NPORT

Hatalmas érzelmi hullámvasutazást élhettek át a tragikus őszi szereplésüket követően az újévben új lendületet szerző tarjáni kosarasok a mögöttünk hagyott hét közepén, hiszen alig ünnepelték ki magukat a nagy rivális Factum Sport otthonában aratott rangadósikert követően, a diadal másnapján már újabb távozó kulcsember elvesztésén bosszankodhattak a mieink.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Már-már hihetetlen, de a január hónapban kimagaslóan teljesítő, közel 17 pontos és 12 lepattanós átlagával a forduló válogatottjába szinte bérletet váltó Vavra András személyében az idénykezdet óta a tizedik játékos intett búcsút a piros-feketéknek (csupán játék a nevekkel, de az ilyen-olyan okokból továbbálló kosarasokból akár az alábbi, sokat ígérő ötös is összeállhatott volna: Balaton, Jarvis, Scepanovic, Vavra, Hughes…), akik azonban a sorozatos csapások és a puszta életben maradásért folytatott nap-nap utáni küzdelem ellenére is konokul hisznek álmaik megvalósíthatóságában.

S amint azt a szerdai debreceni, de különösképpen a szombat esti, Falco KC elleni hazai derbi is megmutatta, a szurkolók is újra elkezdtek hinni kedvenceikben. A szintén nem történetük legparádésabb idényét futó, jelenlegi nyolcadik helyükkel jócskán a várakozások alatt teljesítő szombathelyiek vendégjátéka alkalmával ugyanis újból szépen megteltek a városi sportcsarnok lelátói, így – a mérkőzés napján utolsó útjára kísért Répássy László sportigazgató emlékére tartott gyászszünetet követően – remek hangulatban kezdődhetett a papírforma alapján biztos vendéggyőzelmet ígérő találkozó. Bár a rövid ismerkedési periódusból a második perc végén 6–2-re vezető látogatók jöttek ki jobban, a roppant agilisan kezdő, csapata első tíz pontjából hetet magára vállaló De’Andre Mays kosaraival a tarjániak is hamar támadási sebességre kapcsoltak.

A gyűrűt ellenállhatatlanul rohamozó Chris Rodgers által levezényelt szédületes, 11–2-es rohammal a nyitó negyed derekán pillanatok alatt faképnél hagyták ellenfelüket a mieink, igaz a Gosa-Doyne páros találatainak köszönhetően a folytatásban amilyen gyorsan jött, legalább olyan gyorsan el is illant a védekezésben meg-megingó házigazdák előnye. Némileg érthetetlen módon a vendégek igazából kísérletet sem tettek elsöprő palánk alatti erőfölényük kiaknázására, sőt Bencze Tamás nagyon hamar lekapta a pályáról az őrzésére jobb (értsd nagyobb, termetesebb, mint például az immár három találkozó óta a kispad végén tétlenül kuksoló Ukeagu) híján kirendelt Hartvich Tamástól cirka fél fejjel magasabb Aliakszejevet.

A fehérorosz jegenye „kivágásával” lényegesen nagyobb mozgástérhez jutó hazai centerpáros nem is habozott élni a lehetőséggel, s az ismét nagyszerű formában játszó Koma, valamint a távolról is veszélyes (2/2-es triplamutató az első félidőben) Hartvich révén a második felvonás elejére 35–27-es vezetésre tettek szert a szurkolóik által megállás nélkül űzött-hajtott piros-feketék. Csakhogy a Kálmán-Gosa-Doyne tengely ismét idejében kapcsolt, s három vezérének egy-egy triplájával kisvártatva már újfent a ziccerek és büntetők sorát elhibázó hazai gárda sarkában toporgott a Falco. Befogni azonban továbbra sem tudták nagy elánnal küzdő ellenfelüket a vasiak, mi több Rodgers kisebb hangrobbanást előidéző utolsó másodperces hárompontosával a szünetre az addigi legnagyobb különbség alakult ki a csapatok között (53–44).

Mays második félidei nyitó kosara után pedig már tízet számolhattak a vendég együttesre a tarjáni drukkerek, ám a folytatásban nemcsak hogy felkászálódtak a padlóról, de lendületes ellentámadásba mentek át a megszakítás nélkül tizenhárom pontot termelő fekete mezesek (55–57). Bár a csaknem öt perces gólcsendet lezáró Hartvich újabb triplájával szinte azonnal visszavette a vezetést, a folytatásban egyértelműen az üldöző szerepébe kényszerült a fáradtság jeleit mutató hazai gárda, melynek Sebők dudaszó pillanataiban esett távoli kosarával azért a harmadik negyed végére sikerült legalább döntetlenre mentenie az állást (72–72).

Viszont a záró felvonás elején hamar elúszni látszott a hajó, az első öt percet egy 10–0-s részsikerrel abszolváló szombathelyiek ugyanis a hajrá kezdetére biztosnak tűnő előnybe kerültek. Az újabb hosszú kosár nélküli szakaszt produkáló tarjániak ekkor már szinte teljesen képtelenek voltak féken tartani a tiszta dobóhelyzeteket kíméletlenül értékesítő Doyne-Gosa kettőst, s a rutinos Kálmánnal megtámogatott tengerentúli duó látszólag megállíthatatlanul repítette csapatát a győzelem felé. Amikor azonban már mindenki beletörődni látszott a vendégsikerbe, az utolsó (utáni) erőtartalékait mozgósító SKSE egy Mays triplájával lezárt 9–2-es rohammal még egyszer felcsillantotta a reményt (86–91). Ettől többre azonban az idő rövidsége miatt már nem futotta Komáéknak, így az utolsó percben nyolc büntetőből hetet értékesítő Falco KC végül, ha kínkeserves küzdelemben is, de begyűjtötte a számára kötelező sikert.

Az extraklasszis teljesítményt nyújtó Chris Rodgers (32 pont, 14 lepattanó, 17 kiharcolt hiba) vezette SKSE a mérkőzés első húsz percében akarásban és játékban is egyértelműen riválisa fölé nőtt, ám ahogyan az várható volt a roppant szűk variációs lehetőségekkel rendelkező házigazdák nem bír(hat)ták végig az elképesztő igénybevételt. A mieink azonban, erejük végső megfeszítésével, így is az utolsó pillanatokig kétségessé tudták tenni a sokkal több minőségi kosárlabdázóval rendelkező Falco KC sikerét, nem véletlen hát, hogy a hazai publikum a lefújás után vastapssal jutalmazta hatalmasat küzdő kedvenceit. Pici bosszankodásra azért így is lehet okunk, hiszen még néhány bevethető emberrel (esetleg egy jó Vavrával, vagy Ukeaguval) ez a szombathelyi gárda bizony verhető lett volna.

Kovács Nándor: – Büszke vagyok játékosaimra, egytől egyig kitettek magukért. Nagyon jó első félidőt produkáltunk, amelynek révén megérdemelten vezettünk. A szünet után sajnos elfáradtunk, és ekkor már nem tudtuk tartani az ellenfél két amerikai játékosát.
Bencze Tamás: – Az első félidei puha védekezésünk miatt nagyon nehezen, vért izzadva tudtunk csak fordítani. Csapatunk tartását mutatja, hogy végül mégis megszereztük a fontos győzelmet a nagyon szívósan küzdő és jól játszó salgótarjániak ellen.