NPORT

Újra felmerült számos vasúti mellékvonal megszüntetésének igénye, megyénkből a Balassagyarmat–Nógrádszakál és a Nógrádszakál–Ipolytarnóc közöttiek. A kormány képviselőivel Borenszki Ervin szocialista országgyűlési képviselő tárgyalt, tőle érdeklődtünk a kilátásokról.

– Mit sikerült elérnie a tárgyaláson?
– A kormány képviselői tárgyalásunk alaphangját azzal adták meg, hogy jelezték: ha nem történik semmi, a MÁV 2010 februárjában fizetésképtelenné fog válni, holott az állam a közösségi közlekedés támogatására szánt pénz (333 milliárd forint) nagy részét a MÁV-ra költi. Ez azt jelenti, hogy mindenki mintegy harmincháromezer forintot fizet évente, mielőtt buszra vagy vonatra szállt volna. Nyilvánvaló, és ebben egyetértettünk: az ország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ilyen pazarló rendszert tartson fenn, ugyanakkor nem hagyhatjuk csődbe menni a MÁV-ot sem. Felvázolták azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek célja az, hogy megszűnjenek a fölösleges, drága átfedések, hogy olcsóbban, jobban lehessen kiszolgálni az utasokat. Kevesebb pénzből, hatékonyabban kell működnie a vasútnak. Csökkenteni fogják a vállalati bürokráciát, áttekintik az előnytelen szerződéseket, átalakítják a MÁV-csoport struktúráját a hatékonyság növelését szem előtt tartva.
– Ez mind szép, de mi a helyzet a szárnyvonalak leépítésével?
– Úgy gondolom, a veszteségek nagy része nem itt képződik, és valós értékként kellene kezelni a több mint 7500 kilométeres vasúti pályát, amely mint a pókháló szövi át hazánkat. De sajnos az is igaz, hogy a fővonalaknál talán még látványosabb az a leépülés, amely a fejlesztések, karbantartások elégtelen volta miatt jellemzi a szárnyvonalak nagy részét, és így nem kell csodálkoznunk, hogy csökken az utasforgalom. A Balassagyarmat–Ipolytarnóc vonal a tájékoztatás szerint évi közel négyszázmillió forintos költségvetést kap mindannyiunk adójából, mégis a vasutasok és az utasok is elégedetlenek.
– Gondolom, mindezek ellenére a vasút megmaradása mellett érvelt…
– Természetesen és szerencsére az érzelmi motívumok mellett el tudtam mondani néhány, a térség és a vasút jövője szempontjából racionális érvet. A mi vonalunk megmaradása mellett szól, hogy az országhatár mellett húzódik és a helyközi lakossági, közlekedési, turisztikai igények kiszolgálása mellett jövőbeni funkciója lehet a Szlovákia és Magyarország közötti vasúti összeköttetés fejlesztésében való részvétel. Elmondtam, hogy a közelmúltban európai uniós pályázatot nyert régiónk a Losonc– Balassagyarmat–Párkány közötti vasút megvalósíthatósági tanulmányára, amelynek célja az Ipoly-völgyi vasút XXI. századi igényű fejlesztése. Megvalósulásával reményeink szerint – ahogyan létrejöttekor, a múlt század elején – létével fog hatni a térségi gazdaság fejlődésére és az utasforgalom növekedésére.
Felhívtam a figyelmet arra a kedvező változásra is, amely a közeljövőben megépülő két Ipoly-híd létrejötte után előáll és feltehetően a térség társadalmi-gazdasági fejlődését eredményezi. Mellesleg a nemrégiben Szécsényben létrejött magyar–szlovák miniszterelnöki találkozó számunkra fontos eredménye, a térségi közlekedési kapcsolatok fejlesztése is megtorpanna a vasút bezárásával.
– Hogyan fogadták az érvelését? Mi lett az eredmény?
– Láthatóan nem örültek az ellenkezésemnek. Elkötelezettnek tűntek a saját céljaik mellett. A tárgyalás egy szakaszában azt is felvetették, ha ragaszkodom a vasúthoz, megszűnik a buszközlekedés. Mondtam, ezt már nem velem, hanem az érintett települések lakóival, képviselőivel kell megbeszélniük, ha ők elfogadják, én is. Végül péntek este azt az értesítést kaptam, hogy a szárnyvonalunk nem zárható be. Szeretném megköszönni mindazoknak a segítségét, akik az elmúlt években sokat tettek a vonal megmaradásáért és jövőbeni fejlesztési lehetőségéért. Közülük is kiemelném elődömet, dr. Serfőző Andrást és Szlovákiából Molnár Katalint, az Ipoly Hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás elnökét. Köszönet áldozatos munkájukért!