NPORT

– Egyfelől örülök, hiszen olyan megbízatással tiszteltek meg, amelyet bármely rendőrfőkapitány szívesen vállalna, másfelől azonban vérzik a szívem, hogy búcsút kell intenem Nógrád megyének – fogalmazott Szabó Jenő dandártábornok, akit szeptember elsejétől a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának vezetőjévé nevezett ki a belügyminiszter.

– Nem hétköznapi feladatok várták szűkebb hazánkban.
– A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság élére 2008. november 15-ével kerültem. Történelmi pillanatban vártak rám és munkatársaimra történelmi feladatok. A legfontosabb talán a határőrségi integráció, de ugyanebben az évben alakultak meg a gazdasági régiók is a rendőrségen belül. Egyikre se volt még példa, egyikre se volt minta – úttörő jellegű munkát kellett végeznünk. Szerencsére a lehető legfelkészültebb emberek vettek körül, ennek köszönhetően sikerült eleget tenni a korántsem hétköznapi kihívásoknak.
– Milyen követelményeket állított fel kollégái, illetve önmaga számára?
– A legfontosabb alapvetésem, hogy nem maradhat a rendőrség állományában az, aki méltatlanná válik az egyenruhára, még akkor sem, ha szabadidejében tette ezt. Sajnos nem egy példa volt erre az elmúlt években... Én magam fontosnak tartottam, hogy személyesen keressem meg az önkormányzatokat; ha nem is volt időm mindenhová ellátogatni, jól esett, hogy számos polgármestertől hallhattam, én voltam az első főkapitány, aki személyesen is tiszteletét tette településükön. Nagy hangsúlyt helyeztem a polgárőrséggel való együttműködésre is, amelyet nem csak erkölcsileg támogattam, de például autók adományozásával is igyekeztem segíteni a munkájukat.

– Nógrád egy szegény megye, amely rendészeti értelemben is tetten érhető.
– Amikor ideérkeztem, bár kezelhető mértékben, de magas volt – és folyamatosan növekedett – a közterületi bűncselekmények és a lopások száma. Most úgy hagyom itt a főkapitányságot, hogy tavaly az elmúlt másfél évtized legjobb eredményét értük el. Országosan is kimagaslónak mondható, hogy az eltelt két esztendőben negyven százalékkal csökkentettük a bűncselekmények számát. Büszke vagyok arra, hogy nem volt olyan kiemelt bűntény, amelynek az elkövetőjét ne sikerült volna elfognunk, s arra is, hogy az átlag feletti felderítéssel teljesítettünk.
– Közel 180 kilométeren keresztül húzódik a magyar-szlovák határszakasz szűkebb hazánkban.
– Így van, s ennek margójára nagyon jó – szakmai, személyes és baráti – kapcsolatokat alakítottunk ki mind a Nyitra, mind a Beszterce megyei főkapitánysággal. Rendszeresek a járőrszolgálatok a határ mindkét oldalán. Egyébiránt nem igazolódtak be azok a félelmek, amelyek arról szóltak, hogy a határok „légiesülése” növeli a bűnözést.
– Milyen fejlesztések történtek az elmúlt években a Nógrád megyei rendőrségnél?
– Ami a legfontosabbakat illeti, sikerült felújítani a rétsági és a szécsényi rendőrkapitányságokat, s korszerű helyiséget kialakítani a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi technikai osztálya számára. Mindezek jelentős városi, illetve megyei önkormányzati támogatással valósultak meg. A számítástechnikai eszközök frissítése mellett jelentősen megfiatalodott a rendőrségi járműpark is. A kocsik átlagéletkora ma négy és fél év, de sok olyan is van köztük, amely még egy esztendős sincs. Megelégedni azonban természetesen nem lehet, tennivalók még jócskán maradtak.
– Soha nem sajátította ki az eredményeket saját magának, illetve a rendőrségnek...
– Nem, és most sem szeretném. Elsőként a jogkövető állampolgároknak kell köszönetet mondanom, de hálás vagyok az önkormányzatoknak, a bíróságoknak, az ügyészségeknek, a társhatóságoknak, a polgárőrségnek, a megyei közgyűlés elnökének és tagjainak, valamint a Nógrád Megyei Hírlapnak is, hogy személyemen keresztül támogatták a rendőrség munkáját. Végül, de nem utolsó sorban vezetőtársaimnak és rendőrkollégáimnak tartozom köszönettel, akiket egyúttal arra kérek, a jövőben is a rendőri eskühöz méltóan éljenek és cselekedjenek.
– S mit kérne az új főkapitánytól?
– Talán azt, hogy vigye tovább a Nógrád megyében kimunkált Zéró tolerancia – vagy köznapibb nevén: Falu rossza – programot, amelyet mind az Országos Rendőr-főkapitányság, mind a szakminisztérium nagyra értékel. Jelzi ezt az is, hogy több elemét az országos szintű kezdeményezésekbe is beemelték. Vallom, hogy nem nekünk, hanem az embereknek kell megmondani, mit éreznek problémának az adott lakóterületen, mi keseríti meg az életüket. A rendőrségnek az ő felvetéseikre kell reagálnia. Ha rendészeti jellegű gondról van szó, mi magunk oldjuk meg azt, ha pedig nem, akkor az adott társhatóság bevonásával tegyük meg a szükséges lépéseket.
– Mit tanácsolna az utódjának?
– A gyönyörű természeti környezetben fekvő Nógrád megyében többségében békés, barátságos és szorgalmas emberek élnek. Nehezen fogadják be ugyan az idegent, de ha látják rajta az őszinte közeledést, akkor – s ezt talán a saját példám alapján is mondhatom – még meg is szeretik. Elsősorban erre hívnám fel az új főkapitány figyelmét.
– Ismét szűkebb hazánk „jószolgálati nagykövetének” szerepébe bújt...
– Az első pillanattól fogva lobbiztam Nógrád megyéért. Mindig és mindenhol elmondtam, hogy biztonságos és szép ez a környék, érdemes ide jönni kirándulni, lakni, befektetni. Tartozom ennyivel a megyének, ahol két és fél hónap híján három évet – vagy, ahogy egy kedves kollégám fogalmazott: ezer-egy éjszakát és tíz napot – dolgoztam. Csak a köszönet hangján tudok beszélni Nógrád megyéről, s így lesz ez a jövőben is.
– Mivel töltötte az utolsó napját Nógrád megyei rendőrfőkapitányként?
– Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Észak-magyarországi Regionális Intézete által meghirdetett Parlagfűszüret keretében irtottam a gyomnövényt – több vezetőtársam, s mások társaságában – Salgótarjánban, a Dolinkában. Egyetértek ugyanis a kezdeményezés céljával, azzal, hogy rá kell irányítani a figyelmet az allergia veszélyeire, s a mentesítéssel kapcsolatos kötelezettségekre. Fontos számomra a környezettudatosság, és a nógrádi emberek egészsége.
– Hogyan tovább?
– Ez év szeptember elsejével a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának vezetőjévé neveztek ki. Lényegében a Belügyminisztérium belbiztonsági vezetője lettem. A teljes rendészeti paletta – a rendőrségtől kezdve a vám és pénzügyőrségen, s a büntetés-végrehajtáson át a katasztrófavédelemig – belső bűnmegelőzési és felderítési tevékenységét irányítom. A dolog természeténél fogva erről azonban többet nem mondhatok. Legfeljebb csak annyit: jóval magasabb, megtisztelő és bizalmi beosztásba kerültem, nem utolsósorban a Nógrád megyei eredményeknek köszönhetően.
– Szóval örül...
– Örülnöm kellene... S egyfelől örülök is, hiszen olyan megbízatással tiszteltek meg, amelyet bármely rendőrfőkapitány szívesen vállalna, másfelől azonban vérzik a szívem, hogy búcsút kell intenem Nógrád megyének. Isten veled, varázslatos világ!