NPORT

Erről a sokak nyugalmát megzavaró, égető problémáról beszélgettünk vele.

– Ön levélben kereste meg a térség országgyűlési képviselőjét, Balla Mihályt, hogy az ő segítségével kezdeményezze a szabálysértésről szóló jogszabályok megváltoztatását. Miről van szó?
– Számtalan bejelentést kapunk a polgároktól a társas együttélésben elviselhetetlen viselkedési formákra és egyúttal az alapvető emberi együttélés normáinak rendszeres megsértésére vonatkozóan. A panaszok ugyanazokról a problémákról számolnak be, többek között a kibírhatatlan hangerejű zenéről, zajról, artikulátlan, sokszor obszcén ordítozásról, randalírozásról, amely nem ritkán a hajnali órákig tart hét közben és a hétvégi időszakban egyaránt. A csendháborítás minősített formáját túlnyomórészt nagyteljesítményű erősítővel ellátott berendezéssel valósítják meg. Számos esetben ezek a cselekmények már évek óta fennállnak és a jelenlegi hatályos jogszabályi keretek között nem nyernek és nyerhetnek orvoslást. Legutóbb Patvarc községből kaptam egy bejelentést, a probléma mindennapos Balassagyarmaton is, de engem is érint, mint magánembert. A lakóhelyemen én is ettől a jelenségtől szenvedek!
– Mit tehet a szenvedő szomszéd ezekben az esetekben?
– Több esetben odáig fajult a dolog, hogy a vétlen félnek el kellett költöznie, mert már nem bírta tovább az állandósult csendháborítást. A panaszok többségében az is megjelenik, hogy végső elkeseredettségükben a rendőrhatósághoz fordulnak, de a rendőri intézkedés után az elkövetők ott folytatják a csendháborítást, ahol az intézkedés előtt abbahagyták. Számos panaszos levélből kiderül, hogy a környező ingatlanokban élők még panaszt tenni sem mernek, mert félnek ezeknek a gátlástalan embereknek a retorziójától. Jelenleg a szabálysértésekről szóló törvény és a végrehajtására kiadott kormányrendelet hivatott rendezni a problémát. A jogszabály lehetővé teszi, hogy a rendőrség, illetve a közterület-felügyelők harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtsák azt a személyt, aki lakott területen, az ott lévő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát zavarja.
– Megoldást jelentenek ezek az intézkedések?
– A kezdeményezésem éppen azt mutatja, hogy nem! Ez a szabályozás csak részben oldja meg a problémát, mivel az elkövetői körön még ezt a csekélynek mondható harmincezer forintos pénzbírságot és a helyszíni bírságot sem lehet behajtani, vagy csak aránytalanul hosszú idő múltával lehet közérdekű munkára vagy elzárásra változtatni. Ha pedig a szankciót mégis alkalmazni lehet, a problémát nem oldja meg, mivel ez egy eseti megoldás, a csendháborítás pedig folytatódik tovább és természetesen nem állhat minden „családi rendezvény” mellett egy rendőr, aki felügyeli azt, vagy ha ott is áll, nem tud érvényt szerezni a jogszabálynak. Azt gondolom, hogy ez a jelenség ugyanolyan szabálysértési kategória, mint ha valaki a harmincas táblánál ötvennel megy, vagy kánikulában az autójában hagyja a háziállatot.

A másik problémát abban látom, hogy nemcsak a szenvedő állampolgárok képtelenek érvényt szerezni a jogaiknak, hanem a rendőrség lehetőségei is korlátozottak. Sok esetben nem mernek érvényt szerezni a jogszabályoknak, arra nem is merek gondolni, hogy nem akarnak. A jogszabályi környezet egyébként a rendőrség lehetőségeinek is gátat szab. Kértem a képviselő urat, hogy forduljon a belügyminiszterhez annak érdekében, hogy rendőrjeinknek megfelelő jogi eszközeik legyenek arra, hogy hathatósan fel tudjanak lépni a jelenséggel szemben és hatékonyak tudjanak lenni. Biztos vagyok benne, hogy a társadalom többsége ezt akarja, ugyanis mindenkinek megvan a joga a szórakozáshoz, de csak addig a mértékig, amíg másokat az szükségtelenül nem zavar. Az, hogy az állampolgárok éjjel kettőkor, de gyakran négykor is kénytelenek a szomszéd mulatozását rendszeresen elviselni, messzemenően sérti azok pihenéshez való jogát.
– Kik követik el ezeket a csendháborításokat?
– A csendháborítók köre jellemzően három rétegből tevődik össze: egyrészt a nem tudni miből meggazdagodott, jómódú, komoly technikai felszereléssel rendelkező, hétköznapi és hétvégi „családi rendezvényeket” tartó mulatozók, másrészt a szegény, munkanélküli, családi pótlékból és segélyekből élő rétegek. E két réteg rendszerint a kisebbségből tevődik össze. A harmadik elkövetői kör az egyébként engedéllyel működő vendéglátó egységek köre. A kereskedelmi egységeknél a jegyzőnek van lehetősége a nyitva tartás korlátozására is, illetve az egység bezárására, ezekkel a lehetőségekkel élni is fogok. A vendéglátó egységeknél a zenebona azonban csak a probléma egyik fele, ugyanis az üzletből kijövő randalírozókért már nem a vendéglátók a felelősek. Az ittas, kötekedő és kiabáló volt vendégek az utcán folytatják a randalírozást, kukákat döntenek fel, szemetelnek, üvegeket dobálnak az úttestre.
– Mit javasol a parlamenti képviselőnek?
– Minden változtatásnak örülni fogok, ami előbbre viszi az ügyet, magam részéről megoldásként javaslom a csendháborítás szabálysértés büntetési tételének bővítését azzal, hogy a csendháborításra szolgáló technikai berendezést adott esetben el is lehessen kobozni, illetve ismétlő elkövetőknél elzárással is lehessen szankcionálni.
– Mi lesz, ha eredménytelen lesz a megkeresés?
– Ebben az ügyben, mint önkormányzati hatóság és mint magánember is végső megoldást keresek, ugyanis tarthatatlan és elfogadhatatlan, hogy néhány fent jelzett tulajdonságú emberrel nem tudunk mit kezdeni, mindenki fél tőlük, egész utcák békés lakóinak a nyugalmát zavarják gátlástalanul. Harcot indítok a békés, nyugalmat kívánó polgárok védelmében, ezért fordultam az országgyűlési képviselőnkhöz is a szabálysértési jogszabály módosításának ügyében, illetve amennyiben a rendőrség sem tud érvényt szerezni a jogszabálynak, megkeresem a belügyminisztert is, ugyanis csak Balassagyarmaton ezres nagyságrendű támogatást tudok az ügy mellé biztosítani a polgárok részéről.