NPORT

A Nógrád Megyei Hírlaphoz eljuttatott levelében döntésének miértjeiről, és a mögötte hagyott húsz hónapról ír – ezúttal – az olvasóközönségnek.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Levél a Közönséghez
Mintegy húsz hónapja, hogy köszöntöttem a József Attila Művelődési és Konferencia-központ honlapján Salgótarján közönségét, s máris itt a leköszönő „szép üzenet”. Engedjék meg, hogy meganynyi újítás, pezsgés, sikeres és próbálkozás-jellegű rendezvény után megköszönjem Önöknek, hogy felkeresték a művelődési házat rövid, de – remélem–, annál emlékezetesebb működésem alatt.

Törekedtem arra, hogy 16 éves drámapedagógiai tevékenységemnek komoly eredménye legyen. Főiskolai, és mindkét egyetemi diplomamunkámat ebben a témakörben és szakmában írtam. Ezért álmodtam meg Salgótarjánba a minőségi színházat. Azt akartam elérni, hogy ne kullogjunk a többi város után, hanem itt is beindulhassanak nívós, újszerű, válogatott, tehetségekkel teletűzdelt színházi bérletsorozatok, amelyeket a saját ízlésem és a tanult szempontok alapján válogatok össze úgy, hogy jobbára előzetesen megnézem az előadásokat. Bízom abban – a visszajelzések alapján –, hogy elnyerte tetszésüket a repertoár. Külön köszönöm a szponzoroknak, hogy 2,6 millió forinttal járultak hozzá, hogy ilyen értékes színdarabok kerülhettek ebben a két idényben a színpadra!

A másik fő irányvonalam a marketing volt. Új műsorfüzet, évadfüzet, megújult és folyton újított honlap, előtéri LCD-tévé, hirdetések és reklámok tömkelege. Már senki nem legyinthetett: „Tarjánban nincs semmi”, mert a rengeteg program valóban el is jutott ahhoz, akit célzott. Ha megengedhették maguknak anyagilag, és időt szakíthattak a taposómalom hétköznapjaiban, szépen be is jöttek a rendezvényeinkre: alternatív koncertek (szinte mindet lealkudtam több százezer forinttal), nosztalgia diszkó, bál és borvacsora az Üvegcsarnokban, teljesen új hangvételű városi ünnepségek, saját szerkesztésű segélyműsorok.

Első ízben valósult meg nyolc órás monstre koncerttel nálunk a Magyar Dal Napja, két ízben is jöttek a környék színjátszói a „Kultúrházak éjjel-nappal” országos rendezvénybe való kapcsolódásunk révén. Rock koncertek, főként fiataloknak szóló programok az egész évben a támogatás nélkül működő TÉLI ÉS NYÁRI KERTBEN. Itt megtaláltuk az év főszakácsát, indián várat és sok-sok minden mást „kézműveskedtek” a gyerekek hétvégéken és a szünetben. Drámapedagógiai képzést indítottunk el neves szakemberekkel. Húszmilliós elvonásunkat aligha érezte meg a város lakossága, s még jócskán hozzátettünk: megnyertünk a kezdeményezésemre konzorciumban egy hetvenegy milliós uniós pályázatot, „Palóc ládafiók” címmel. Ez által folytathatjuk a drámás programokat, krízis-kezelést vállalunk, info-pontokat építünk, a kiscsoportjaink működése is fellendülhet, de képzés és táborozás is megvalósul a kétéves projektmunka során. Hátrányos helyzetűeket éppúgy céloz, mint tehetségeket.

Hittem abban és küzdöttem érte, hogy a fiatalok magukénak érezzék az intézményt, legyen hová betérniük, s jól érezzék magukat hétről hétre. Ugyanígy a civilek, akik nélkül nem város a város. Programjaik megélénkültek: érezték, szeretettel, szívélyesen fogadjuk, mindenben segítjük őket. Miért is köszönök hát el, ha minden leírt szó igaz? Azért, mert valaki, akinek kilétét nem ismerem (nem ismerhetem), újra felvetette egy hivatalos levélben, hogy a szakmai gyakorlatom nem megfelelő, nincs öt éves. A pályázat beadásakor valamennyi jogviszonyként, mint kiscsoportvezető, megfeleltem.

Most, másfél évnyi, napi 12 órás munkavégzés, bizonyítás, lelkes működés után kérdőjelek akadtak irányomban. S ha akadtak, nincs miért folytatnom. Az elkötelezettségem, a teljesítményem valószínűleg nem volt elég. Így búcsúzom hát a közönségtől, akik nap mint nap megállítanak köszönettel és gratulációval a piacon, a város utcáin : én köszönöm, hogy megtisztelték jelenlétükkel, dörgő vastapssal a rendezvényeinket. Bizakodom, hátha lesz még egyszer folytatása. Addig is hasonló, szép élményeket kívánok a „Józsi”-ban!