NPORT

Több mint húsz év után joggal érzi már otthon magát Berlinben is és bárhol lép fel a világban mindenütt szeretettel fogadják, elismerik kivételes képességeit. Mégis itthon, ahol gyerekeskedett, ahol először vett hangszert a kezébe más helyzet: családtagjai, barátai, jó ismerősei ülnek a nézőtéren. Nem véletlenül kezdte szombati koncertjét is önvallomással: örömének adott hangot, hogy újra, immáron sokadszor felléphetett szerettei körében.

Ráadásul – mint a dekorációból eleve kiderült, s Nagyné Hajdú Györgyi, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ igazgatója is utalt rá köszöntőjében – Snétberger Ferenc estjével vette kezdetét a hagyományos, de új elemekkel, rangos produkciókkal teli Tarjáni tavasz több mint két hónapos idei rendezvénysorozata.

A világhírű gitáros a tervek szerint Dhafer Youssef tunéziai lantművésszel, énekessel szerepelt volna Salgótarjánban (is), de mint Snétberger Ferenc elmondta zenésztársa megbetegedett és haza kellett utaznia. Így sem érkezett azonban egyedül: vele jött Barcza Horváth József bőgős és felkérte az ugyancsak Magyarországon tartózkodó fiát, Snétberger Tonit is, hogy üljön a dobok mellé.

Azt csak gyanítani lehet, hogy mit vesztett a salgótarjáni publikum az arab művész távolmaradásával, az viszont tény: sokat nyert a hangszerüket szintén mesteri módon kezelő „beugrók” vendégjátékával. Bár ez a trió ebben a felállásban most lépett fel először, a debütálás remekül sikerült: különleges hangzású örömzenét sikerült produkálniuk. Snétberger Ferenc azt nyújtotta, amit mindig: virtuózan, improvizatívan – s mint egyik számának címe is utal rá – mély empátiával adta elő saját számait és a feldolgozásokat egyaránt. Ezúttal is elkápráztatta, magával ragadta a közönséget.

A műsor végén Székyné dr. Sztrémi Melinda Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere nyitotta meg a Tarjáni tavasz összművészeti fesztivált és nagy taps közepette adta át Snétberger Ferencnek – tekintve, hogy a gitárművész januárban, a magyar kultúra napi ünnepségen nem tudott jelen lenni – a városi közgyűlés által odaítélt legrangosabb elismerést: a díszpolgári kitüntetést. A szavakat szűken mérő, a sikereit végtelen szerénységgel viselő ünnepelt a maga módján egy ráadásszámmal, a „Kis kece lányom” című gyönyörű magyar népdal dzsesszesített változatával köszönte meg e számára sokat jelentő gesztust.

A színfalak mögött, portálunknak nyilatkozva meghatottan mondta el, hogy nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy szülővárosa újra kitüntette s díszpolgári címben részesítette. E díj nemcsak magánemberként teszi boldoggá, úgy érzi, hogy ösztönzőleg fog hatni művészi pályáján, további szakmai karrierje területén is.