NPORT

A tavaszi verőfényben megtartott megnyitón először a szlovákiai, zólyomi Sweet Little Chiks együttes négy tehetséges ifjú hölgyénekessel lépett a színpadra, majd Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján megyei jogú város polgármestere mondott köszöntőt.

Elmondta: méltán lehetünk büszkék arra, hogy az elmúlt negyedszázad során a műfaj, illetve a jazzmuzsika legkiválóbb magyar és külföldi együttesei, szólistái, a visegrádi négyek országainak előadói szerepeltek a salgótarjáni közönség előtt. A városvezetés mindenkor fontosnak tartotta e kulturális, művészeti programsorozatot és folyamatosan akadtak más támogatói, partnerei is a némelyek szerint „csak” rétegzenét képviselő rendezvénynek. Székyné dr. Sztrémi Melinda külön is megköszönte Tóth Csabának, a fesztivál kezdeményezőjének, igazgatójának és stábjának, hogy mindig volt erejük, energiájuk életben tartani és magas színvonalon megrendezni e nemzetközi szinten is jegyzett zenei eseményt, amelyet „Isten őrizz abbahagyni”.

A műsor azt jelzi, hogy az idén szintén sok nagyszerű élményben lesz részük a városlakóknak és az idelátogatóknak – mondta a polgármester asszony – és a kínálatból kiemelte Snétberger Ferenc salgótarjáni születésű gitárművész május 12-i gálaestjét és azt a lehetőséget, hogy május 17-ig minden este ingyenes szabadtéri koncerten szórakozhatnak a kikapcsolódni- vágyók. Már a fesztivál eddig eltel három napja sem szűkölködött kuriózumokban.

A Hotel Salgóban rendezett jubileumi esten örömzenét adott a szegedi Molnár Dixieland Band, amelyik az első évtől, 1984-től rendszeresen fellép itt. A miskolci zenekar pályafutásának kezdete ugyancsak kötődik Salgótarjánhoz. Gyakran visszajáró vendég a Storyville Jazz Band is, amely ezúttal az ipolytarnóci „ősvilágban” kezdett, majd a gálaest egyik főszereplője volt. Az ő kíséretükben lépett fel a tavalyi Megasztár felfedezettje, a mindössze tizenkilenc éves, szép hangú Lakatos Krisztián, aki Frank Sinatrát tartja példaképének.

Különleges hangzású zenét szólaltat meg a Mississippi Grave Diggers – soraiban Oláh Andor szájharmonikással – és még inkább egyedi az a hatás, amelyet a „sírásókkal” fellépő amerikai Karen Caroll – aki az autentikus, hamisíthatatlan „fekete dalok” előadójaként akusztikus gitáron is játszik – kivált. Mindkét magyar zenekart erősítette a remek jazzhegedűs, Frankie Látó is. Lassan ötvenéves múltra tekint vissza a remek zenészekből álló lengyel Jazz Band Ball Orchestra, amelyikkel Berki Tamás jazzénekesként is „megvillant”.

A Fő téren és az eresztvényi gastrokoncerten is fellépett a Bloodhound Rhythm and Blues Festival Orchestra nevű finn zenekar és váratlanul „bekopogott” zenekarostul Karen Caroll is. Ugyancsak szabadtéren mutatkozott be a budapesti székhelyű Pro Régió Blues Band – a dobnál egy salgótarjáni mérnökkel, Géczy Gyulával – s a nógrádi együttesek képviseletében újra színpadot kapott a Zoli Lakatos Band, amelyben együtt szerepel apa és fia. A Szent József-plébániatemplomban megtartott hagyományos koncertnek most a Gospel Quenn a volt a közreműködője. A királynői minősítés Karen Carollt takarja.

Az idén nem kevesebb mint tíznapos fesztivál nagyobbik része még hátravan. A további három gálaesten a már említett Snétberger Ferenc mellett május 15-én ismét láthatjuk, hallhatjuk a legendás Benkó Dixieland Bandet, a Bolyki Brothers énekegyüttest, a szlovák Peter Lipát, a cseh Lád’a Krendlt, 16-án pedig – mások mellett – a hazai, de a határainkon túl is élvonalbeli, Salgótarjánban is népszerű Hot Jazz Bandet s ekkor lép fel a szvingzene kiemelkedő angliai képviselője, a BBC televíziós csatorna „Szombat esti láz” című műsorának házigazdája, a The Jive Aces is. A vasárnap délutáni parádén a Swing Ladies Hungary és a Budapest Ragtime Band búcsúztatja a „huszonötödiket”.

Addig azonban még lehet nézegetni P. Tóth László jubileumi fotótárlatát, Kerényi Kázmér lemezgyűjteményét, lehet válogatni a népművészeti vásárban, a sátrakban elfogy még megannyi adag sült és ki tudja hány korsó sör és pohár bor csúszik le a jó hangulatú fesztiválozók torkán. n Csongrády Béla