NPORT

„Jókai fekete gyémántjainak földjén én igazi várost kívánok építeni az Önök önzetlen támogatásával és segítségével. Olyat, amelybe a dolgos kéz mellé az értelem, a művészetek iránti fogékonyság és érzék is beköltözi. Amelyben jó élni, polgárnak, munkásnak vagy egyszerűen csak embernek lenni” – idézte Székyné dr. Sztrémi Melinda Salgótarján Megyei Jogú Város jelenlegi polgármestere tiszteletre méltó elődjét azon a díszünnepségen, amelyet Salgótarján várossá nyilvánításának kilencvenedik évfordulója illetve a magyar kultúra napján a József Attila Művelődési és Konferencia-központban tartottak.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A január 27-i megemlékezés-sorozat az egykori jeles esemény immár történelmi színhelyén, a Kohász Művelődési Központnál kezdődött. ahol megkoszorúzták az intézmény falán található emléktáblát. Itt Eötvös Mihály alpolgármester mondott ünnepi beszédet. Kiemelte, hogy a trianoni békeszerződés következtében Nógrád vármegye addigi egyetlen rendezett tanácsú városa, Losonc Csehszlovákiához került. Helyébe egy 1921-es belügyminisztériumi rendelet értelmében Salgótarján lépett. Polgármesternek a képviselő-testület a Felvidékről – Újpest közbeiktatásával – érkezett dr. Förster Kálmánt választotta meg, aki 1922-től 1943-ig töltötte be a városvezetői tisztet.

Az irányításával végzett tudatos, tervszerű tevékenység nyomán Salgótarján külsőségeiben is városi rangra emelkedett – mondta Eötvös Mihály, aki a kezdeti évtizedek mellett az ötvenes-hatvanas éveket, a megyeszékhellyé válás időszakát, illetve rendszerváltással együtt járó változásokat jelölte meg a városfejlődés csomópontjaiként. Mondandójában nagy hangsúlyt helyezett az alkotóemberek szerepére, az általuk létrehozott tárgyi és szellemi értékekre. „Örüljünk együtt a 90 év alatt elért eredményeknek…hiszen ez a város nem csupán életterünk, hanem az otthonunk is, amely csak az együtt megélt élményeink során, bennünk és általunk válhat megtartó közösséggé. Mi építjük magunknak és olyan lesz a jövőben, amilyenné mi, polgárai és vezetői formáljuk… Ünnepeljük meg együtt az évfordulós programokon a 90. születésnapot, hogy ezáltal a városunk iránti szeretetünk is erősödjön” – mondta Eötvös Mihály. A koszorúzási ünnepségen közreműködött a Pódium Stúdió, a Bányász-Kohász Dalkör és a Kohász Fúvószenekar.

A Nógrádi Történeti Múzeumban „Egy város születése – Salgótarján dr. Förster Kálmán polgármestersége idején” címmel nyílt várostörténet kiállítás, amely a Cantabile Kamarakórus szereplésével kezdődött. A megjelenteket dr. Szirácsik Éva intézményigazgató üdvözölte, majd dr. Kalocsai Péter, a Nógrád Megyei Intézményfenntartó Központ igazgatója mondta el ünnepi gondolatait. Utalt az archív fotók értékeire és kifejezte reményét, hogy a következő évtizedben elkészül egy új várostörténeti monográfia. A kiállítást Fenyvesi Gábor, alpolgármester nyitotta meg. Beszédét Márai Sándor ihletett soraival kezdte, mondván : „A szülőváros nem templomtorony és nem tér szökőkúttal, s virágzó kereskedelem és ipar, a szülőváros egy kapualj, ahol először gondoltál valamire, pad, amelyen ültél és nem értették valamit…tárgy egy ember kezében, hang, amit éjjel hallasz a nyitott ablakon át és nem tudod elfelejteni…”

Fenyvesi Gábor szerint a 90. évforduló alkalmából elkészült kiállítás azzal a szándékkal jött létre – azon túl, hogy köszöntse a várost – hogy a művészet és elsősorban a fotó eszközével mutasson fel Salgótarján meghatározó korából – amikor a helyi közéleti hetilap címe A munka volt – néhány fontos momentumot. A falakról mindenekelőtt arcok tekintenek ránt a múltból, azoknak a hétköznapi hősöknek az arcai, akik építették, alkották a várost s nemcsak fizikai értelemben. Közéjük tartozott a kor három jelentős képzőművésze – Bátki József, Bóna Kovács Károly és Fayl Frigyes is – akik egy-egy alkotása szintén része a kiállításnak. Ugyancsak látható az országzászló is. Az alpolgármester hangsúlyozta, hogy igenis időnként a múltba kell fordulnunk, hogy elődeinktől, szüleinktől, a tapasztalatok és a nagy titkok tudóitól erőt merítsünk a jelen tennivalóinak megvalósításához, az előrehaladáshoz. Hallgassuk hát meg Förster Kálmán városának szereplőit – mondta Fenyvesi Gábor: „De csak az hallhatja őket, aki kinyitja szívét, lelkét és befogadja azt a sugárzó hitet és erőt, amit ezek az emberek, ezek az arcok ma felkínálnak nekünk”. Ugyanakkor az is fontos, hogy a következő évtizedek távlatából milyen örökségre tekinthet majd vissza a jövő nemzedéke.

A megnyitóbeszédet követően dr. Szirácsik Éva bejelentette, hogy a múzeum ajándékkal készült a város születésnapjára: Salgótarjáni pillanatképek címmel DVD-t jelentetett meg. A kiállítás rendezője dr. Fodor Miklós tárlatvezetés keretében mutatta be a fotókat az érdeklődőknek. Az „Egy város születése…” a Nógrádi Történeti Múzeumban március végéig lesz látható. A helyi önkormányzat ezer diáknak biztosítja a megtekintését. E kiállítás Salgótarjánból Poprádra – ahol dr. Förster Kálmán korábban polgármester volt – utazik. Az ünneplők a múzeumból a József Attila Művelődési és Konferencia-központba vonultak, hogy a többi vendéggel, a város lakosságát, különböző rétegeit képviselő meghívottakkal kiegészülve részt vegyenek a fentebb már megidézett díszünnepségen, ahol a Himnusz elhangzása után Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester fejtette ki gondolatait a várossá válás évfordulójával és a magyar kultúra napjával kapcsolatos gondolatait. Dr. Förster Kálmánra hivatkozva elmondta, hogy „…a kultúra befektetés, aminek gyümölcsét a közösség és annak gazdasága aratja le…Ezen a napon köszöntjük azokat, akik a tágabban értelmezett kultúra napszámosai és követei…Köszönet illet mindenkit minden vállalt veszélyért, minden megtanított verssorért, énekért, minden mozdulatért, minden kézbeadott könyvért, minden megálmodott épületért, minden megörökített pillanatért, minden meggyógyított gyermekért, minden önzetlen segítő tettért, minden értünk megtett kilométerért, minden jóra nevelő szóért és minden tekintetért” – mondta a városvezető majd így folytatta: „Mindinkább gyorsuló ritmusú életünk rohanó tempójában egyre jelentősebbek az ünnepek, amelyek megállásra, elgondolkodásra, számvetésre késztetnek bennünket, bevilágítják, beragyogják hétköznapjaink szürke egyhangúságát. Különös jelentőséggel bírnak az olyan eseményekre emlékeztető napok, amelyek irányt szabnak számunkra. Amelyek szembesítenek önmagunkkal, feltárják múltunkat, mélyítik önismeretünket és utat, irányt mutatnak a jövő felé”.

A következőkben Székyné dr. Sztrémi Melinda a dr. Förster Kálmán által meglehetősen mélyről indított városfejlesztés különböző szakaszairól beszélt: „Hullámvölgyek és hullámhegyek sokasága adja azt a fejlődési vonulatot, amelyet bejártunk. S ha majd a 100. évfordulóra elkészül a város hiteles története, világosan láthatóvá válik, hogy szinte évtizedről évtizedre, újra és újra előtörnek a megélhetés gondjai, a munkahely elvesztésének árnyai, a bányák, a gyárak bezárásától való félelem, a magárahagyottság keserű érzése, az eladósodottság fojtogató öröksége, a kilátástalanság feketesége. Beárnyékolja múltunkat az elhurcoltatás, a sortűz, a megaláztatás réme, rettegése és némasága, a szegény, kenyeretlen Tarján képe. De az is világosan kirajzolódik, hogy ez a város mindig talpra tudott állni, mindig megvolt az itt élő emberekben az a hit, az az önzetlen tenni akarás, amely hozzásegített ahhoz, hogy a bajokon, gondokon úrrá legyünk…Megvolt a salgótarjániakban az az erő, amely felül tudott emelkedni a gyászon, a tragédián, a szenvedésen és új lendülettel, hittel építette tovább a városi életet, rakta hangyaszorgalommal a bazaltköveket, s a kultúra szépen kifaragott macskaköveit egymásra, hogy megépítse jövendőjét. A fekete város fehér lelke mindig is működött, mert Salgótarjánnak ebben van az igazi ereje: az itt élők emberekben. Ehhez az igazi, biztos alapkövet a város első polgármestere és képviselő-testülete rakta le. Emlékezzünk rájuk mindig, mert ők adják a zsinórmértéket mindenkoron: dr. Förster Kálmán polgármester, Koós Mihály főjegyző, Kováts József, Bodó János, Nékám István, Hiross Viktor, Olay Gyula, Horváth László, Polatsek Ármin, dr, Clemetisz Kálmán és Köntzey Ferenc. S az őket követő sok száz és sok ezer ember, akiknek köszönhetjük városi létünket s megmaradásunkat…az olyan embereknek, akik hatni képesek környezetükre, akik áldozatokat vállalva erősítik a kisebb-nagyobb közösségeket, hisznek az „érdemes” parancsában, a „Mindenséggel mérd magad!” igazában…De csak azok írták be nevüket a közösség történelemkönyvébe, akik megértették, hogy az együttgondolkodás, a közösséghez tartozás tudatának erősödése, az összefogás a városért lehet az egyetlen út, amely kijelöltetett a salgótarjániak számára, ha meg akarjuk őrizni városunkat, kultúránkat ” – hangsúlyozta Székyné dr. Sztrémi Melinda s beszédét a következőképpen fejezte be: „Városunk születésnapjára írt képeslapunkon álljon dr. Förster Kálmán üzenete: „Örül a lelkem, mert azt látom, hogy Salgótarjánra nagyon is illik Párizs jelmondata: „Fluctuat nec mergitur” azaz hányódik, de nem merül el!”

Az ünnepi beszédet követően kérte fel Balogh Katalin műsorvezető Székyné dr. Sztrémi Melindát, Eötvös Mihályt és Fenyvesi Gábort, hogy a közgyűlés nevében adja át a városi kitüntetéseket, elismeréseket. Salgótarján díszpolgára címben részesült Al Ghaoui Hesna szerkesztő-riporter, külpolitikai újságíró, jószolgálati nagykövet. Pro urbe-kitüntetést Luda László építész, Pro arte- díjat Molek Csaba fotóművész kapott. Salgótarján emlékéremmel ismerték el Baglyasalja Baráti Körének munkáját. A közgyűlés Kulturáért-díjat adományozott Patakiné Kerner Edit előadóművésznek, a Vertich Színpadstúdió vezetőjének, Salgótarján közoktatásért-díjban részesítette Andóné Angyal Máriát, a Salgótarjáni Összevont Óvoda vezetőjét. Salgótarján gyermekeiért és ifjúságáért-díjat kapott Barna Péter nyugalmazott testnevelő, birkózóedző, Papp Zoltán egykori sportoló, jelenleg is sportszervező Salgótarján sportjáért-díjban, dr. Saada Eyad osztályvezető főorvos Egészségügyért-díjban, a Nógrád Megyei Ifjúsági Vöröskereszt Szociálpolitikáért-díjban, Filkorné Hollandi Krisztina köztisztviselő Salgótarján közszolgálatáért-díjban, Garami István tűzoltó ezredes Salgótarján közbiztonságáért-díjban, a Nyitnikék tagóvoda dolgozói közössége Nemzetiségért és kisebbségért-díjban részesült. A Kultúra mecénása-díjat a Fa-Héj Faipari és Kereskedelmi Kft. érdemelte ki a várostól. Székyné dr. Sztrémi Melinda dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter nevében adta át az Arany Katedra-emlékplaketteket. Barabás György, a Madách Imre Gimnázium hajdani igazgatója posztumusz kapta meg a plakettet. Ebben az elismerésben részesült Kulhavi Gáborné a Táncsics szakközépiskola nyugalmazott testnevelőtanára és Zsiveráné Fekete Borbála, a Bolyai gimnázium nyelvtanára. Halász Jánostól, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkárától már korábban átvette az Apáczai Csere János-díjat Horváth Istvánné, a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanszakvezető szolfézstanára, Németh László-díjban részesült Somogyiné Quallich Lenke, a SKÁID Kodály Zoltán tagiskola vezetője és Szabó Istvánné tanszakvezető zongoratanár, Karácsony Sándor-díjat kapott Lajkóné Papp Zsuzsanna,a SKÁID székhelyintézmény tanítója. Valamennyi kitüntetett és ünneplő tiszteletére hangzott el Salgótarján, Krajcsi Lajos által komponált szignálja.

Az ünnepi est második részében került színre a „Fekete város fehér lélek – Történelmi tükörcserepek Salgótarján történetéből” című Handó Péter és Müller Péter által írt keretjáték a Vertich Színpadstúdió, a losonci Kármán József Színház és a Nógrád táncegyüttes előadásában, a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény növendékei valamint a Dr. Feelgood zenekar közreműködésében. A videoklipet Hupcsik László készítette, a videotechnika Kerényi Tamás munkája. A dramaturg Sándor Zoltán, a rendező Susán Ferenc volt. A közönség nagy tetszéssel fogadta a döntő többségében helyi tehetségek révén színpadra vitt sokszínű, érzelem- és gondolatgazdag produkciót.

„Kívánom az Isten áldja meg!” – énekelte a Cantabile Kamarakórus a múzeumi fellépésekor Bartók Béla Levél az otthoniakhoz című számában természetesen ezúttal elsősorban a jubiláló városra gondolva. A január 27-i rendezvényekkel Salgótarjánban megkezdődött az egész 2012-es esztendőt átfogó emlékév programja.