NPORT

Falco-Szova KC Szombathely – Salgótarjáni KSE 120–96 (38–24, 33–29, 31–21, 18–22)
Szombathely, Arena Savaria, 1800 néző, vezette: Benczur, Török Z., Makovszky.
Falco-Szova KC Szombathely: KÁLMÁN 20/6, Morris 13/9, WILSON 22/6, KAZLAUSKAS 22/12, Horváth Z. 16/3. Csere: Borszéki 8/6, HAJMÁSY 12/6, Feigl 5, Krasznai 2, Szanati, Kiricsi. Edző: Déri Csaba.
Salgótarjáni KSE: HUCKABY 27, Sebők 13, HARTVICH 16, VAVRA A. 17/3, DAVIS 18/6. Csere: Gorszkij 3, Szabó Z., Gál 2, Balikó. Edző: Walke Károly.

Az eredmény alakulása: 3. perc: 9–9, 7. perc: 25–17, 14. perc: 52–31, 17. perc: 64–44, 24. perc: 84–62, 29. perc: 98–74, 34. perc: 108–80, 37. perc: 113–90.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Mindkét csapat súlyos vereséggel hangolt a szombat esti, szombathelyi bajnokira, mégis micsoda különbség. Míg a Koreába igazoló Tiras Wade távozásával kulcsemberüket veszítő tarjániak hétközi, Körmend elleni zakója úgymond benne volt a pakliban, addig a titkon két esztendővel ezelőtti bajnoki aranyérmének megismétlésére készülő Falco esetében a majd’ negyven pontos zalaegerszegi pofon már-már a megbocsáthatatlan bűnök kategóriájába sorolható.

Nem csoda hát, hogy az újonc ellen mindenképpen szerettek volna az impozáns Arena Savaria lelátóin helyet foglaló „ezerfejű Cézár” kedvére tenni a korábbi sokszoros válogatott Kálmán László, a jelenleg is a nemzeti csapat egyik fontos pillérét jelentő Horváth Zoltán, a komoly nemzetközi rutinnal rendelkező Arnas Kazlauskas, vagy a két amerikai dobógép, Morris és Wilson személyében nagy csatákban edződött „gladiátorok” sorát felvonultató házigazdák. Akik nem is titkoltan hasonló sorsot szántak ellenlábasunknak – no persze jóval humánusabb formában –, mint amilyet két évezreddel ezelőtt a „zajos közönségsiker” mellett lemészárolt őskeresztényeknek kellett elszenvedniük a római Colosseumban.

A szombathelyi színekben anno egy szépen csillogó bajnoki ezüstöt is begyűjtő Walke Károly – az eddigi csapások dacára hitében remélhetőleg továbbra sem fogyatkozó – csapatának célja a realitásokat figyelembe véve pedig nem is lehetett más, mint hogy ókori elődeikhez hasonlóan méltósággal viseljék elkerülhetetlen(nek tűnő) végzetüket. Amely felé már a végig nyílt sisakos küzdelmet hozó találkozó első percétől kezdve szó szerint rohantak a mieink, akik egy olyan „futós-lövöldözős” kosárlabdába mentek bele, amiből a teljes élvonalbeli mezőny egyik legnagyobb tűzerejével rendelkező sárga-feketékkel szemben egész egyszerűen nem kerülhettek ki győztesen.

Nagyon hamar, gyakorlatilag az első néhány támadást követően nyilvánvalóvá vált, hogy ezen az estén a védekezés mindkét fél repertoárjából hiányzik, ennek legfőbb haszonélvezői pedig hazai oldalon elsősorban a fürge kisemberek voltak. A kedvére ziccerező Wilson, az inkább a triplavonalon túlról célozgató – és rendre találó – Morris, illetve a gyakran a negyedik játékvezető szerepkörét is betöltő, a nagyszünetig tízből tíz büntetőt értékesítő, s tizenhét pontja mellé nyolc gólpasszt is kiosztó Kálmán László gyakorlatilag tetszés szerint érték el kosaraikat.

A túloldalon ezzel szemben főként a nagyok vitték a prímet: a nyitó felvonás elején a kisebb térdsérüléssel bajlódó Davis, közepén az ősi rivális szomszédvár szülötteként gyakran a hazai drukkerek célkeresztjébe kerülő Vavra, míg második felében az utóbbi időben mutatott produkciója miatt sokat bírált, ám szombati játékával az őt lassan temetni készülők kezéből az „ásót kiütő” Hartvich kosarai ellensúlyozták a Huckaby-Sebők páros indiszponáltságát.

A körmendiek ellen is látványosan szenvedő tengerentúli irányító a kisszünet után azért alaposan összekapta magát – tizenhat pont a második tíz percben –, igaz a szép fokozatosan meglépő vendéglátók 14–2-es negyednyitó sorozatához ő sem igazán tudott érdemben hozzászólni. Az ekkor kialakuló húsz-huszonöt pontos differencia azután a hajrá sűrű kosárváltásai közepette is megmaradt a Davis dudaszó pillanatában esett triplájával záruló félidő végére, melynek átlagos esetben akár végeredménynek is beillő 71–53-as állása eseménydús folytatást ígért. Ahogy az várható volt nem is kellett csalódniuk a magukat gyakran gálamérkőzésen érző drukkereknek, hiszen a térfélcserét követően a csapatok gyakorlatilag ott folytatták, ahol korábban abbahagyták.

A feljavuló Kazlauskas, valamint a továbbra is magas szinten kosárlabdázó Wilson menetrendszerű találataira eleinte a „Huckaby-show” átmeneti szünetében ismét labdához jutó Hartvich-Davis-Vavra centertrió, majd az ekkortájt újból régi harcos erényeit csillogtató Sebők Tamás válaszolgatott. Miután az első félórában szenzációs, hatvan százalék feletti mezőnybeli dobóteljesítményt produkáló szombathelyiek már az utolsó rövid pihenő előtt átlépték a száz pontos határt, a hátralévő időben a korábban a nógrádi megyeszékhelyen is megforduló Déri Csaba különösebb kockázat nélkül pályára küldhette kiegészítő embereit is, akik közül – ugyancsak bevetésre kerülő tarjáni „kollégáikkal” ellentétben – többen is jó teljesítménnyel hálálták meg a bizalmat.

Ugyan a végjátékban a csereberéknek köszönhetően némileg csendesedett a kosáreső, végeredményben mindkét gárda idényrekordot jelentő pontterméssel zárta az annalesekbe biztosan nem a védekezés iskolapéldájaként bekerülő találkozót.

 

Déri Csaba: – Lényegében egy félidő alatt eldőlt a mérkőzés, így a folytatásban a máskor kevesebbet játszóknak is lehetőséget adhattam. A támadójátékunkkal, illetve a százhúsz dobott ponttal elégedett vagyok, ám a következő mérkőzéseken védekezésben sokkal jobban oda kell majd figyelnünk.
Walke Károly: – Pontgazdag mérkőzést játszottunk, amely ismét bizonyította, hogy amíg nem sikerül felvennünk az A-csoportban megkívánt védekezés intenzitását, keménységét, addig hiába támadunk jól, nem tudunk mérkőzést nyerni. Véleményem szerint összességében helytálltunk, reálisan nézve ekkora különbség mindenképpen van a két csapat jelenlegi kerete között.

További eredmények: Soproni KC – MJUS-Fortress Körmend 94–92, Szolnoki Olaj KK – Marso-Vagép Nyíregyháza KK 79–65, Dombóvár KC – Kaposvári KK 91–86, Albacomp – Debreceni Egyetem KE 93–77, Pécsi VSK-Pannonpower – Zalakerámia-ZTE KK 74–97, A Kecskeméti KSE – Atomerőmű SE 59–75.