskolában „focisuli” működik. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy „sportos” falu vagyunk. Mindebből következik, hogy egyesületünk sikerének szívből őrül a lakosság döntő többsége. Azt gondolom, hogy a futball növeli a település ismertségét, hírnevét, erősíti a faluközösséget, s nem utolsó sorban jól szolgálja az egészséges életmód elterjedését, a gyermekek, fiatalok nevelését, felkészítését az életre. Ahol ezt felismerik ott a helyén tudják kezelni az egyesületi munkát, a „megszállott” sokszor embertpróbáló tevékenységet. Sportvezetőként, de regnáló polgármesterként is úgy látom, hogy a mi közösségünk jó úton jár. – Kik voltak a segítők?

– Egy megyei I. osztályban szereplő egyesület működtetése sok ember együttműködését, áldozatvállalását követeli meg. Szükség van lelkes hozzáértő vezetőkre, támogatókra, szakemberekre, aktívákra és természetesen sportolni vágyó, akaró fiatalokra. Nálunk is így van ez. Megragadva a lehetőséget ezúton is megköszönöm Tóth László elnök úrnak, Szilágyi Gyula elnökhelyettesnek, Bakos József szakosztályvezetőnek, a vezetőség tagjainak, az ellenőrző bizottság és a fegyelmi bizottság tagjainak, a rendezőknek, a segítőknek, akik rendbe tartják a pályát, öltözőt, vigyáznak a rendre. Továbbá köszönöm a csapatvezetőknek, a Bozsik-program felkészítőinek, lebonyolítóinak az áldozatos munkát, és nem utolsó sorban a helyi önkormányzat támogatását. – Hogyan tovább? –Célunk a közösség megtartása, erősítése. Július 17-én kezdjük a felkészülést, heti két edzéssel és egy edzőmérkőzéssel. Szeretnénk, ha az új bajnoki szezonban azon csapatok sorába tartoznánk, akik meghatározói a megyei bajnokságnak.