NPORT

Péter ugyanis nem veszi félvállról a csapatszellemet sem, a futama utáni napokon előbb az országúti kerékpáros időfutamon induló Stubán Ferencnek való segédkezéssel volt elfoglalva, majd Kéri Zsófia mellett állt ott a BMX-cross futamai során és segített, ahol csak tudott.

– Személy szerint el sem tudom képzelni, hogyan lehet aludni, vagy egyáltalán csak pihenni egy ilyen esemény előtt. Neked ment ez a futamot megelőző éjszaka?
– Nem nagyon, éjjel nagyon rosszul aludtam az izgalom miatt. Reggel fél 7-kor már felkeltem és összepakoltam, majd lementem reggelizni. Ezt rögtön el is szúrtam, mert annyira rossz kínai ételek voltak, hogy alig bírtam 2 falatot enni. Így éhgyomorral indultam el a verseny helyszínre.
– A verseny előtt mi volt a rituálé?
– Már fél 9-kor kiértem, megnéztem a lányok rajtját és az első körüket, aztán összekészítettem a cuccaimat a technikai- és itató zónába. Egy órás pihenés után elindultam melegíteni, fél óra tekerés után a hívták a versenyzőket a beszólítási bokszba. Engem huszadiknak szólítottak be, így nem kellett sokat a rajt után előznöm.
– Hogyan látod a futamodat?
– Az első körben már nagyjából körvonalazódott, hogy ki hol fog végezni a versenyen. Én a 10-15. hely között mozogtam ekkor legtöbbet. Az első 4 köröm (összesen 7 kör volt a versenytáv – a szerk.) egészen jól ment, ám az 5. körben elértem a holtpontot, amit egy kör után tudtam csak átlépni, ezután a 14. helyen haladtam. Az utolsó 2 körben próbáltam tartani a tempót, amit sikeresnek mondhatok, így megtartottam ezt a pozíciót.
– Elégedettnek érzed magad, vagy lehetett volna jobb is?
– Ha a reggelizés körüli dolgok és a kialvatlanság nem lett volna, szerintem nagyjából 2 helyet tudtam volna javítani – de sebaj, azért elégedett vagyok, mert mindösszesen 5 perc hátrányt kaptam az elsőtől, ami szerintem egyáltalán nem sok. Nagyon sokan, a 32 fős mezőnyből 9-en vagy körhátrányt kaptak, vagy kiestek…
– Mi a további menetrended Szingapúrban?
- Augusztus 22-én mezőnyverseny a helyi Forma 1-es pályán, aztán 29-én megyünk majd haza. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy hatalmas köszönetet mondjak a szüleimnek, akik nélkül nem jutottam volna el egy ilyen helyre, a világ másik felére, Szingapúrba, ráadásul egy grandiózus eseményre, az Ifjúsági Olimpiára. Köszönet jár persze a támogatóimnak is és természetesen a sok-sok szurkoló barátnak, ismerősnek és ismeretlennek is.