NPORT

A darab József Attila utolsó éjjelének elképzelt történéseit mutatta be versein keresztül, megrázó erővel. A fiatal színészt az előadás koncepciójáról és választott költőiről kérdeztük.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Hogyan állt össze az előadás, mennyire volt tudatos a huszonhárom vers kiválasztása?
– 2006-ban mutattam be a József Attila előadást először. Hosszú válogatási folyamat előzte meg, lapozgattam a kötetet, kiválogattam és megtanultam sok verset, s aztán egyszer csak bevillant, mi legyen a szerkezete. Jön egy éjszaka, és megszületik a dramaturgia. Az élet válogatja a verseket. Egy-két év, amíg összeáll az előadás: a válogatás és a megtanulás. A József Attila- estnek pozitív kicsengést szerettem volna adni, nem véletlen, hogy az Eszmélet került a végére. Az öngyilkosság kérdését is nyitva hagytam a közönség előtt.

– Ön Faludy György, József Attila, Radnóti Miklós és Petőfi műsorokkal járja az országot. Miért épp e négy költőre esett a választás?
– Faludy egy időben a bulvársajtó kereszttüzében állt, s úgy gondoltam, eljött az idő megmutatni, ki is az az ember, akiről olyan felületesen ítélkeznek. Ez 2004-ben történt. Rá két évre József Attila versmondásra kértek fel életemben először. A Születésnapomra című művet pontosan harminckét évesen mondtam el. Úgy éreztem, elérkezett az idő arra, hogy egy József Attila-estet is összeállítsak. A kettőjükkel való foglalkozás során döbbentem rá, hogy noha hatvan év különbséggel haltak meg, kortársak voltak. 2007-ben feleségem kedvenc költőjének, Radnótinak a verseiből készítettem műsort. Radnóti is kortársuk volt. Faludy hozott egy döntést és megélt 96 évet, Radnóti nem tudta meghozni ezt a döntést, József Attila pedig elégette önmagát. Petőfit addig szerettem volna mondani, amíg fiatalembernek látszom. Meg akartam mutatni, hogy sokkal mélyebb, filozofikusabb költő ő annál, mint akit az iskolában megismertünk.
– Hogyan reagál a hazai, a határon túli és az emigráns közönség e mindnyájunkat meghatározó versekre?
– A közönség nagyon szereti az előadásokat. Ez végül is egy színház, nem igazán előadói est. Három éve az USA-ban és Kanadában jártunk egy tizenkét előadásból álló sorozattal, most március 15-én Torontóban szerepeltem. Egészen másképpen szólalnak meg a határon túli vagy emigráns közegben a versek, más dimenziókat pendítenek meg. Ottawában a bevezetőt Radnóti egy bori rabtársa mondta, aki történészprofesszor az ottani egyetemen. Utána nagyon nehéz volt megszólalni. A legkatartikusabb élmény azonban az volt, amikor Faludy Gyurka bácsi 2005-ben még jelen tudott lenni a verseiből készült estemen. Kezem-lábam remegett, de végül is nagyon tetszett neki az előadás.
– Bővíti-e esetleg a repertoárt?
– Tervezek egy Ady-estet még, s egy kortárs költő válogatást. Több mint százhúsz előadáson vagyok már túl. A középiskolásoknak rendhagyó irodalom órákon szeretném bemutatni a kötelező tananyagként ismert költőket. Úgy tűnik, hogy a vers nem elég kelendő és „trendi” műfaj manapság, eltűntek a versek a képernyőkről, színpadokról. Pedig igenis érdekfeszítő és komoly színházi estek ezek. Nagy örömömre teltházasak az előadásaim. Küldetésemnek érzem a magyar költészet „újra-fölfedeztetését” a közönséggel.