NPORT

Azóta önálló előadás keretében mutatták be Peter Ensikat „A brémai muzsikusok”, Mózes Lajos a „Győztes szolgalegények”, Marschalkó Zsolt „Zsarnokölők”, Arthur Lee Kopit „Jaj, apu…”, Müller Péter „Márta” című művét és az „Önnek ficereg?’ című darabot. A csoport tagjai rendszeresen közreműködtek irodalmi esteken s néhányan játszottak a losonci Kármán József Színház több sikeres, díjnyertes produkciójában is.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Mint Patakiné Kerner Edit az együttes vezetője elmondta, jelenleg is igen sűrűek napjaik. A minap - a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézettel közösen elnyert pályázatuk keretében - Drégelypalánkon vendégszerepeltek s immár negyvenhatodik (!) alkalommal mutatták be kisiskolásoknak és óvodásoknak „A brémai muzsikosok”-at . Mindenhol nagy sikerük volt, amiből az következik, hogy a jövőben is folytatni szándékoznak e projektet.

Április végén Rétságon egy helyi szerző, Szávai Attila „Hevimetal, bányaló, tehervonat” című darabjából tartottak ősbemutatót. Ezt az előadást a Tarjáni tavasz programjában május 27-én, a József Attila Művelődési és Konferencia-központban láthatja a közönség. Egyik tagjuk részese a losonci társulat legújabb produkciójának, amellyel a nyári révkomáromi Jókai napok színházi fesztiválján szerepelnek.

Június közepén a vertichesek közreműködésével készül egy új, turisztikai célzatú megyefilm. Mindemellett rendszeresek az alapozó, képző és továbbképző stúdiófoglalkozások, amelyekre mindenkit – az ötven-hatvan éveseket is - szívesen várnak, aki szereti a színjátszást és szeretné kibontakoztatni ebbéli vágyait, képességeit. P. Kerner Edit hangsúlyozta: formálódnak már a következő évad tervei is, amelyek megvalósításában nagy szerepe lesz befogadó illetve partnerintézményüknek, a szervezeti átalakulás előtt álló, jó szakmai és műszaki háttérrel rendelkező József Attila Művelődési és Konferencia-központnak is.

A Vertich Színpadstúdió és egyáltalán a város színházi életének jövőjét hosszú távon befolyásoló elképzelésekről, tervekről a forgószínpad létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett rendező, Susán Ferenc beszélt részletesebben. Kiemelte, hogy eddigi, folyamatos és tartósan eredményes tevékenységük illetve a januárban, a magyar kultúra napján bemutatott és széles körűen jó visszhangot kiváltott, osztatlan sikert aratott történelmi játékuk, a „Magyar nemzet országa” hatására újabb határozott biztatást kaptak a város vezetőitől, hogy lépjenek tovább. Ők maguk is úgy érzik, hogy lezárult egy fejezet az életükben, a következő nagy lépést azonban csak saját erőből már nem tudják megtenni, a magasabb szinthez körülhatároltabb szervezeti keretek, a profihoz közelítő feltételek kellenek.

Reményük valóra váltását erősíti, hogy egy önálló helyi színházi társulat létrehozásának vizsgálata szerepel a város kulturális koncepciójának cselekvési tervében is. E gondolat egyébként nem előzmény nélküli Salgótarjánban, a gyökerek nagyon messzire, a több mint százhúsz éves múltú és hosszú évtizedekig színházpótló szerepet betöltött Petőfi színjátszókig vezethetők vissza.

– Egy közösségnek, egy városnak akkor lesz színháza, amikor szükség támad rá – mondta Susán Ferenc és rámutatott arra, hogy az egyetemes, nemzeti és helyi szellemi, művészeti értékek, hagyományok megismertetése, gazdagítása, a személyiségfejlesztés, az erkölcsnemesítés, összességében az életminőség szempontjából milyen kivételes szerepet tölthet be egy saját színház.

Az évenkénti száz – kétharmad részében meseszínházi előadás – mintegy húszezer emberhez jutna el a városban és a megye más településein. A bérleti rendszerek tudatosan céloznának meg különböző korosztályokat, rétegeket s a színház törekedne közösen gondolkodni, együttműködni pedagógusokkal, értelmiségiekkel, vállalkozókkal és minden más társadalmi csoporttal. A társulat – beleértve díszlet- és jelmeztervezőt, sminkest, koreográfust, zeneszerzőt, műszaki stábot stb. azaz minden színházcsinálót – magvát helyi tehetségek – s nemcsak vertichesek – alkotnák és azt is el lehetne érni, hogy a városból elszármazott s már nevet, rangot szerzett művészek visszatérjenek egy-egy feladat erejéig.

A tervezet, amelyet Susán Ferenc kollégáival kidolgozott, messzemenően tekintetbe veszi napjaink realitásait, a kedvezőtlen gazdasági helyzet, környezet hatásait. Éppen ezért egy átlagos színházi költségvetés mintegy tíz százalékából képzelik el működtetni a salgótarjáni társulatot, s az önkormányzat által biztosított anyagi háttér mintegy másik felét pályázatokból, szponzori támogatásokból, jó marketingmunkából kívánják előteremteni. Meggyőződésük, hogy egy helyi társulat a jövőbe mutató befektetésként hozzájárulna ahhoz, hogy – mint a célkitűzésekben rendre megfogalmazódik – élhetőbb és szerethetőbb legyen a város. Egy – a mai viszonyok között – megvalósuló színház egész biztos komoly médiavisszhangot váltana ki, amely pozitív értelemben hívná fel a figyelmet Salgótarjánra és mint egyik lehetséges kitörési pont nagymértékben javítaná a város imázsát.

– A színházépítés természetesen folyamat, lépésről-lépésre, hosszú, kitartó munkával realizálható. Az elmúlt években többször is felmerült a helyi színház ötlete, kezdeménye, szándéka, de ilyen közel talán még soha nem álltak a megvalósításhoz, ilyen jó esély még nem mutatkozott a Vertich Színház létrehozására – véli Susán Ferenc.