NPORT

A tízcsapatos mezőnyben a harmadik legkevesebb gólt szerző és a harmadik legtöbbet beszedő megyeszékhelyi gárda eddigi szereplését Pusnik Zoltán vezetőedző segítségével értékeltük.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Milyen célkitűzéssel vágtak neki a bajnokságnak, s ebből mi valósult meg?
– Elsődleges célunk a biztos bennmaradás kivívása volt, ám előzetesen elég erősnek ítéltük együttesünket ahhoz is, hogy a tízcsapatos mezőnyben a végelszámolásnál az ötödik-hetedik helyek egyikén végezzen. A rajtunk remekül sikerült, a később több csapatnak is kellemetlen perceket okozó ELTE elleni magabiztos hazai sikert követően azonban sorrendben négyszer kellett idegenben pályára lépnünk, s ezeken a fellépéseken egyáltalán nem termett számunkra babér.

A listavezető Vesta, illetve a Tolna-Mözs elleni vereségek ugyan még úgymond „benne voltak a pakliban”, a szegedi és különösen a Ferencváros otthonában elszenvedett fiaskókat viszont nagy csalódásként éltem meg. A folytatásban hazai pályán nem bírtunk a miskolciakkal sem, viszont Kiskunfélegyházán az idény legjobb, legösszeszedettebb produkciójával egy igazi „hatpontos” rangadót sikerült megnyernünk. Az Univerzummal szemben jó kezdést követően a hajrára teljesen összezuhantunk, a Galaxis elleni idényzárón viszont a mérkőzés képe alapján pontot érdemeltünk volna. Összességében elmondható, hogy eddig mind eredményességben, mind pedig a mutatott játékban elmaradtuk a várakozástól.
– Miben látja a gyengébb szereplés okait?
– Sajnálatos módon az edzéslátogatottság ezen az őszön sem érte el azt a szintet, ami egy első osztályú csapattól joggal elvárható lenne. Iskolai-, munkahelyi elfoglaltságból adódóan rengeteg volt a hiányzás, ilyen körülmények között pedig szinte képtelenség hatékony szakmai munkát végezni. Egyértelmű, hogy az edzetlenségből fakadó taktikai és erőnléti hiányosságok alapvetően befolyásolták szereplésünket. Mind- emellett bebizonyosodott, hogy nagyon kevés minőségi játékossal rendelkezünk, komoly variációs lehetőségek híján pedig indokolt esetekben sem igazán tudtunk változtatni sem egyes mérkőzésekre vonatkozóan, sem pedig az adott találkozókon belül.
– Hogyan alakultak a játékosok egyéni teljesítményei?
– A fent említett okokból néhány játékosra óriási terhek rakódtak, a Tóth-Gál-Szklenár-Fehér négyes tagjainak a mérkőzések döntő többségén például szinte alig jutott pihenő. Jellemző, hogy rajtuk kívül csupán két mezőnyjátékos kapott lehetőséget a mérkőzések legalább felén. A szezon hajrájában csatlakozó Syc-Krivanová visszatérése némileg javított a helyzeten, rutinos szlovák támadónk három mérkőzésen szerzett hét gólja mindenképpen dicséretesnek mondható. Igazán kiegyensúlyozott teljesítményre azonban sem ő, sem a többiek – talán két kapusunk kivételével – nem voltak képesek. Mivel a már vázolt felkészültségbeli hiányosságok miatt igazán megkomponált csapatjátékot nem tudtunk bemutatni, mégis azt kell mondjam, hogy teljesítményünket az egyéni villanások határozták meg, s ilyenek a felsoroltak mindegyikénél akadtak.
– Milyen változások történtek a csapatnál a holtszezonban?
– Az átigazolási időszakban igyekeztünk mennyiségileg és minőségileg is megerősíteni keretünket. Jó hír, hogy szlovák „légiósainkra” továbbra is számíthatunk, s rajtuk kívül egyelőre két érkezőről számolhatok be. Régi-új játékosunk, Tóth Eszter Bujákról tér vissza hozzánk és ugyancsak a Skorpió csapatánál folytatja pályafutását a legutóbb Miskolcon szereplő dorogházi Végh Eszter is. Az edzői stáb ugyancsak erősödött, munkámat a továbbiakban Tóth Zsolt segíti másodedzőként.
– Mire számít a tavaszi folytatásban?
– A keret erősödése, valamint az edzésmunka utóbbi időszakban tapasztalt javulása mindenképpen bizakodással tölt el. Tavaszi sorsolásunk is rendkívül kedvező, hiszen a kilenc fordulóból hatszor is Salgótarjánban léphetünk pályára, ráadásul az ELTE kivételével valamennyi közvetlen riválisunkat idehaza fogadjuk. Azt gondolom 12-14 pont begyűjtésére reális esélyünk lehet a visszavágók során, ami egyúttal garantálná eredeti célkitűzésünk megvalósulását is.