NPORT

– Honvédelmi miniszteri pozícióban jogos az a kérdés, hogy volt–e Ön katona?
– Igen. Sorkatonaként szolgáltam Kalocsán, a 35–ös Budapesti Forradalmi Ezred nevű alakulatnál töltöttem az előfelvételis katonaidőmet.
– Hogyan emlékszik vissza katonaéveire?
– Kemény idők voltak. Vegyes emlékeim vannak, voltak benne jók és rosszak is. Leendő joghallgatókkal és színészpalántákkal katonáskodtam együtt. Kiváló katonatársam volt Rudolf Péter színművész, valamint Rátóti Zoltán – aki egy másik kitűnősége a színészéletnek. Nagyon vidám jeleneteket és pillanatokat tudtak előidézni, a néha igencsak sanyarú körülmények között.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Térjünk vissza a jelenre. Ha az Ön döntésén múlna, bevezetnék ismét a sorkatonaságot Magyarországon?
– Nem. Ennek semmilyen feltétele nincs meg. A kormánynak ezt megelőzően sem állt szándékában, a sorkatonai kötelezettséget visszaállítani. Egyébként is, az új alaptörvényünk világosan kimondja – ugyanezen az elven a régi Alkotmány is meghatározta azt –, hogy kizárólag rendkívüli állapot, illetőleg megelőző védelmi helyzetben, röviden háborús helyzetben merülhet fel a hadkötelezettség. Akkor azonban szükség van rá, hiszen ha hazánkat támadás érné – ahogy ezt őseinknek is meg kellett tenni –, ugyanúgy nekünk is képesnek kell lenni megvédeni az országunkat. De ennek a lehetőségnek, – hála Istennek – nagyon csekély esélye van. Ez köszönhető annak is, hogy hazánk a NATO tagjaként, egy olyan katonai biztonságot élvez, amilyent története során még soha.

A NATO alapszerződése a Washingtoni Szerződés 5. cikkelye fogalmazza meg a szövetség lényegét, amit úgy lehetne röviden megfogalmazni, ha bármilyen külső támadó, akármelyik NATO tagállamot megtámadja, ezt az agressziót valamennyi tagállam úgy tekinti, mintha őt magát támadták volna meg. Ebben az esetben a szövetség tagjai, azonnal és automatikusan hadba lépnek a megtámadott ország megsegítésére. Ha Magyarországot bármely állam megtámadná, akkor az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és a többi szövetséges NATO-tagállam egyesített haderejével találná magát szemben. Erre az elmúlt 60 évben, a NATO megalakulása óta nem volt példa, épp ezért mondhatjuk, hogy a NATO a világtörténelem legsikeresebb katonai szövetsége.

Visszatérve a kérdésére, ilyen körülmények között sorkötelezettségre békeidőben, semmilyen szükség nincs. Amit ezzel szemben rendkívül fontosnak tartunk, az nem más, mint az önkéntes, tartalékos rendszer kiépítése. Ezt az igényt, a hatályos alaptörvény paragrafusai közé be is építettük, hiszen sajnálatos módon 2004-ben úgy szüntették meg a sorkötelezettséget, hogy egyben a tartalékos rendszert is felszámolták. Pedig a tartalékos haderőre nagy szükség lett volna az Észak-magyarországi ár- és belvízi helyzetnél.

Belátható vannak olyan helyzetek, mint például a vörösiszap-katasztrófa esetén, amikor hirtelen szervezett erőre van szükség és a hadsereg fegyelmezettsége, szervezettsége az ilyen helyzetek megoldásánál nélkülözhetetlen. Árvízi helyzetnél, földrengésnél, vagy másmilyen természeti katasztrófánál, igenis szüksége van az országnak arra, hogy legyenek tartalékosai.

Örömmel számolhatok be arról, hogy az elmúlt 11 hónapban eljutottunk odáig, hogy ma már több mint 2000 tartalékos szolgál a Magyar Honvédségben. Ezek a tartalékos katonák, január 1-től felváltották a laktanyákat védő, különböző őrző-védő cégek embereit, ennek köszönhetően rengeteg pénzt takarítunk meg. 2014–ig legalább 6000 főre szeretnénk bővíteni, az önkéntes-tartalékos haderőt. Fontosnak tartanám a honvédelmi nevelést, a „honvédelmi tudat” erősítését. Az iskolákban szükség lenne a gyermekeknek megismerkedni a hazafiasság gondolatával, valamint a honvédelem alapjaival. Hiszen a hazáért az elmúlt évezredben, nagyon sok ősünk áldozta fel az életét és ez egy tiszteletre méltó, fontos és semmi mással nem pótolható tevékenység. Ezt az úgynevezett „KatonaSuli Program” keretében ismertetjük az általános- és középiskolai tanulók körében. A kurzus, akár érettségi tárgyként is válaszható, továbbá elérhetővé tettük a felsőoktatásban tanulók számára. Ennek sikerét jelzi, hogy több mint 4500 hallgató választotta ezt a kurzust, s nem titkolt szándékunk, hogy a tartalékos rendszer bővítésénél, számítunk azokra a fiatalokra, akik ezen tárgyon keresztül közelebb kerülnek a Magyar Honvédséghez és a honvédelem eszméihez. Katonává nem oktatás, hanem nevelés útján válik az ember és ezt idejében el kell kezdeni.

– Jelenleg hogy döntene a kormány a rendszeresített repülőgépek kérdésében? Gripen, Mirage, vagy Hornet?
– Nem vagyunk döntési helyzetben. A döntések megszülettek. Jó tíz évvel ezelőtt, nagy többséggel döntött a parlament és a kormány, hogy nem az oroszok által adósságszolgálat fejében felajánlott MiG 29–esek felújítására költjük a pénzt, hanem ehelyett a többcélú a svéd gyártmányú, Gripen típusú gépeket rendszeresítjük. A rendszerbe állítás azóta meg is történt 2008–ban és tavaly december óta a MiG–ekkel felváltva látták el a légtér felügyeletét és ellenőrzését. Jelenleg egyedül, csak a Gripen vadászgépek látják el Magyarország légterének ellenőrzését, amelyek a kor követelményeinek megfelelően korszerű vadászgépeknek számítanak.
– S ha lehetne választani?
– De nem lehet! Ez van...
– Csökkenhet–e a közeljövőben a külföldön szolgáló magyar katonák száma?
– Évek óta, a Magyar Honvédség 1000 katonája lát el missziós feladatokat szerte a világon. Ezeket a missziós feladatokat, részben a NATO, részben az ENSZ, valamint az Európai Unió égisze alatt hajtjuk végre. Katonáink, összesen 14 országban vannak jelen, Nyugat–Szaháról, Cipruson át, Afganisztánig. A legjelentősebb és legnagyobb létszámú missziónk, az afganisztáni – amely egyébként a NATO–nak az egyik legfontosabb küldetése. Most tért haza 90 katonánk, akik Kilián Nándor tábornok vezetése alatt, hat hónapig működtették és vezették, a Kabuli Nemzetközi Repülőteret. Ezt a feladatot nem is először, hanem már második alkalommal látta el a Magyar Honvédség, olyan nagy sikerrel és általános megelégedést kiváltva, hogy informális felkérést kaptunk – előzetes egyeztetések alapján jövő évre vonatkozólag –, hogy egész esztendőre lássuk el a reptérrel kapcsolatos feladatokat.

Az előbb felsorolt országokon kívül, jelentősebb létszámban vagyunk jelen Boszniában és a Sínai-félszigeten. Ez annak a bizonyítéka, hogy a magyar katonák, rendkívül képzettek. A közvélemény nem tudhatja – mert ezek a feladatok távol zajlottak a nyilvánosságtól –, de a magyar katonák rendkívül képzettek és ez a megállapítás a magyar tisztekre is helytálló. A katonatiszt képzésre évek óta hússzoros a túljelentkezés. Ebből válogatjuk ki a legjobb nyelvtudással rendelkező, legkiválóbb fizikumú és pszichológiai állapotú jelölteket. Nem tervezzük a magyar katonák létszámának csökkentését. A magyar katonák szívesen jelentkeznek önként ezekbe a missziókba, mert tisztességes anyagi és erkölcsi megbecsülést kapnak. A béke garantálásából és a terrorizmus elleni harcból Magyarországnak is ki kell vennie a részét. Magyarország nem lehet és nem is lesz „potyautasa” annak a szövetségi rendszernek, aminek előnyeit már előző válaszomban kifejtettem.”
– A NATO tagországok többsége csökkenti hadikiadásait, miközben a világ fenyegetettsége nem csökken, hanem nő. Nem érzi ezt paradoxonnak?
– Nemcsak ön és nemcsak én érzem ezt paradoxonnak, hanem legutóbbi brüsszeli találkozásunk kapcsán, Robert Gates amerikai védelmi miniszter és Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár, pontosan ugyanerre az ellentmondásra mutattak rá. A tanácskozáson ennek a paradoxonnak a feloldására tettünk kísérletet, mert a válság közepette kénytelenek vagyunk visszafogni a hadi kiadásokat, mintegy 10 százalékkal és jelenleg úgy tűnik ez a jövő évben sem fog változni. Keresni kell azokat a megoldásokat, amelyek oldják ezt csökkentett költségvetést. El kell felejteni azt, hogy minden tagállam, mindenféle kapacitást fejleszt, megteremt és biztosít.

Sokkal inkább a közös képességeket kell kialakítani, amiket külön-külön fejlesztünk ki és megosztjuk egymással. Jó példa erre a Magyarországon a Pápai Nehézszállító Légi ezred, amely a stratégiai szállítókapacitást bővíti. Tizenkét ország közösen, összefogva vette meg a szükséges berendezéseket és gépeket, majd működteti. Egy ország sem engedheti meg magának, hogy folyamatosan fenntartson egy ilyen gépet arra a néhány alkalomra, amikor a hadseregének szüksége van rá. Így viszont ezek a gépek folyamatos használatban vannak, nincs felesleges kapacitás. Ez az okos védelem politikájának egyik jó példája, ami elősegíti az integráció mélyülését és a kölcsönös bizalom magasabb fokát a NATO-tagországok között.