NPORT

Jelen pillanatban van megoldás gondjaikra, amely azonban a társaság elnökének, Andor Csabának – és reményei szerint mindazoknak, akik Nógrád megyéhez és azon belül is Madách szűkebb szülőföldjéhez, Balassagyarmathoz és környékéhez kötődnek – nem rokonszenves. Kaptak ugyanis egy ingyen használható szobát Szegeden...

A Madách Irodalmi Társaság nem sokkal a rendszerváltozás után, az 1990-es évek elején szerveződött a matematikus végzettségű és filozófiából doktorált Andor Csaba és Grosschmid Péter kezdeményezésére. Első szimpóziumukra 1993-ban Andor Csaba áldozatos munkája nyomán kerülhetett sor, amint az ő ösztökélésére indította útjára a társaság a Madách Könyvtárat is. Hatvanöt Madách-kötetet adtak ki eddig, többet, mint amennyit az elmúlt negyven évben az összes magyar kiadó együttesen megjelentetett.

Tizenhét Madách Szimpóziumot rendeztek, valamennyinek az előadásait megjelentették, az első tizenhatnak a kötetei is ott szerepelnek az említett hatvanöt könyv között. Filológusaik nekikezdtek Madách Imre összes műve kritikai igényű kiadásának, hiszen az 1940-es évek, Halász Gábor vállalkozása óta nem próbálkozott ezzel senki. Az összkiadás első három kötetét szintén kiadták már. A könyveket Andor Csaba saját sokszorosítóján nyomtatja, csak a kötészeti munka készül nyomdában.

– 2005. január 1-je óta bérel társaságunk egy tizenhárom négyzetméteres szobát a volt vármegyeháza épületében a balassagyarmati önkormányzattól. A helyiség vendégszobaként és Madách-archívumként egyaránt működik. El kell ismerni, kedvezményes áron, szerényebb bérleti díjért kapjuk meg a szobát, mint amennyit a vállalkozóktól kérnek. De a díj – az inflációnak megfelelően – évről évre magasabb, míg a bevételeinkről ez már nem mondható el – szögezte le Andor Csaba, a Madách Társaság elnöke, hozzátéve: havi átlagban a bérleti díj és az üzemeltetési költség együttesen mintegy húszezer forint.

– Közben gyakorlatilag minden támogatási lehetőség megszűnt. Az szja egy százalékán kívül tavaly már csak Balassagyarmattól kaptunk ötvenezer forint támogatást, és ezen kívül a pár tízezret kitevő tagdíj volt minden bevételünk. A törvény is megköti a kezünket. Kiderült, hogy az szja egy százalékának legfeljebb a harminc százalékát szabad működési költségre fordítani. De az irodabérlet mellett fizetnünk kell a könyvelésért is, és a postabélyegtől kezdve a számítástechnikai eszközökig és tartozékokig igen sok minden tartozik a működési költségek körébe. Most már az szja egy százalékát sem sikerült növelnünk. Ha még adócsökkentés is lesz, akkor elérkezik egy pillanat, amikor már nem tudjuk az irodánkat fizetni – fejtette ki az elnök, aki arról is beszámolt: jelen pillanatban van megoldás társaságuk gondjaira, amely azonban neki – és reményei szerint mindazoknak, akik Nógrád megyéhez és azon belül is Madách szűkebb szülőföldjéhez, Balassagyarmathoz és környékéhez kötődnek – nem rokonszenves.

– Kaptunk ugyanis egy szobát Szegeden. Társaságunk eddig is legaktívabb tagjai a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán megalapították a Digitális Madách Archívumot, amely az egyetemnek és társaságunknak a közös kutatócsoportja, tizennégy fővel. Kiharcolták, hogy legyen egy Madách kutatószobánk bútorokkal, számítógéppel, sőt, ingyenes internet-használattal. Nem szeretném, ha az eddig gyűjtött anyagot is át kellene vinnünk Balassagyarmatról Szegedre – hangsúlyozta Andor Csaba, aki szívesen hozna személyes áldozatot is az ügy érdekében, de attól tart, hogy nyugdíjasként csak nagyon szerény lehetősége lesz erre.

– Ha nem én leszek már a társaság vezetője, akkor kétlem, hogy az, aki folytatja majd a megkezdett munkát, ugyanúgy ragaszkodni fog Gyarmathoz, mint én. Lehet, hogy nálam sokkal gyakorlatiasabb észjárású lesz, és azt mondja majd: minek tartsunk fenn egy irodát Gyarmaton, ha egyszer Szegeden ingyen rendelkezésünkre áll? – tette hozzá a társaság elnöke, aki szerint a művészet és a kultúra színes világához mérten a kutatómunka a kívülállónak elég szürke.

– Más egy gazdagon illusztrált Tragédia-kötet, vagy egy élvezetes színházi előadás, és más – mondjuk – egy kritikai kiadás, amelyben bizony csak fekete betűk sorakoznak egymás mellett, és nincs benne semmi látványosság. Balassagyarmat egyszer már elveszítette a Szabó József püspök által összegyűjtött felbecsülhetetlen értékű, több mint nyolcezer dokumentumból álló, világhírű Madách-gyűjteményt, amely az akkori városvezetés érdektelensége miatt a győri Xantus János Múzeumba került. Most is arról van szó: mennyire fontos a városnak Madách? Csak a szavak szintjén vagy a folyamatos kutatómunkát is támogatva? Örülnék neki, ha mindaz, amit összegyűjtöttünk eddig, itt maradna Balassagyarmaton a távolabbi jövőben is. A mi hatvanöt kötetünk mellett Az ember tragédiája mintegy ötven fordítása is itt áll a polcokon, amelyeket nehéz lenne újra összegyűjteni – nyomatékosította Andor Csaba.