NPORT

Aztán a 9 óra utáni kezdéshez gyülekező tömeget látva oldódott a stressz, s már látszott, nem lesz itt baj, a szokásos kétezer körüli létszám most is meglesz.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Szokásosan Schirilla György hosszútávfutó és egészséges életmódhirdető élharcos érkezésével kezdődött a 20. Október 23. emlékfutás Salgótarjánban, majd Székyné dr. Sztémi Melinda polgármester asszony rövid köszöntője és ünnepi méltatása után a megyeháza falán lévő 1956-os emlékművet koszorúzták meg a politikai pártok, civil és társadalmi szervezetek, helyi és megyei közigazgatási szervek képviselői a forradalom és szabadságharc 55. évfordulója alkalmából.

Aztán a hol szitáló, hol elálló esőben máris rajtoltak a legkisebbek, akik szülői kísérettel tették meg a számukra kiszabott 956 méteres távot, s őket a többi korcsoport követte sorban, s a táv 1956 méterre növekedett. Kis idő elteltével az eredményhirdetések sora és a korosztályonként kisorsolt ajándékok átadása színesítette a futást, mely emlék, vagy tömegsport jellege ellenére néhány kategóriában igazi presztízsharcot is hozott a futás valamely területén, távján próbálkozó kisebbek és nagyobbak között.

Láthattunk fölényes, „utcahossznyi” diadalt (például Burai Virág, Papp Ildikó) és drámai, célkapus bukással járó hajrát a felnőtt férfiak között (Langer Olivér), de a az iskolai és egyéb váltók, a családok vetélkedése is izgalmasnak bizonyult. Utóbbi idén kiemelt fontosságot és díjazást kapott, mert a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának Sportért Felelős Államtitkársága szívügyének tekintette ezt. Olyannyira, hogy Czene Attila államtitkár személyes megbízottja, Varga Ádám is ellátogatott hozzánk, akit persze meg is kérdeztünk salgótarjáni tapasztalatairól.

– Nem jártam még a városukban főleg nem az október 23-i futás kapcsán, de lenyűgözött ez az egyedi látvány, jó volt közvetlen közelről érzékelni és részesének lenni, hogy mekkora tömeget mozgat meg ez a neves hagyomány. Én magam kajakoztam, de a felkészülési, alapozó időszakokban mi is gyakran futottunk, úgy hogy át tudom érezni ennek az élményét. Most nem esett szó róla, de ha jövőre időben kapcsolunk és lehetőségem lesz rá, valamelyik váltóba talán én is beférek... – monda portálunknak a szakreferens.

De nem csak neki, hanem Kolosi Tibornak, jelenleg a Nógrád Megyei Sportági Szakszövetség sportreferensének is akadt néhány szava az emlékfutásról.
– A földijeim, a szécsényi futók, a SZAFT tagjai hagyományosan itt vannak, hol nagyobb, hol szerényebb létszámban, nélkülük, már úgy mondván, el sem kezdik a futást. Örülök, és mi biztos tartjuk ezt a nemes hagyományunkat – ígérte meg a szécsényiek nevében a megyei közgyűlés egykori sporttanácsnoka.

Valiskó Ferenc főszervező is elégedetten nyilatkozott: – Bár az eső Damoklesz-kardja ott lebegett a rendezvény feje fölött, igazán nem panaszkodhatunk, futáshoz majd véges-végig gyakorlatilag ideális időt fogtunk ki, ennél rosszabb sohase legyen – foglalta össze egy mondatban, s a hosszabb mondanivalót az emlékfutás hagyományos, pár hét múlva esedékes összesítő értékelésére és a tanintézmények versengésének kihirdetésére, a sportszervásárlási utalványok átadására ígérte.