NPORT

Bardócz Antal – akinek a Nógrád című napilapban jelentek meg az első írásai, tizenhét éves korában – Tolna megyei parasztcsalád szülötteként látta meg a napvilágot. Diósberényben gyermekeskedett, de Mátranovákon eszmélt, így mindkét települést magáénak tartja.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A „Cinkosok” című kisregénye 2007-ben jelent meg, amely a Kádár-rendszerben vezető tisztségeket betöltők visszaéléseire világít rá, például az író egykori munkatársai, a mátranováki bányászok életén keresztül. – Irodalmi hitvallásom: mindent kimondani. Célom az igazság megfogalmazása, az egyszerű, dolgozó emberek szempontjából – hangsúlyozta Bardócz Antal nemrég megjelent második könyve, „A gödör” kapcsán.

A Magyar a Magyarért Alapítvány gondozásában megjelent, 213 oldalas novelláskötet első lapjain rendhagyó módon előszó helyett egy szabad verset olvashatunk, amely arra világít rá, mit is ért a tanárként nyugdíjba vonult szerző a címben foglalt fogalom alatt.

A két ciklusra osztott írásművek első tizenhárom, tragikus hangvételű darabja a Dunántúlon játszódik, a paraszti élet nehéz helyzetét, visszásságait ábrázolja, a földosztástól a termelőszövetkezetek megszervezéséig. Mindehhez ad sajátos hátteret a kibékíthetetlen ellentét két népcsoport, a kitelepítésre váró Tolna megyei svábok, illetve a helyükre, Bukovinából, majd Bácskából érkezett székelyek között.

E vonulatot a címadó novella, „A gödör” zárja, amely egy családi tragédiát mesél el: a gyerekek figyelmetlensége miatt egy szegény család tehene, a Cifra legeltetés közben beleesik a homokbányában képződött gödörbe és elpusztul. A falu jobb érzésű lakói, elsősorban a székelyek összefognak, megpróbálják összeszedni a pénzt, hogy egy másik jószágot vehessenek a szerencsétlen sorsú famíliának. Azonban mire ez sikerül, az édesanya meghal. Az összejött pénzen koporsót vesznek...

A kötet második részében a korábban megjelent írásainak azon történeteit emelte ki az író, amelyek az elmúlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben uralkodó elit, a korrupt, kapzsi vezetők tetteit leplezik le. Az egyszerű emberek tudják az igazságot, egymás között pusmognak róla, sőt ítéletet is mondanak a csalók felett, de a bíróságon, a hivatalokban, a hivatalos személyek előtt már némák maradnak. Kényelemből, vagy félelemből...