NPORT

A hírt képtelen voltam felfogni, hiszen előtte pár nappal találkoztunk, s a tőle megszokott, a gyermekek iránt érzett felelősséggel beszélt munkájáról. Élete volt a munka, a tanítás. Egy alkalommal azt mondta: tudod engem a tanítás, a gyermekek soha sem tudnak kihozni a sodromból. Személyes meggyőződésem, hogy így volt, hiszen évekig együtt dolgoztunk a szécsényi gimnáziumban.

Szerette a munkáját, hitt abban, amit csinált. A nyugdíjas éveiben is aktívan dolgozott, a nógrádsipeki keresztény általános iskolában volt óraadó. A volt szónak, most itt milyen rideg, embertelen és kegyetlen a tartalma. Február 20-án hétfőn még tanított. Másnap, rosszul érezte magát, kórházba vitték, s 2012. február 21-én este életének 78. életévében végleg itt hagyott minket. A megye pedagógus társadalma szegényebb lett egy igaz emberrel. Az az ember hagyott itt minket, akit megbecsülés övezett. Gerinces, őszinte, nyíltszívű volt. Kollegái tisztelték, elismerték szakmai felkészültségét, őszinteségét, felnéztek rá tanítványai, elismerően szóltak róla a szülők, és mindazok, akikkel kapcsolatba került.

Szerémy Gyula 1934-ben Salgótarjánba született. Sárospatakon a tanítóképzőben szerezte meg első diplomáját. Pedagógus pályafutása Cereden kezdődött. Hamar felfigyeltek tehetségére, pedagógiai elhivatottságára, jó szervező kézségére, vezetői erényeire. Ötéves ceredi tanítás után Endrefalvára került iskolaigazgatónak. Az igazgatás, a tanítás, a falusi tanítók szerteágazó munkája mellett Egerben a főiskolán matematika – fizika szakos tanári diplomát szerzett. A kiegyensúlyozott, komoly szakember a szécsényi járás tanulmányi felügyelője lett. Ekkor, az 1960-as évek elején családjával Szécsénybe költözött. Tanulmányait a munkája mellett tovább folytatta, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, így lett középiskolai tanár. Szécsényben megalakult a négy évfolyamos gimnázium, amelynek ő volt az igazgatója. Sajnos az akkori megyei vezetés megszüntette a jól működő gimnáziumot. Az utolsó osztály 1980-ban érettségizett. Ezt követően, a mezőgazdasági szakközépiskolában tanított. A városban 1994-ben megszervezték a 8 évfolyamos gimnáziumot, amelynek igazgatója volt. Az iskolát, 1999-ig nyugállományba vonulásáig vezette. Akkor 65 éves volt. Azóta is óraadóként tanított.

2005 tavaszán megkapta a „Szécsényért” kitüntetést, ősszel a VOSZ megyei elnökségének Prima-díját. Egy évvel később 2006-ban megyénk lakói közül elsőként ő kapta meg a Prima Primissima-díjat, az országban ő volt az első vidéki, aki ebben a rangos elismerésben részesült. 2012. február 21-én egy tartalmas, szép ívű pálya ért végett. Gyuszikám! Nyugodj békében, emlékedet családod, sok ezer tanítványod, kollegáid, tisztelőid megőrzik.

Szenográdi Ferenc