NPORT

Az együttesek, szólisták elköszöntek a közönségtől és egymástól, az érdeklődők pedig a jazzmuzsika nyújtotta újabb felejthetetlen élményeket tudhatják maguk mögött. Harminc produkció, mintegy kétszáz fellépő, s ötvenórányi zene: a számok nyelvén így jellemezhető a jubileumi rendezvénysorozat, amely tíz napon át meghatározta a városközpont hangulatát.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Hétfőtől szombatig A Láma Dalai, a Swingmanouche Projekt, a 7 Határ, a Time Out Quartett, a Dixie Jam Session és a Brass on Brass lépett a szabadtéri színpadra. A József Attila Művelődési és Konferencia-központ színházterme az elmúlt hét végén két gálaestnek adott helyet. A pénteki programban elsőként a fesztiválnál több mint dupla idős Benkó Dixieland Bandet fogadta nagy ováció.

Viszonzásul az eleddig legsikeresebb magyar zenekar szinte teljesen megújult repertoárral kedveskedett a publikumnak. Különösen a klarinétos Benkó Sándor tett ki magáért, de a többi „nagy öreg” (Hajas Vilmos, Nagy Iván, Nagy Jenő) mellett a nemzedékváltást szimbolizáló új, illetve fiatal tagok (Szalóky Béla, Kovacsovics Gábor és Kelemen Zsolt) is oldott, jó hangulatban muzsikáltak. Utóbbiak azt is bebizonyították, hogy a nagybőgőn is lehet dobolni.

A gála második részében szerepelt a sokszoros díjnyertes Bolyki Brothers énekegyüttes. Bár a magyar nyelv kifejezőkészsége rendkívül gazdag, lehetetlen szavakkal érzékeltetni, hogy mit művelt és milyen színvonalon a hangjával három Bolyki-testvér és a negyediket helyettesítő Havas Lajos. Ötletesen összeállított műsorukat – benne a sokféle stílusban elénekelt nyuszishow-t vagy az „Egy napja van gitárom” című paródiát – hallgatva joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon az ember utánozza-e a hangszereket, vagy éppen fordítva.

Benkóékkal és Bolykiékkal egyaránt fellépett a viccmesélő műsorvezető – „főállásban” kiváló jazzénekes – Berki Tamás is. A fesztivál nemzetközi jellegét a pénteki gálán az érett muzsikusokat felvonultató pozsonyi zenekar, a Traditional Club és az ugyancsak jól képzett szólista – a cseh Lád’a Krendl és a szlovák Peter Lipa – jelentette. Sokan a Bényei Tamás vezette Hot Jazz Band – amelyik tizennégy évvel ezelőtt éppen itt jelezte, hogy nagy karrier előtt áll – miatt várták a szombati gálát, s a magyar mezőny immár külföldön is sikeres élvonalbeli zenekara nem is okozott csalódást. Műsorukból – amelyet nagyrészt Louis Amstrong emlékének szenteltek – ezúttal sem hiányozhatott specialitásuk, a múlt század harmincas éveinek magyar filmzenéje. Tizenkettedik lemezüket levélben dicsérte meg Amstrong egykori klarinétosa, a magyar származású, Salgótarjánban is jól ismert Joe Murányi is.

Jó ötletnek bizonyult a Jazz All Stars csapat összeállítása is, amelyben helyet kapott a fesztivál egyik alapítója, Molnár Gyula, továbbá Papa Fleigh azaz Forgács László, a Budapest Ragtime Bandból és egy tehetséges fiatal, Kovács Tamás. Mindkét zenekarral énekelt Berki Tamás is. A végén csattan az ostor alapon lépett a színpadra az idei fesztivál sztárcsapata, a The Jive Aces nevet viselő angol szvingegyüttes – amelyik az Egyesült Királyságban a hírességeket, előkelőségeket szokta szórakoztatni és rendszeresen szerepel a BBC programjaiban – minden előzetes várakozást felülmúlt.

Fergeteges ritmusú, szellemes ötletekkel, megoldásokkal teli kétórás showjuk a huszonöt év egyik csúcsteljesítményének bizonyult és Salgótarjánban soha nem tapasztalt módon forrósította fel a színházterem légkörét. A közönség jóval éjfél után is önfeledten csápolt, táncolt, énekelt együtt a hat sárga öltönyös zenevirtuózzal. A borfesztivállal feldúsított hét vége és egyáltalán a tíznapos jubileumi monstre rendezvény vasárnap délután, kora este a Fő téri dixielandparádéval zárult. Arról, hogy a búcsú is emlékezetesre sikeredjen a Swing Ladies Hungary és a Budapest Ragtime Band gondoskodott…