NPORT

– Nem voltak parlamenti képviselői ambícióim – mondta elöljáróban Székyné dr. Sztrémi Melinda.
– Régóta itt élek, szívügyem a város, a közélet. Aztán a Fidesz központból megkerestek, mert azt vizsgálták, miként lehetne azon megyei választókerületekben is változást generálni, ahol a Fidesz eddig csak részsikereket tudhatott magáénak.

A cél az volt, hogy minden körzet nyerhetővé váljék számunkra. Köztudott, hogy Nyugat-Nógrád masszívan jobboldali beágyazottságú, a keleti területeken viszont szinte mindig veszítettünk. Salgótarján és a hozzá tartozó tizennégy település egyáltalán nem volt egy nyerő kerület a mi szempontunkból. Ezen szerettek volna változtatni, amikor felkértek, s én némi töprengés után igent mondtam, hiszen 2006-ban itt már bizonyított a nemzeti oldal, amikor megnyertük a polgármester választást. Tizennégyből nyolc választókörzetben a Fidesz nyert, ez üzenet értékű volt a párt felső vezetése számára is. Ezért jelöltek a választókerület elnökévé 2007-ben, s onnantól egy nagyon tudatos építkezés és szervezett munka hozta meg végül is a sikert.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Innen most úgy tűnik, hogy nagyon simán sikerült megnyernie a parlamenti választást...
– Azt csak a szűk környezetem tudja igazából, hogy mennyi munka van e mögött a siker mögött. Egy olyan csapatmunka volt, amit nem győzök megköszönni a résztvevőknek, köztük természetesen a családomnak. Itt a városban legalább háromszáz ember dolgozott azért, hogy bekövetkezzék a rég várt változás. Nem titok, a személyes kapcsolatépítés volt a cél, szinte nem is volt olyan család, akihez be ne csöngettünk volna. Én magam is – amennyire az idő engedte – nagyon sok családnál jártam.
– Plakátot sem sokat lehetett látni...
– Egyrészt azért, mert a személyes találkozásokra tettük a hangsúlyt, másrészt meg azért, mert pénzünk sem nagyon volt rá. A Fidesznek sem volt elég pénze, nem véletlenül hirdette meg a párt az olcsó kampányt. S ugyanez várható az őszi önkormányzati választáson is, mert most még fontosabb a takarékosság. Egyébként is sokkal többet ér a „face to face” kapcsolat.
– S mi volt a helyzet a falvakban?
– A körzetem településeit már akkor végigjártam, amikor választókerületi elnökké választottak, hiszen akkor volt a szociális népszavazási kampányunk is. De jártam kinn az európai parlamenti választás idején is, meg egyébként is ki szoktam látogatni a csoportjainkhoz. Sőt, például Kazáron egy teljesen új csapatot kezdtünk építeni, s szerintem nagyon szépen jönnek fel hívek megnyerésével. Vizsláson alvó csoportunk volt, ezt is felélesztettük, azóta aktívak. Folyamatosan kapják az információkat és folyamatosan teszik a dolgukat. Ez azért fontos, mert nem hiszek abban, hogy egy pár hetes kampánnyal választást lehet nyerni: folyamatosan ott kell lennünk az emberek között! Az nem megy, hogy négyévente a választás küszöbén üzenünk nekik, hogy gyertek már plakátot ragasztani...
– Hogy viselte ezt a leterheltséget a család?
– Nagyon nehezen, nem is kendőzöm, hogy voltak hullámvölgyek. Különösen, amikor a kampányidőszakban reggeltől estig folyamatosan mennem kellett. Azóta persze sokat edződtünk. Azt viszont már az elején elhatároztam, hogy a héten kell lennie egy napnak, ami a családé. Ez a vasárnap. Ritka kivételtől eltekintve – ilyen a szentmiséken való részvétel – együtt vagyunk, s ebből nem engedek.
– A parlament nagyon gyorsan felpörgött, valódi törvénygyárként működik. Ezt hogyan lehetett megszokni?
– Nekem valami hihetetlen élmény ott lenni. S erre fokozatosan jövök rá. Mert annyira gyorsan történt minden, hogy csak lépésről lépésre eszmél rá az ember, hogy hol is van! Az első perctől kezdve munka volt, ezt érzékelhette a közvélemény is, s nem volt egy perc, hogy megálljunk. Az első eszmélés a magyar állampolgárságról szóló törvény szavazásakor történt számomra. Akkor egy másodperc alatt végig futott rajtam, hogy csak köszönni tudom a jó Istennek, hogy a választók akaratából egy ilyen történelmi pillanatban itt lehetek! Ekkor tudatosodott bennem az is, hogy ez egy történelmi parlament. S ezért van óriási felelősség a Fideszen, a KDNP-n és a kétharmadon, hogy tudjunk élni ezzel a hihetetlen lehetőséggel. S ez ad erőt is ahhoz, hogy ezt végig vigyük, még akkor is, ha tudom, hogy lesznek kevésbé népszerű időszakaink is. Itt van mindjárt a bankadó. A világ összes lobbistája próbálkozott már miniszterelnök úrnál, de azt mondom: nem szabad, hogy engedjen, már csak a magyar emberek érdekében sem.
– Milyennek érzékeli a 29 pont fogadtatását?
– Egyértelműen azt érzékelem, különösen a vállalkozók részéről, hogy számos könnyebbséget jelent majd számukra a törvények megvalósulása. Ha semmi más, már az adminisztráció csökkenése is pozitív fogadtatásra talált. Legtöbben azt fogalmazták meg, hogy örülnek az új gazdaságpolitikának, mert az mégsem járja, hogy idejön egy multi, szinte azonnal megkapja az uniós és kormányzati támogatást, miközben az ott dolgozók sorsa továbbra is bizonytalan. Ráadásul ebből a támogatásból egy kis és középvállalkozó kétszer, háromszor több munkahelyet tudna létrehozni. Nem vagyok a multik ellen, de az egyenlő pályák, egyenlő esélyek híve vagyok. Hiába mondja az ellenzék, hogy a 16 százalékos szja kulcs a gazdagoknak kedvez, mert nem akarják észrevenni, hogy mi mellé teszünk egy családbarát kompenzációs csomagot, éppen a szegények védelme érdekében. Aztán itt van az örökösödési adó eltörlése: számtalan gratuláció jött azért, hogy ezt megléptük. Az idénymunka csökkentése napjainkban a legaktuálisabb, különösen a mezőgazdaságban. És persze még folytathatnám, de a legbeszédesebb a közvélemény-kutatók legfrissebb jelentése, amely szerint nem csökkent a kormányzó erők népszerűsége. Száz szónak is egy a vége: egy bizalmon alapuló társadalmat kell építenünk, nem úgy, mint csinálták ezt nyolc éven át korábban. Az Apehtől, a hatóságoktól nem félni kellene, ezeknek a hivataloknak sokkal inkább a segítés a feladata, mintsem a büntetés. Összességében a cél a középréteg megerősítése, hiszen minden erős polgári demokráciában ez a réteg viszi a hátán az országot.
– Ezt is tollhegyre tűzte az ellenzék, mondván, hogy a luxuscikkek megvásárlását segíti a kormány...
– A polgári középréteg azért fontos a társadalom számára, mert a társadalom motorjai, a fejlődés generálói, s a legnagyobb foglalkoztatók akár közvetve, akár közvetlenül. A luxus a felső tízezer kiváltsága, de rájuk is szükség van, már amennyiben a magyar érdeket képviselik. Különösen akkor, ha fogyasztásuk a magyar terméket előnyben részesíti, s pénzüket itt fektetik be, nem off shore cégekben fialtatják. Amikor polgármester lettem az első dolog, ami szemet szúrt, hogy a város reklámanyagai között nem volt egyetlen helyi termék sem. Körülnéztünk, s akkor láttuk, mennyi érték mellett megyünk el, amelyek közül ma már nem egy ajándékként is szolgál.
– Visszaüthet a bértömeg gazdálkodásban meghirdetett bérplafon is...
– Nem hiszem, vegyünk egy pedagógus példát. Nem feltétlenül jelenti a foglalkoztatás csökkentését, ha szűrök a pedagógus állományban, s az elmenőket segítő alkalmazottakkal, gyakornokokkal pótolom, rugalmas munkabeosztásban, az igényekhez igazítva. Ez is benne van a születendő törvénycsomagban. Tehát a bértömeg ugyan csökken, de lehet, hogy több embert tudok foglalkoztatni. Az intézkedéseink hosszú távra szólnak, s nem az azonnali, esetleg politikai hatásért hoztuk. Ezt persze a percemberkék soha nem fogják megérteni...
– Hogyan lesz tíz év alatt egymillió új munkahely hazánkban, s ezen belül a térségünkben?
– Semmiképp nem a nagyipar feltámasztásával! Bár e téren is van kivétel, mert például érzékelhető, hogy öblösüveg termékekre lenne igény. Úgy tűnik, jó úton járunk a gyár megmentésében, bár most meg az a gond, hogy van-e még olyan szakember, aki képes lenne átadni a tudását. Jellemzően azonban a magas hozzáadott értékű ágazatokat kellene preferálnunk, s ehhez nyújt majd segítséget a képzés, a TISZK beindulása is. Találkoztam a GE képviselőivel, akikkel azon gondolkodunk együtt, milyen befektetési lehetőségek adódnak Salgótarjánban. Nem áll távol tőlünk egy ökováros felépítésének a gondolata, amely – ha el tudna indulni – nagy lehetőségeket tartogatna Salgótarjánnak és környezetének. De más befektetőkkel is tárgyalunk, s nemcsak az ipar, hanem a turisztika terén is. Ezek lassú folyamatok, de bízom benne, hogy beérnek. A gondot az jelenti, hogy fejlesztésbe fogható terület alig van, már csak 5 hektár üres telkünk van az ipari parkban. A kecskemétihez hasonló fejlesztés emiatt nálunk kivitelezhetetlen, de látok esélyt kooperációs részvételre, sőt, talán ez a jövőépítés egyik legfontosabb útja. Ezért is kezdeményeztem egy államtitkári meghívást, amely a reményeim szerint mihamarabb megvalósul. A kormányzat segítséget ígért, de ehhez helyzetismeretre van szüksége. Ezt szolgálná egy ilyen vizit. – És segíti a folyamatot, hogy a város képviselője egyben polgármestere is? – Azt gondolom, hogy több érv szól a két funkció egy kézben összpontosulása mellett, mint ellene. Ehhez persze az is kell, hogy az ember sikerrel vegye az akadályt, vagyis az őszi önkormányzati választást. Én a stratégiai építkezésben tudnám segíteni elsősorban a várost, mint parlamenter, hiszen ahhoz, hogy felkeltsük a befektetők érdeklődését, kapcsolatok kellenek. Helyi szinten ez lehetetlen. Ugyanakkor az is látszik, hogy a többletfeladatot csak úgy tudja ellátni az ember, ha polgármesteri teendőit megosztja a helyi vezetőkkel. Úgy gondolom, megvan az a garnitúra, akik az operatív irányításban segítségemre lesznek. Kopka Miklós, T. Németh László