NPORT

Beszélgetőpartnerünk Horváth „Tomek” Tamás, a csapat vezetője és koreográfusa, valamint Rottenhoffer „Roti” Gábor, a csapat tánctanár-segédje.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Mikor alakult a csoport?
– 2003 nyarán, az utcán alakultunk meg, 9 fővel.
– Tagcserék?
– Az szinte folyamatos, úgy is mondhatnám, a leggyengébb láncszemek mindig kiesnek.
– Milyen arányban esnek ki tőletek? 10 érkezőből mennyien maradnak meg a csapatban?
– 3-4 fő szokott általában kiesni, a többiek stabilan bent maradnak.
– Versenyek?
– Az első versenyünk 2007 januárjában volt, de arról egyből ki is jutottunk az olaszországi Riminiben megrendezett nemzetközi versenyre. Ezt a versenyt szigorú szabályok szerint rendezték meg, és pontozás alapján dőltek el a helyezések. Életünk első komoly versenye volt, csapatban.
– Mindig csapatban? Vagy egyéniben is indultok?
– Természetesen egyéniben is. A következő kategóriák vannak: egyéni, duó, trió és kiscsoport, ez attól függ, hogy hogyan sikerül a koreográfiát kitalálni. Most a lányok készülnek egy csak csajos tánccal és a csapatból „Roti” és én pedig egy duóval. Végül is ez változó.

– Sérülések? 
Tomek: – Nekem például bordatörésem volt és egyszer a sípcsontom is szilánkosra tört. Ezek a sérülések nagyon hátráltatják a munkát. Az, hogy egy ilyen után folytatod-e, az inkább „lelkiekben” dől el. Ugyanez igaz, hogy a sérülés mennyire „dob vissza” a továbbiakban.
Roti: – Most vagyok túl egy térd artroszkópos műtéten és érdekes mód ezt a sérülést nem gyakorlás, vagy verseny közben szedtem össze. Ez volt idáig a legnagyobb, szerencsére a komolyabbak eddig elkerültek. Remélem a továbbiakban ez így is fog maradni. Igazából nem a sérülés idegesítő, hanem az, amikor az ember tehetetlenül ül, s nem tud mit csinálni. Az egy táncosnak a lehető legrosszabb dolog. De gyakoriak a lila térdek, a zúzódások, a húzódások is.
– Mennyit gyakoroltok egy nap?
– Kétnaponta szoktunk edzeni, hivatalosan kétórás edzésekkel készülünk. Kedden, szerdán és csütörtökön jövünk össze gyakrabban, de mi ezt a két órát mindig túllépjük. Sokszor, legalább 4 órás edzéseket csinálunk. Hét végén előfordulnak 5 órás edzések is. Ez a koreográfiák betanulásából, alapelemek gyakorlásából áll. Külön kondiedzés nem kell. Például, ha breakelünk, akkor 4-5 órán keresztül a saját testsúlyomat „dobálni”, nem kis megterhelés.
– A koreográfiákat hogy találjátok ki, vannak átvett elemek?
– Vannak alapelemek és vannak, amiket átveszünk, és vannak, amiket mi találunk ki. A versenyekre azért is jó járni, mert ott találkozhatsz először különleges, ötletes koreográfiákkal, így mindig lehet tanulni a többi csapattól és azok tagjaitól. De ez a tanulás mindig kölcsönös.

– A megyében csinálják ezt még rajtatok kívül, illetve országos viszonylatban hol álltok most?
– A megyében vannak rajtunk kívül is csapatok, de egyelőre mi vagyunk a legeredményesebbek. Országos szinten több csapat is van. A tánciskolánk biztosan benne van a top 3-ban. De mi mint táncosok – az eddigi elért eredményeink alapján – biztosan az első öt legjobb között vagyunk.
– A világban kik a legjobbak?
– Breakben a koreaiak a legjobbak, a japánok inkább az old schoolban.
– Ki volt a legnagyobb ellenfeletek, amikor úgy éreztétek, most mindent bele kell adni, hogy helytálljatok?
– Az OSG-versenyen a győriek ellen vívtuk az egyik legnagyobb párbajt. Azokkal az emberekkel kellett párbajoznunk, akikkel sokat gyakoroltunk, még anno Győrben. Ott, akkor mindent bele kellett adni. Legutoljára a budapesti vegyes román–magyar válogatottal vívtunk nagy csatát, akik versenyen a harmadik helyet szerezték meg. Ők nagyon kemények voltak.
– A pénzügyi részét, hogyan tudjátok megoldani, utazás, szállás?
– Nagyon nehezen. Sajnos nincsenek támogatóink, szponzoraink. Sok helyen próbálkoztunk már összekalapozni a pénzt, de nem nagyon finanszíroznak minket. Folyamatosan próbáljuk a pénzt összegyűjteni, voltak olyan napok és hetek, hogy szinte egész Nógrád megyét körbeutaztuk támogatókért. Sok helyről elküldtek minket. Ahol van pénz ott nem adnak, ahol segítenének, ott meg nincs pénz.
– Volt olyan, hogy emiatt maradtatok le versenyről?
– Igen, nem is egyszer. Nem volt meg a teljes összeg, így nem tudtunk leutazni, nevezési díjat befizetni. Egyszerűen lemaradtunk. Most készülünk egy „nagy dobásra”, reméljük összejön!
– Gyakorolni hol tudtok?
– A salgótarjáni Fő téren szoktunk gyakorolni. Télen pedig a SITI-ben, mert onnan kaptunk segítséget, lassan már öt éve. Előfordult az is, amikor mínusz húsz fokban a téren edzettünk.
– Nem veszélyes?
– Ilyenkor 4 pulóver, 2 sapka, 3 gatya, 6 zokni. Ha megvan a bemelegítés, akkor ezt fokozatosan levesszük. Amíg mozgásban vagyunk, addig nincs probléma. De ha egy pillanatra is leülünk, akkor vissza kell öltözködni. Ha ezt végiggondolom, akkor veszélyes ez a játék!

– Ha sikerül kijutnotok egy külföldi versenyre, akkor a pénzügyi részét hogyan oldjátok meg?
– Ha egy versenyről, nemzetközi versenyre jutunk ki, akkor kicsit könnyebb a helyzetünk. Ilyenkor a meghívás miatt jó pár százalékkal olcsóbbak a verseny költségei. De ilyenkor is mélyen bele kell nyúlni a zsebünkbe. Főleg, ha előtte nem tudunk támogatókat szerezni. Akkor 40-50 ezer forintba is „bele lehet csúszni”, de az élmények miatt megéri. Olaszországban, amikor kiálltunk egy 20 méteres színpadra és a zsűri tőlünk három méterre figyelte minden mozdulatunkat. Ezek leírhatatlan élmények, ezeket az ember soha nem felejti el!
– Említetted a „nagy dobást”, mi lenne az?
– Két dologból tevődik ez össze. Egyrészt, egy rapes-táncos koreográfiával készülünk. Ahol a csajok a refrént éneklik és mindenkinek lesz egy kis rap-betétje, amelyet egy jól felépített tánckoreográfiára adunk elő. Másrészt pedig készülünk a világbajnokságra, ami most az Amerikai Egyesült Államokban lesz. Reméljük nem akadályoz minket semmi, és ott is helyt fogunk állni!