NPORT

A mieinknél a már huzamosabb ideje a maródiak táborát gyarapító Hartvich, valamint a mandulaműtéte után lábadozó Surmann Péter mellett ezúttal más irányú elfoglaltsága miatt Sebők Tamás sem állhatott rendelkezésre, míg a túloldalon két abszolút vezéregyéniség, a csoport góllövőlistáját vezető ifjabb Lakosa Zsolt, illetve a „másodállásban” szintén az élvonalbeli Szolnok cseresorát erősítő Nagy Balázs maradt ki az együttesből.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Bár a meccs első kosarát Házi révén a nagykőrösiek jegyezték, mint később kiderült ez volt az utolsó alkalom, hogy vendégelőnyt mutatott az eredményjelző. Az elmúlt heti remeklésének jutalmaként ezúttal már a kezdőcsapatba jelölt Kiss Károly ott folytatta, ahol legutóbb abbahagyta, de a szerencsi találkozó másik tarjáni hőse, Likár is sokat tett azért, hogy a nyitó negyed derekára nyolc ponttal meglépjenek a Kocsis személyében ismét „szükségirányítóval” szereplő házigazdák. Talán utóbbi körülménynek is betudhatóan azonban a mieink támadójátéka úgy általában igencsak döcögősre sikerült, így amikor a számtalan felállást kipróbáló vendégek is magukra találtak valamelyest, rögtön szorosabb lett az állás (21–15).

A rövid pihenőt követően is inkább küzdelmes, mintsem szép játékot láthatott a közönség, jellemző, hogy a második felvonás első négy percében csupán négy-négy pont esett mindkét oldalon, ráadásul ezek többsége is büntetőből. A játékrész derekán azután kicsit megrázták magukat a piros-feketék, s Gorszkij mutatós középtávoli kosarával 35–25-nél először mutatkozott a mérkőző felek között kétszámjegyű különbség. Ám amilyen nehezen jött, a félidő hajrájában olyan könnyen elolvadt a tízpontos előny: Angyal ziccerével, illetve Bányai gyors egymásutánban beszórt két triplájával pillanatok alatt minimálisra csökkentették hátrányukat a nyerőnek tűnő ötösükre nagy nehezen csak rátaláló látogatók. Nem csoda, hogy ekkor már a hazai publikum kevésbé vérmes része is kórusban követelte álmatagon mozgó kedvencek ébredését, a nagyszünetre kialakuló 38–35-ös részeredmény ugyanis korántsem volt dicsőségesnek, vagy éppen megnyugtatónak nevezhető.

A térfélcserét követően érezhetően egy feltüzeltebb hazai gárda futott ki a parkettre, igaz néhány percnek így is el kellett telnie, mire a nagyobb akarás eredményesebb játékkal is párosult. Kocsisnak a jobb-, majd Surmann Gábornak a baloldali „szögletzászlótól” beemelt hármasával, valamint Godena centergóljaival azonban a harmadik etap közepére ismét tízpontos vezetésre tett szert az SKSE együttese, amely tisztes előnyét annak ellenére is állandósítani tudta, hogy támadójátéka változatlanul sok kívánnivalót hagyott maga után. Védekezésben azonban határozottan feljavultak a mieink: a mindkét palánk alatt hatékonyan dolgozó Likár és Godena sorra blokkolták a vendégdobásokat, és a gyűrűről lecsorgó labdák is rendre a hazai magasemberek kezeiben kötöttek ki (a remeklő tarjáni centerduó kettesben összehozott 23 pontja, ugyanennyi lepattanója, illetve 7 dobásblokkolása igencsak „emberes” teljesítmény).

A záró negyed elején ugyan közel két percre befagyott az eredmény, ám a roppant hasznosan játszó, 18 pontja és 10 lepattanója mellé 5 gólpasszt is kiosztó Gorszkij, illetve a hosszú hetek mellőzöttségét követően sorozatban immár másodszor csapata legjobb pontszerzőjének bizonyuló Kiss Károly egy-egy remek távoli kosárral kisvártatva megtörte a gólcsendet, jelt adva ezzel az utolsó, mindent elsöprő hazai rohamra. A védekezésükön még inkább szigorító házigazdák a végjátékban tetszetős, a korábban joggal kritikus közönséget többször is vastapsra „ingerlő” játékot bemutatva könnyedén tornázták harminc pont közelébe a különbséget, a kifulladó nagykőrösiek erejéből pedig a legvégén már csupán némi kozmetikázásra futotta.

Bár azt nem lehet állítani, hogy a három meghatározó játékosát nélkülöző tarjáni gárda győzelme akár egyetlen pillanatig is veszélyben forgott volna, az első három negyedben finoman szólva sem nyújtottak meggyőző teljesítményt a házigazdák. A majd’ félórás szenvedést, izzadságszagú küszködést azonban egy remekül sikerült záró periódus követte, így Kiss Károlyék végeredményben a várt fölénnyel verték a lelkesen játszó, ám távollévő kulcsemberei hiányát főleg a hajrában megérző nagykőrösi együttest.

Összességében megállapítható, hogy a kéthetes bajnoki szünet a lehető legjobbkor jön a piros-feketék számára, akiknek a március 3-i, Kecskeméti Főiskola elleni hazai folytatásig így bőven lesz idejük (átmenetileg) megritkult, s helyenként bizony icipicit ziláltnak tűnő soraik rendezésére. Az alapszakasz hajrájában ugyanis a mostani összecsapás nagyobb részében mutatott produkciótól egészen biztosan több kell majd…

Dániel Tamás: – Azt gondoltuk, hogy egy közepes teljesítménnyel is meg tudjuk nyerni ezt a mérkőzést, ami az első félidőben megbosszulta magát. A szünetben azután megbeszéltük, hogy helyre tesszük az ellenfelet, nehogy vérmes reményeik legyenek. Így is lett, annak ellenére is, hogy pillanatnyilag kevesebb meghatározó játékos állt rendelkezésemre. Igaz erőnket jól mutatja, hogy így is klasszisteljesítményeket láthattunk.

További eredmények: Debreceni EAC – Tiszaújvárosi Tisza Tv-Phoenix KK 77–76, Szerencs VSE – Bajai Bácska FKE 75–101, EnterNet-Vásárhelyi Kosársuli – Kecskeméti Főiskola 82–64, MTK Törökbálint – Óbudai Kaszások 112–87. Szabadnapos: EKF-Eger-Hész.